Evangélikus Naptár, 1951
Megemlékezés a gályarabokról
0. V Megemlékezés a gályarabokról A gíllyarabok szenvedéséről nem könnyű írni. Lehet sokai írni, lehet pontos, hiteles adatokat felsorakoztatni, lehet dicsérni, emlékük élőit alázatosan és hálásan meghajolni, de azt a lelki és testi szenvedést, amelyet hosszú hónapokon keresztül átéltek, leírni úgy, hogy valamennyire most nekünk is fájjon — nem lehet. A magyar történelemben egyedülálló per hősei voltak ők, akik fölött a császári önkényuralom és a katolikus egyházfők gyűlölete mondott ítéletet. A hatalmi és érzelmi okon kívül politikai indokolása is van sorsuknak. A magyar nép torkig volt az alkotmányellenességgel, a császári önkényes uralkodással. a nemtörődömséggel, a kizsákmányolással s mély elégedetlenségben lázongott. A katolikusság éppen úgy, mint a protestánsok. En nck az országos elégedetlenségnek csendesítésére, a figyelem felíereiésére, egyben pedig a katolikus főpapság protestáns-ellenességének kielégítésére c protestánsok üldözése látszott lega I k a hn asabbn a k. Az események 1671-ben indultak el. Királyi jóváhagyással megalakították a rendkívüli törvényszéket Pozsony székhellyel. Elnöke a közel 80 éves Szelepcsényi György esztergomi érsek, egyik bírája Széchenyi György kalo csai érsek, a másik Kolonics Linói bécsújhelyi püspök, továbbá Pélfi Tamás nvitrai püspök. Mailáth Miklós királyi ügyész és Bársony György szepesi prépost. Kiegészítőleg mellettük ált a vérszomjas Lapsánszky János érseki titkár, azután a jezsuiták válogatott «hittérítői» és természetesen a katonaság. A törvényszék, mintegy próbaképpen először csak néhány lel- : készt, elsősorban a pozsonyiakat, majd túróéi és zólyomi papokat idézett meg f Nagyszombatba. A nagy üldözésre 1674-ben került * sor. Ez év február 8-án kézbesítették J katonákkal az ország minden részén az ' idézéseket, amelyek március 5-i i megjelenésre szóltak Pozsonyba. Mintegy 2000 idézés ment szét nemcsak : ; lelkipásztoroknak, hanem rektorok nak, kántoroknak, sőt harangozónak v ; is. Erre sokan elbujdostak, ki Er- " - délybe, ki a török által megszállt más vármegyékbe, ki erdőkbe vagy , 1 pártfogók kastélyába, ki külföldre. Mintegy 336-an azonban megjelentek ; március elején s velük azonnal közölték a vádakat: megvetik a hatóság j tekintélyét, nem tisztelik a szenteket, ? , lenézik a bo’dogságos Szűz Máriát és i ocsmány feleségükhöz (— foedis í uxorbis —) hasonlítják. gyalázattal I illetik a szentek képeit, a szentségeket 1 és Krisztus testét lábba] tiporják, „ hallgatóikat pártütésre buzdítják, ,1 mindezek folytán tehát — felségsér- tők! Az 1523:4- törvénycikk és Mátyás i király VI. törvénycikkének 61. §-a . * alapján fej és jószágvesztésre ítélték i valamennyiükel! Ezt az ítéletet nem t merték végrehajíani, ezért * «királyi i kegyelem» örökös rabságra változtatta. Az ítélet alól csak azok mene- i 78
