Evangélikus Naptár, 1955
Radnóti Miklós: Töredék - Erdélyi József: Viszontlátás
TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön, mikor az ember oly elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s /míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, — s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor iki szót emelt, az bújhatott, s rághatta szégyenében ökleit, — az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikpr gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő irigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal újra — mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, — a rettentő szavak tudósa, Ésaiás. Radnóti Miklós. 'Vhzűntlátás Kitekintek az ablakon:, betekint rám a Balaton. Ember és tó, tó és ember, - nézik egymást rokon szemmel. Mindakettő olyan néma, — jó ha látják egymást néha. Egymásnak ők mit mondjanak?! Egymásnak ők mit adjanak? Mit váltsanak? — Egy pillantást: örülnek, hogy látják egymást. Nézi egymást tó és ember, mint tavat tó s tengert tenger... Erdélyi József 43
