Evangélikus Naptár, 1955
Egyházi élet egykor és ma
A mai tor szereti az egyformaságot, az egyöntetűséget. Ez a magatartás az egyházon belül is jelentkezik. Az egységmozgalmakban is nagy szerepet játszik az egyformaságra, egyöntetűségre való törekvés. Nem is lehet lemondani arról, hogy az egyházon, vagy egy gyülekezeten belül egység legyen, de az egység csak a hitben való egységet jelentheti, s nem az egyházi élet sokoldalúságának feladását. Viszont nem lehet mindenféle különbözőségre azt ráfogni, hogy a sokféle különbözőség Isten Szentlelkének a munkája. A sok különböző keresztyén csoport (szekta) sem Isten Szentlelkének a munkája. Hitbeli egységünket egyházon és gyülekezeten belül sokkal komolyabban kell vennünk; ugyanakkor azonban ugyancsak komolyabban kell vennünk, hogy az egyházi élet egyöntetűsége nem jelenti az egyház egységét, hanem csak szegénységét, mert ahol Isten Szentlelke igazán munkálkodhatik, ott a sokféle kegyelmi ajándéknak is nyilvánvalóvá kell lennie. Beszélhetünk-e egyházunkban különböző kegyelmi ajándékokról, sőt egyáltalán vannak-e kegyelmi ajándékok? Nem szegényedett-e meg nagyon a mi egyházi életünk? Isten népének könyörögnie kell azért, hogy mennyei Atyánk gazdagítsa meg az ő népét Szentlelke kegyelmi ajándékaival. 3. Mindenkinek hasznára — I. Kor. i2, 7-11. Ez a néhány vers azt a hatalmas ígéretet tartalmazza, hogy mindenkinek adatik a Lélek kijelentése, de nem az egyén dicsőségére, egy közösség, vagy csoport kiváltságaképpen, hanem mindenkinek, az egész gyülekezetnek, az egész egyháznak, az egész emberiségnek hasznára adatnak a kegyelmi ajándékok. Különböző ajándékokat különböző mértékkel osztogat Istennek Szentlelke, osztogatja mindenkinek, ahogyan akarja. Nem a csopor tokra-szakadás vdt azért a helyes magatartás Korinthusban, hanem Isten gazdag adományainak szolgálatba állítása az egész gyülekezet hasznára. A hivő lélek ki van téve annak a kísértésnek, hogy csak önmagát nézze, csak a maga hasznát, a maga üdvösségét keresse, vagy csak a hívőknek egy kisebb, hasonló felfogású, vagy gondolkodású csoportjával törődjön. Ma is vigyáznia kell tehát minden keresztyénnek arra, hogy kész legyen az egész gyülekezetnek, Isten egész népének szolgálni. Vájjon szem előtt tartják-e a mai keresztyének Isten igéjének azt a kijelentését, hogy Isten Szentlelkének ajándékai kinek-kinek a gyülekezet hasmára adattak. Nem magunkért és nem magunknak élünk, hanem a gyülekezetért vagyunk. Nem a magunk gyönyörűségére és élvezetére, hanem a gyülekezet építésére adta Isten ajándékait. Mily nagy dolog volna, ha imádkoznánk ajándékaiért: bölcseség beszéde, tudomány beszéde, hit, gyógyítás ajándékai, csodatévő erők, prófétólás, lelkek megítélése, nyelvek nemei és magyarázása (8—10. v.). S milyen nagy dolog volna, ha kegyelmi ajándékainkat elnyerve mindnyájan készen, állnánk a szolgálatra. Vizsgálja meg minden keresztyén, hogy vájjon a maga, vagy gyülekezete hasznára él-e ebben a világban s legyen készséges arra, hogy Istentől nyert minden ajándékát szolgálatba állítsa gyülekezete érdekében. A Lélek mindenkinek adja a maga ajándékait, amint akarja, de kinek-kinek a gyülekezet hasznára adja. 46
