Evangélikus Naptár, 1951
Üdvösségünk esztendeje
A pünkösdi ünnepkör rövid előkészülettel kezdődik, mert aki a hegytetőre felért, nincs messze a hegy egyes, kiemelkedő csúcsaitól. Exaudi (Zsolt. 27:7) igéje (Ján. 15:26—15:4) a Szentlélek jövetelével vigasztalja a tanítványokat Urunk hazameneíeléért. Pünkösd vasárnapjának üzenete (Ján. 14:23—31), hogy Isten gazdagon és naponta adja Szendéikét mindazoknak, akik őt erre kérik. A Szentlélek az egyházát lakásává és müvelyévé teszi. Hívja, gyűjti, megvilágosítja és az építésben megtartja a gyülekezetét, pünkösdhétfő üzenete szerint is. (Ján. 3: 16—21.) T rinitász, vagy Szentháromság vasárnapja utal a víztől és Szentiélektől való újonanszületésre. hogy a készenáló adománnyal és örökséggel élni tudjon a hívő (Ján. 3: 1—15; I. Pét. 3:5). Eddig a gyülekezet ura állott a középpontban. Elm .dotta, mit végzett ő az emberben, az ő gyermekeiben. illetve gvV’kezet'ben. Középpontba most az Űr gyülekezete kerül. Amit a prédikációkból nyerünk, azt az életbe kell beépítenünk. A csirának szét kell re- pesztenie burkát és gyökeret kell eresztenie. Isten nagy tetteiről hallott eddig a gyülekezet. Most megtanulja, hogyan forr össze ezzel a cselekvő Istennel. Ezeken a hosz- szúra nyúló vasárnapokon mélyül el és épji az ige állal a gyülekezet, a hallottakon és tanulja kon lelkileg gyarapodva. Isten különféle erőket ébreszt, célokat mutat, tökéletesíti az övéit Csak néhány ünnep lép ki a sorból. Köztük egyik se Krisztus-ünnep. Az aratási hálaadó ünnepen a gyülekezet megköszöni Istennek a föld gyümölcseit és kéri, ne engedje az emberi szívet elbizakodni, hanem nevelje arra, hogy hálaadással élvezze napi kenyérét. A reformáció napja Isten ajándékára és feladatainkra egyaránt rávilágít, amit a reformációban kaptunk. Halottak vasárnapján az egyházi év utolsó vasárnapján az egyház a sírok mellé áll azért, hogy tovább vezessen. Nem halotti gyásszal zárja az üdvösségről prédikáló évet, hanem éppen azt veszi észre, hogy a földieken át lehajtja fejét az örökkévalóság. Isten adja az üdvösséget és követeli a számadást. Azt mondottuk, hogy az egyházi esztendő nem födi a természet évét és egymást ki nem egészítik. Mégis van egymás számára mondanivalójuk. |gy népünk ünnepei sem mennek el hangtalanul az egyház népe mellett sem. Március 15 szabadság és április á-i felszabadulási ünnepünk abban az ünnepszakban beszél az emberi kéz, törekvés, harc és vér által szerzett népi szabadságról, amikor Isten népe a bűn alól, Krisztus vére által szerzett szabadság felé tekint. Május 1, a munka ünnepe a szent- háromsági vasárnapok küszöbén beszél a dolgozó nép nagy ügyéről, lelkes akarásáról, s amíg a szentháromság! vasárnapok beszélnek a Szentlélek állal megvalósuló ke- keresztyén életről az augusztus 20-i alkotmányünnep arról a hataanas eredményről szól, amit a szabad nép szabadságának alkotmányául, jövőjének és jelenének is alapokmányául, a való élet normájául ígéret és valóságként lefektetett. Koren Emil 71
