Evangélikus Naptár, 1951
Megemlékezés a gályarabokról
külhettelk, aikík lemondottak állásukról s ez esőiben hazájukban marad haltak és azok, akik vállalták a száműzetés kenyerét. Közben működésbe léptek a jezsuiták. Válogatott módon próbálták meggyőzni őket. Május hónap végéig tartott a próbatétel, tehát csaknem két hónapon keresztül. Sokan meginogtak hitükben Az evangélikusok közül, mintegy nyolcvanan lemondtak hiva tálukról s magánemberekként éltek tovább. Mintegy hatvanan számkivetésbe mentek Haynba, Bregába, legtöbben azonbah a sziléziai Boroszlóba. Mintegy huszonötén először vállalták a szenvedést, de a bánásmód, a fogság, a gya oglás megtörte őket s közben aláírták az áttérésre való elkötelezést. Ezek közül többen megbánták tettüket s visszatértek egyházukhoz- A végig kitartó protestánsod negyvennél többen voltak Ük a pozsonyi börtön után Berenesvár. Sárvár, Komárom, Lipóivár börtöneibe kerültek, majd onnan irányították valamennyit 1675 ekjén, tehát 275 évvel eze öt, a gá ynrabság felé Ismerjük meg közülük az evangélikusokat! Sziviczki András (egyesek szerint sághi, mások szerint pozsonyi) lelkész volt az első halott. Már a sárvári börtönben megtört a sok éhezés és a gyógykezelés hiánya miatt. A börtönben halt meg s bilincseit csak halála után vették le kezéről. Gócs Mihály, a 70 éves kálnói lelkész, Lipótvár gyötrelmei után a Nápoly felé. indítottak között vergődött- A gyaloglás fáradalmait nem bírta öreg testével s Nápoly közelében, Aversa városánál végkimerültség áldozata lett. Barátaitól elbúcsúzott, intette őket a Krisztus iránt való hűségre s a szenvedéseknek békességes tűrésben való hordozására. Holttestét a katonák temetet- lenül útszélre dobták. Ugyanilyen öreg vo.t a malomsoki prédikátor Héli vagy Illés Gergely. Lipóíváron egy Sánta Bene János nevű iskola- mester nagyon megkínozta, fejét is betörte. A nápolyi úton beteg lett, szamárhátra ültették egy egy rab támogatta két oldalró Mivel azonban azoknak is az egyik lábukról levett bilincset kellett tartaniok, Capra Cot- tánál, egyik meredek sziklás he,yen leesett a szamár hátáról s összezu- zódva azonnal megialt. Ruhájú; a katonák levették, őt magát otthagyták. Az áldozatok száma még növekedett. Borhidai Miklós szen.andrásj (Sopron m.) lelkész a száműző.eshői tért haza s állt a pozsonyi yéríör- vénvszék été. Már útközben lerongyolódott s testileg megtört- A többiekkel együtt 16/5. május 8-án adták el 50 forintért gályarabnak. Szervezete nem bírta a megpróbádaiásoka(. s négy hónappal később, augusztusban, meghalt. Paylopics Mihály inioc- szenímártoni rekiornak már L;póivá- ron eltörték karját. Nápolyban 5 hónapig volt a gályán, s ott hunyta le szemét október 4-én. Holttestét a tengerbe vetették, de a viz partra sodorta. Török foglyok követ kötőnek lábára s vissza dobiák. Mazári Dániel, a nógrádmegyei Tamási papja, azok közé került, akiket Nápolyban hadihajóra oszlottak be s Szicíliába indították a franciák elleni háborúba. Syracusáig bírla csak az evezők búzását. Halála előtt egyik rabtársának levelet ín: «Könyörgéseitekben ajánljatok minket az Ür Istennek! Amint az Úrpak tei’.sz iík, úgy leg ven. isten veletek!» A hadigályákra került Triv- kovics János lestei lelkész is. Szicíliából ^ súlyos betegen visszavilíék Nápolyba, ahol 167Ö. február 5-én, tehát a többiek szabadulása előtt 6 nappal csendesen elhunyt. Kalandos sorsa volt Lányi Györgynek, a korponai (Zólyom m-) isko a- rektornak. Wittenberg és Rostock iskolái után, 24 éves korában került Korponára. Sokszer bátran helyei leshette a száműzött kassai lelkészeket is. Pozsonyból Berencs várába vitték. Kilenc hónapi szenvedés után a hírhedt Gemanner kapitány csapatára bízták. Capra Cottánál azonban elbújt egy barlangban s így menekült meg- Koldulva vándorolt Olaszországban s Rómáig is eljutott. Velencét érintve hazatért s először Sopronban vették pártfogásba. Később azonban Lipcsében telepedett e, ahol doktori címet szerzett. Fiatalon, 42 éves korában, halt meg. 79
