Evangélikus Naptár, 1951
Makarenko: Pinceásás
Az ige Betűnek látszik, mikor olvasom, külsőre egyéb írással rokon, könyvbe van írva, mint más tudomány és én megyek betűk, szavak nyomán, de egyszer csak a szavak erdeje zengő, zúgó viharral lesz tele. És remegni kezd szív és falevél: a betűkben anagy Isten beszél, súlyos, kemény ítélet mennydörög: ez Ige már: az ö szava: örök: minden szó a szívekbe beletép és földre omlik, jajgat, sír a nép — — ÉS az is Ige: éppúgy intelem; Isten tűzben, álomban van jelen; látnak Mózes, Jákob, Jób, Sámuel; ekkor egyes emberhez van közel. — De éppen azért Ige az Ige; az Isten nincsen soha messzire; prófécia, vagy evangélium; szeretetbe Ö beie sohsem ún. Bár bun feketlik a földön körül, irgalmas szíve újra könyörül; út lesz szent Fia föld és ég között; szövetséget új módon újra köt; csillagot gyújt karácsony-éjszakin.- a leggazdagabb Ige ez talán! Vagy felülmúlja, túlszárnyalja ezt; mikor az Ige a véres kereszt?! — Én nem tudom, csak érzem, hogy nekem bármelyik Ige mindig kegyelem — Isten sok szava törő irgalom — És az Igét én mikor olvasom, érzem: Ö mindig megfogja kezem és egy-egy Ilyen áldott útamon megtérek hozzá: hazaérkezem! Szigethy Ferenc 55
