Evangélikus Naptár, 1951

Az atomerő békés felhasználása a Szovjetunióban

szegény dffll vidékekre kerülhet. Az Ob—Aral—Káspi-viziúton egy év alatt 6—700 millió köbméter fát lehet majd a Káspi-tenger partjáig leúsztatni. Ha ugyanezt a mennyi­séget vasúton akarnák szállítani, 15—20, többezer kilométeres vona­lat kellene építeni és naponta leg­alább ezer szerelvény indítására volna szükség. Az új viziútak fontos, egymástól távolfekvő iparvidékeket kötnek majd össze: fémekben gazdag uráli iparóriásokat a Kuznyeck-szénme­dencében épült városokkal és a Bajkál-tó vidékével, a középázsiai köztársaságokat Nyugat-Szibériával és a Káspi-tengerrel. Hatalmas fa-, fém-, gép-, szén-, vegyianyag-, bú­za-, gyümölcs-, gyapott-, állat- és halszállítmányok indulnak el a fo­lyókon, merőben különböző gazdag tájak kerülnek szorosabb kapcso­latba egymással. A Turáni Alföld, amelyen majd •z Ob-folyó keresztül folyik, meg­felelő öntözéssel pompás otthont teremt majd száz meg százféle nö­vénynek. Ezen a vidéken ugyanis minden öntözött hektár új föld ter­mékenysége négy-ötször nagyobb, mint az ország más területein. Vég­telen gabonatáblák, gyapot- és do­hánybázisok, kaucsukültetvények és gyümölcsösök népesítik majd be azokat a vidékeket, amelyeket az­előtt Kara Kum-, Kazil Kum-siva- tagnak, Éhség-sztyeppének nevez­tek. «A víz drágább a gyémántnál» tartja egy ősrégi turkmén közmon­dás. Nos ez a drága víz nemsokára elképzelhetetlen bőségben ömlik majd szét a Turáni Alföldön. ame­lyet olyan termékenységre késztet, hogy majd évente kétszer arathat­nak. És hála a meleg időjárásnak, az állatok csaknem egész éven át legelhetnek. Egyetlen télen három­szor annyi marhát lehet majd táp­lálni annyi takarmánnyal, amennyi az ország középső területein csak egynek elég. Ami pedig a népélel­mezés megjavulását illeti, az újjá­született vidék nem kevesebb, mint kétszázezer embernek nyújt majd elegendő táplálékot. Szédületes lehetőségek ezek! De a terv megvalósulásával nemcsak a táj képét alakítják át, hanem meg­változtatják az időjárást is. Az Ob- folyón keletkező tó, ez a valóságos tenger enyhíteni fogja a rideg nyu­gatszibériai éghajlatot. Tudnivaló ugyanis, hogy a tótól 300 kilomé­ternyire van az állandó fagy hatá­ra. Nos a hatalmas víztömeg hő­mérsékletének hatására ez a vonal majd északabbra húzódik. Délen a Szibériából jövő víz természetesen elpárolog. Felhő lesz belőle. A szél aztán ezeiket a felhőket Közép- Ázsia, Altáj és az Ural hegyei fölé viszi, ahol majd eső és hó alakjá­ban lecsapódnak, felduzzasztják a kevésvízű folyókat és újra megtöl­tenek ősrégen kiszáradt folyómed­reket. Hogy milyen óriási víztömegek megmozgatásáról van szó, azt el­képzelhetjük, ha tudjuk, hogy a Jenisszej, a világ egyik legnagyobb folyója, körülbelül 5200 kilométer hosszú és torkolata áján 15—17 kilométer széles. Az Ob, amely még a Jeniszejmél is hosszabb, 5300 kilométernyi területet fut be. Ezek mellett a folyamóriások mellett a Duna 2860 kilométeres hossza va­lósággal eltörpül. A Davidov-terv megvalósulásával hatalmas, új, virágzó területtel gazdagodik a Szovjetúnió. Ha a terv nyomán egv pillantást vetünk a jövőbe, aranyló földeken azúrkék folyókat és tengereket, karcsú duz­zasztógátakat és fehér palotákra emlékeztető erőmüveket látunk. Az erdőkkel és kertekkel szegélyezett, széles csatornán fémből és üvegből épült tengerjáró hajók úsznak. A hidakon expressvonatok robognak, 46

Next

/
Thumbnails
Contents