Evangélikus Naptár, 1951
Megemlékezés a gályarabokról
■'y?W-Tfr-1 Masznyik Tóbiás illavai (Trencscn m.) lelkész és Simonides János brez- nóbányaí iskolarektor hűséges barátságot kötöttek egymással- Már Nápoly közelében együtt szöktek meg, de 4 nap múltán mindkettőt elfogták. Hatheti börtön után nápolyi kereskedők, elsősorban Weltz Gyöigy és Fülöp, közbenjárására visszanyerték szabadságukat. Masznyik Wittenberg- be ment, onnan tért haza hal év múlva régi lelkészi állásába de újabb üldöztetés miatt Szentandrásra, majd Hájra került. Erdélyben hail meg. Simonides visszajött hazájába, majd családjával együtt Németországba vándorolt. Híveinek szeretete hazaszólította ismét Breznóbányára, majd Radványba. később Párádra, végül a besztercebányai cseh anyanyelvű gyülekezetbeA gályákról való szabadulást heten élték mtg. Bugány Mik ős sajógömöri lelkész, aki később Gömórpanyiton 78 éves koráig szolgált. Leporini Miklós poltári lelkész Zürichbe került, s két társával bejárta egész Németországot visszatéréséig. Poltáron és Zsolnán szolgált. Nikléczi Boldizsár alsósztrehovai lelkész, Nikléczi Sámuel újbányai lelkész, M. Steller Tamás besztercebányai (mások szerint újbányai) iskoiarekfor Svájc után bejárta Dániát, Svédországot és Hollandiát s itihon elfoglalta a besztercebányai kórház lelkészi átlóst- Túróczi Végh András, Fülek öreg papja, a szabadulás után Rhétiában halt meg Akkor találták meg ruhájában azt a könyörgést, amelyet a rabok mindennap elmondottak Lipót császárért. Zsedényi István L ddogasz- szonygörgicsei lelkész Velence és Zürich után tért haza. A szenvedések leírhatatlanök. Akik gályákra kerültek, hátukra tüzes vassal égetett bélyegzést hordozva, naponta 15—20 órán át húzták a nehéz evezőket s hogy ne kiáltsanak, szájukat vassal peckelték fel. Pedig már útközben is hányszor merítettek erőt a zsoltárokból, különösen a 23-, 43., 102. szavaiból. . . Nyakukon vas- örv, kezükön, lábukon nehéz török bilincs. De a szívükben hit! Szenvedéseik világraszólók voltak. A rabok maguk is küldöztek kérvényeket több helyre is kiszabadulásuk érdekében. A belga és holland kormányok Bécsben székelő nagykövete, Bruisziny Hamei Geliert még 1075-ben emlékiratot nyújtott át Lipót császárnak, a szász választó fejedelem s az angol király is közbenjárt, mire Lipót az ügyet kivizsgáltatta' de döntést nem hozott- Közben azonban 1676 elején Ituyter Mihá<y Adorján, a holland hadiflotta tengernagya, Nápoly kikötőjébe érkezeti s parancsot adott a foglyok kiszabadítására. Ez február 11-én meg is történt. Amikor csónakba szálltak, a tenger hátán lelkesen énekelték a 46., 104, és 105. zsoltárokat- Másnap Ruyter előtt megköszönték váratlan segítségét, mire ö így felelt. «Egész élelemben sok győzelmet nyertem ellenségeimen, de minden eddigi között egy sem szerzett annyi örömöt, mint Krisztus ezen ártatlan szolgáinak az elviselhetetlen járomból való megszabadítása.» A nápolyi foglyokon kívül tizennyolcán szenvedtek még akkor a buccarai börtönben, őket 1676. május 2-án bocsátották szabadon Lipót királynak ugyanazon év március 20-án kiadóit rendelkezése értelmében. 275 év mulián emlékezünk meg hi- 'iink hőseiről. Akik elítélték őkel> nevüket gyalázatba má-rtollák- A gályarabok neve és hősies élete pedig tündököl a történelemben. Legyen közöltünk emlékük és tanításuk áldott! Horváth András 80
