Evangélikus Naptár, 1955

D. Dezséry László: A felszabadulás tiz éve egyházunkban

D. DEZSÉR1 LÁSZLÓ

TÍZ ÉV TELT EL hazánk felszabadulása óta. 1944—45. telén egyházunk is a pincében volt. Ahogyan a német és nyilas csapatok hátrább- és hátrábbvonták az arcvonalat, úgy nyomódott a pincékbe az a nemzet, amely az első világháború óta lelkiismeretlen vezetők, országvesztő urak csalárd beszédeitől ámítva rohant a vesztébe. De éppúgy szorult a pincébe az az egyház is, mely önigazságában tet- szelgett, közéleti „hatalmával“ büszkélkedett és vakságában hitte, hogy a „keresztyén Magyarország“-ról szóló propaganda igaz. A pincében már semmi sem maradt az egyház kezében, csak az evangélium. Becsületes papok százai látogatták a bunkerek népét és sokszor haláltmegvető bátorsággal vitték a vigasztalást, az Űr szent vacsoráját, az evangéliumot, a kétségbeesett, éhező népnek.. Az evangéliumot és csak azt egyedül hozhattuk a felszínre a pincéből. Isten ajándéka, hogy az evangélium újra oly drágává lett a nép tízezrei számára, hogy érthetővé vált a Szentírás ezen igéje: „Életnek kenyere“.

De éppen így, ahogy a felszabadító csapatok előhozták a népet a rejtekhelyről s épp úgy, ahogy megindult az emberek normális élete az országban, szabadult ki rejtekhelyeiről újra az egyház is. De sokan nem hitték, hogy ez kiszabadulás, hogy ez felszabadulás lesz! A német propaganda a népet azzal ámította, hogy a szovjet csapatok megölik a papokat és becsukják a templomokat. De nem ez történt. A szovjet parancsnokságok húzatták meg a templomok harangjait és szólították fel a lelkészeket, hogy gyűjtsék össze a népet és teljesítsék kötelességüket a nép között.

Közben azokban az irtózatos hónapokban, az ostrom öt hónapja alatt az egyház óriási döntő többségének a szívében eldőlt a kérdés. A hitetlenek, a gyávák és hűtlenek itt hagyták a hazát és a szülőfalu templomát. A hívők, a reményteljesek és a hűségesek azonban itt maradtak és épp úgy felemelték a bibliát, mint ahogy népünk felemelte az ásót és a kalapácsot, a tollat és a nemzet zászlaját, hogy új országot építsen vele.

A felszabadulás hajnalától számítva hónapok alatt eldőlt, hogy nagy akaratú és reménységű nép, a dolgozó magyar nép vette kezébe az új országépítés ügyét, éveken belül pedig eldőlt, hogy ez az országépítés győzelmesen sikerült.

CL feCszabadu£á& tiz egyházunkban

15