Evangélikus Naptár, 1955
Luther válaszol kérdéseinkre
Luther válaszol kérdéseinkre Milyen az igazi istentisztelet? Valóságos antikrisztusok mindazok, akik az első parancsolatban foglalt istentiszteleten kívül, — vagyis hogy Istent féljük, szeressük, Benne higgyünk és bízzunk, — másféle istentiszteletről prédikálnak. Mikor mondható hamisnak az istentisztelet? Mikor némelyek szent mivoltuk látszatában sok jót tanítanak, sokat imádkoznak, megsiratják Krisztus szenvedéseit és másról sem beszélnek, mint alázatról, de titokban így gondolkoznak: Semmi bűnt magunkban nem látunk, megigazult emberek vagyunk, már miénk az uralom, mert közeledik a Mennyek Országa, sőt már itt is van! Mit jelent az, hogy valóban szentek vagyunk? A valóságos szentek nem azért cselekedtek jót, hogy mások őket igazaknak tartsák, ellenkezőleg, sohasem voltak bizonyosak afelől, hogy Isten is igaznak fogadja el tettüket. Mind abban az alázatos hitben cselekedtek, hogy a kegyelmes Isten majd szívesen fogadja cselekedeteiket. Milyen jelentősége van a hitnek a gyakorlati élet szempontjából? Miután nincs emberi lény, aki egyetlen másodpercig tétlenül tudna maradni, buzduljatok fel hát ti mind, akik kegyesek akartok lenni és jót akartok cselekedni; gyakoroljátok szüntelenül a hitet és tanuljátok meg azt, hogy mindent úgy cselekedjetek, hogy az megnyerje Isten tetszését! Majd meglátjátok, mennyit kell dolgoznotok és mennyire összefügg minden a hittel. Még a pihenésetek is történjék a hit jegyében. Miben áll a cselekedeteken nyugvó hamis igazság? A cselekedetek által való meg- igazulás semmiképpen sem áll tiszta külsőségekből, hanem azt valóban a tíz parancsolat teljesítése jelenti. Ez viszont, ha nem fakadt hitből, akkor bár az emberek előtt igazaknak tüntethet fel bennünket, de Istennek nem kedvesek a cselekedeteink. Mi ugyanis nem azáltal igazulunk meg, hogy jót cselekszünk, hanem inkább fordítva: akkor cselekszünk jót, ha már megigazultunk. Először Ábel tetszett Istennek, és csak azután az áldozat, amit bemutatott. Milyen cselekedet számít istentiszteletnek? Ha bizodalom van a szívedben, hogy cselekedeted tetszik Istennek, akkor az a cselekedet jó, még ha olyan csekélység is, mint egy szalmaszál felszedése. Vájjon valóban mindent meg- tehet-e a keresztyén ember, amit csak akar? A hit olyan nemes, hogy jóvá- teszi az egész embert. Nem szabad tehát folyton jócselekedeteket követelnünk attól, aki hisz. A hit mindenre megtanítja őt. És akkor, bármit cselekszik, az helyesen történik és nagyszerű művek támadnak a cselekedeteiből, mégha jelentéktelennek látszanak is azok. Van-e célja prédikációinknak, amikor az emberek úgysem változnak meg? Miféle farizeus hang ez? Jézus kortársai mákszemnyit sem változtak Jézus prédikációja által, s még rosszabbakká lettek. Vájjon hallgatnia kellett volna ezért Jézusnak? És helyes teológiai tétel volna-e az: Ügy sem hallgatnak rám, tehát nem szólok semmit? 44
