Evangélikus Naptár, 1955
HIROSIMÁTÓL – BIKINIIG
rriagyar egyházaknak a békével foglalkozó levelét és állást foglalt maga is a béke mellett. 1954 tavaszán a Bikini-szigeti hidrogénbomba-robbantás megrázta az egész világot. A lelkészek és egyes egyházak hangjához azután odacsatlakozott maga az Egyházak Világtanácsa is. Az evan- stoni világgyűlés felhívással fordult minden nemzethez, hogy „tartózkodjanak a hidrogénbomba és minden más tömegpusztításra alkalmas fegyver használatával való fenyegetéstől. Ilyen tartózkodás konstruktív lépést jelentene a tartós béke felé a félelem jelen korszakában... Az igazi békét nem lehet a félelemre felépíteni. Balgaság azt hinni, hogy a hidrogénbómba a béke záloga lehet.“ A felhívás ezután követeli, hogy a keresztyének „sürgessék a termonukleáris fegyverek kiküszöbölését és a fegyverzet csökkentését, hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett.“ Az emberiség életének és történelmének egén minden eddiginél hatalmasabb viharfelhő van. A Bikini hidrogénbomba-robbantás felhője ez. Élet-halál kérdése, hogy vigyázzunk erre a felhőre, akkor is, ha a mi számunkra talán csak a láthatár szélén gomoly- gónak tűnne is. Ilyennek látta az a néhány japán halász is, akik békésen halásztak a Csendes-óceánban, kívül a kísérleti robbantás veszélyességi zónáján. „A felhő egyre lejjebb ereszkedett — mondotta egyikük — majd egyszerre csak szürke hamu hullott ránk, belepte a ruhánkat, arcunkat, hajunkat és elborította a hajót is. A hamu forró volt és égetett. Vízzel kezdtem mosni, de bár a hamu lejött, a forróság nem csökkent. Később sebek ütöttek ki rajtunk és amikor partra értünk, már úgy éreztük, hogy minden erőnk elveszett.“ A rádióaktivitás áthatotta egész szervezetüket, megbénította a csontvelő működését. Állandó orvosi küzdelemre van szükség az életük fenntartásához. A robbantás következtében óriási mennyiségű anyag vált rádióaktiv-sugárzóvá, mely a felső légr-étegekbe került s onnét köny- nyen visszajuthat a földre. A halászok kezelőorvosa mondotta: „Gondolom, Európa sincs biztonságban az ilyen eső ellen, ha a hidro- génbomba-kísérletek fplytatódnak. Ezért is gondolom, hogy nem csak japán ügy küzdeni még a kísérletek ellen is, hanem az egész világ ügye.“ Az orvosok keze között a sebesült halászok magukhoz tértek. Csak az egészségüket nem tudták visszakapni. Egyiküknek még az életét is elrabolta a kaini kísérlet. Aikicsi Kobojáma japán halász meghalt. Élt 39 évet. Élete utolsó esztendejében reáhullott a hidrogénbomba hamuja és 6 hónapra rá megszűnt a szive dobogni. A szava azonban szól hozzánk. Életében mondotta még, de nekünk soha nem szabad elfelejtenünk: „Legyetek azon, hogy többé senkit se érjen hasonló szerencsétlenség.“ ZAY LÁSZLÓ 3 Evangélikus naptár — 10-3 33
