Evangélikus Naptár, 1955

HIROSIMÁTÓL – BIKINIIG

azonban figyelmen kívül hagyták ezeket a javaslatokat, bizonyára, mert úgy Vélték,' hogy a saját bombájuktól nekik nem kell félniük. 1947-ben, majd 49-ben köztudomásúvá lett, hogy a Szovjetunió is rendelkezik atombombával. S noha a Szovjetunió ennek- ellenére fenntartotta korábbi javaslatait az atomfegyverek eltiltására, ezek továbbra is süket fülekre találtak. Inkább megkezdték a sokkal gyilkosabb hidrogénbomba' előkészítését. 1953-ban, tavasszal felrobbantották az első amerikai hidrogénbombát, 1953. augusztusában pedig a Szovjetunióban történt hidrogénbomba-robbantásról érkezett hír. 1953. szeptember 30-án az Egyesült Államok elnöke végre késznek nyilatkozott az atomfegyverekről való tárgyalásra.

Persze az idáig vezető út nem volt egészen egyszerű. A világ népei fokozatosan ébredtek öntudatra és egyre erősbödő harcuk is hozzájárult ahhoz, hogy a bombák még nem pusztítanak, de megszállottjai tárgyalóasztalhoz kényszerültek. 1949 áprilisában Párizsban összeült a Béke Híveinek első világkonferenciája. Protestáns egyházaink részéről ott volt Bereczky Albert és Vető Lajos püspök. Hazaérkezése után Vető püspök ezt mondta: „Mindent el kell követnünk, hogy a háborút és a háború gondolatát megsemmisítsük. Mivel a kongresszus ezt a célt szolgálta, ezért örülök annak, hogy részt vehettem rajta“. A konferencián résztvett egyházi emberek kiáltványt intéztek a világ népeihez és a konferencia határozatával egybecsengően állást foglaltak az atomfegyver eltiltása mellett.

Az atomfegyver elleni küzdelem a világ népeinek tömegmozgalmává az 1950. júniusi stockholmi Béke-Világtanács-ülés nyomán lett. Ez az ülés felhívással fordult a világhoz, két egyszerű követeléssel: tiltsanak el minden atomfegyvert és vezessenek be szigorú ellenőrzést a tilalom végrehajtása felett — háborús bűnösként bélyegezzék meg azt a kormányt, amely először alkalmaz atomfegyvert. Világszerte aláírásgyűjtés kezdődött erre a felhívásra. Az 500 millió aláírás között 7 millió magyar név is szerepelt s ezek között ott volt evangélikus egyháztagjaink kezevonása is.

A harc megélénkült. Egyre több és több ember lelkiismerete éledt fel. Az egyházak egyre inkább latbavetették erkölcsi súlyúkat és felemelték szavukat az emberiséget fenyegető veszedelem elhárítása érdekében. 1951-ben a berlini Béke-Világtanács ülés az öt nagyhatalom békeegyezménye mellett foglalt állást. Az aláírásgyűjtésben elől jártak egyházunk lelkészei is. Lelkészeink és gyülekezeteink egyre inkább felsorakoztak a békéért való küzdelemre annyira, hogy 1952. november 13-án Dezséry László püspök a budapesti lelkészek békeértekezletén elmondotta, hogy a mi egyházunk békeegyház.

Protestáns egyházaink békeküzdelmének eredményei is jelentkeznek már. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága az 1952—53-as esztendő fordulóján az indiai Lucknowban tárgyalja a

32