Evangélikus Naptár, 1955

Egyházi élet egykor és ma

hatja az egész gyülekezetét és ugyanügy egynek szolgálata sokakat meg­újíthat. A mai keresztyének szeretnek úgy élni, mintha semmi közük nem volna egymáshoz, mintha nem tartozna össze az egész test és mintha nem ugyanannak a testnek volnának a tagjai. Jó lesz.azért mindnyájunknak egy kis önvizsgálatot tartanunk, hogy észrevegyük: bizony mi örömiben- bánatban egyaránt összetartozunk, ugyanannak a testnek vagyunk a tag­jai és minden egyes keresztyén élete kihat az egész egyház életére. Jó lenne nékünk mindezt komolyan számbavennünk. 6. Isten rendelte szolgálat — I. Kor. 12, 28-31. Isten gazdagon kíván gondoskodni az egyház életéről, életének meg­újulásáról és kivirágzásáról. A kegyelmi adományok gazdagságával fel­ruházott szolgálat színes sokrétűségével kíván gondoskodni egyháza éle­téről. Az ő rendelése szerint vannak az egyházban apostolok, próféták, tanítók, csoda tévő erővel bírók, gyógyítók, gyámolók (szegények megse­gítése), kormányzás, nyelveken szólás. Gazdag múlt, szegény jelen s vájjon miért szegény. Talán nem akarja Isten ma a szolgálat sókféle gazdagsá­gát? Alig hiszem. Talán megfogyatkozott volna kegyelme? Nem gondol­nám. Ha vizsgálom ezt a kérdést, az igének ezen a szakaszán akad meg a szemem: „Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra.“ A leghasz­nosabb Pál szerint az Ige szolgálata. Fel kell vetnünk a kérdést, hogy vájjon egyáltalán gondolunk-e a kegyelmi ajándékokkal, kívánjuk-e azokat, imádkozunk-e értük s végül törekszünk-e utánuk. Ügy látom, hogy ezen a téren nagy baj van. Ko- rinthusban a kegyelmi adományok sokaságával, a szolgálat gazdagságával találkozunk, de a mi mai keresztyénségünk nagy szegénységben szenved. Mi valami szegényes kérész tyénsé get nagy gazdagságnak tartunk, néhány keresztyén szokásnak a megőrzését hősi tettnek tekintjük, pedig inkább tetszik vergődésnek az egész. Hadd szóljon hát ez az ige minden keresztyén lelkiismeretéhez, hadd ébiessze mindenki alvó hitét és hadd döbbentse annak a felismerésére, hogy valami nagy baj van a mi keresztyénségünkkel. Felébredésre, Szent­lélekért való imádkozásra, kegyelmi ajándékokra való igyekvésre, hűsé­ges' szolgálatra, a szolgálat gazdagságára, Isten renaelte, Szentiélektől áthatott szolgálatra, és a kiváltképpen való útra, az isteni szeretetre van szükségünk. Tudsz-e ebben hinni, ezért imádkozni és tusakodni és Isten kegyelmével hűségesen szolgálni egyházad és gyülekezeted javára? Hadd indítson ez az egész fejezet ilyen szolgálatra. Gyöngyösi Vilmos LUTHER KISFIA egyszer a te­rített asztalnál ült és a menny­országról ábrándozott. Milyen szép is lehet ott az élet: tej csurog a patakokban, méz csepeg a virá­gokról, ropogós zsemlyék terem­nek a fán. Luther erre megszó­lalt: „A gyermekek élete a leg­boldogabb és a legjobb, mert nin­csenek földi gondjaik, nem látják az egyházban ,a pártoskodó és szertelen rajongók szörnyű hadát. Nem szenvednek a halálfélelem­től és nem rettegnek a pokoltól. Csak tiszta és vidám gondolataik vannak.“ ❖ LUTHER MONDTA: „Az él a legjobban, aki egyáltalában nem él önmagának és az él a legrosz- szabban, aki önmagának él.“ — 48

Next

/
Thumbnails
Contents