Evangélikus Naptár, 1951

Üdvösségünk esztendeje

rak éneklésével nyitották meg a böjti istentiszteleteket. Ezek: invo- cauit (Zsolt. 91:15), reminiscere (Zsolt. 25:6), oculi (Zsolt. 25:15), laetare (Es. 66:10), judica (Zsolt. 43:1) és palmarum, amely nevét a Jeruzsálem! bevonulás pálmaágaitól kapta.

Ezek a vasárnapok — passiióna- poknak is nevezik — egy-egy lépcső a kereszthez. Aki Jézushoz akar menni, annak komolyan kell előkésziitinié, mint a megkísértéis története mutatja. (Mt. 4:1—11).. ő maga is ott lelt győzedelmes, így indult ő minden baj könyörületes üdvözítőjeként, növekvő harcban, hamis várakozások és rút gya- tázkodások közepette. (Mt 15:21— 28; Luk. 11:14—28; Ján. 6:1—15; Ján. 8:46—59.) Így vonul be Jeruzsálembe a szenvedéshez és halálhoz. így érkezik el a maga bűnéről és Jézus szenvedéséről elmélkedő gyülekezet is (181. ének) a nagyhét megrendítő eseményeihez. A hívő ember ezeket a napokat egészen megváltó Urához fűződve éli át. Ezekben a napokban gyakran és. szívesen olvassa a szenvedéstörténet részleteit sorban.

Ezeknek a napoknak soraiból emelkedik ki zöldcsütörtök, ami nevét azért kapta, mert a régi ó- testamentomi törvények szerint a zöldfőzelékeik napja volt. Csak este került sor a bárányvacsorára. Urunk is ígv tett ezen a napon, mint ártatlan, vétkeinkért megöletett bárányt, önmagát osztotta szét az utolsó vacsorában. Ezzel kezdődik meg voltaképpen súlyos nagy küzdelme az este és éjtszaka eseményeiben, hogy fel virradjunk

nagypéntekre, amikor nem volna szabad mást tenni, mint könnyesen nézni, nézni a keresztet, melyen elhangzik a 'legnagyobb isteni üzenet, a világtörténelem legdöntőbb szava: elvégeztetett! Isten nagy bü•

nösöket-mentő műve 'elvégeztetett. Értem és érted, az én üdvösségemre és a tiédre. Itt zeng Isten leghatalmasabb prédikációja: ennyire szerette ö a világot.

A nagyszombati döbbent csend után, amikor hitvallásunk szerint aláiszáll a poklokra, következik húsvét diadala. (Mk. 16:1—8.) ,.Krisztus feltámadott“ szerteliang- zó vigasztalása, öröme és reménysége, amikor „elnyeletett a halál diadalra“. Üj nap virrad ránk s az egyházra. Minden kétségen és bűnön át utunk lehet é ö Urunkhoz. Ezt a reménységet önti Jézus húsvét másnapján az Emmaus felé menő bús tanítványokba (Luk 24: 13—35). Felnyitja a mi szemünket is. hogy megismerjük őt. Beteljesül a tanítványi kérés: „maradj

velünk“. A húsvét utáni vasárnapokon már erről beszélnek: Krisztus, a feltámadott, az övéinél.

A latin nevek ősi harangja kon- dul ismét az igéből vett elnevezéseken. Ezek a vasárnapok nevei: Quasimodogeniti (I. Pét. 2:2), vagy fehérvasárnap. Ján. 20:19— 31. Ezen a napon keresztelték az őskeresztyének idejében a fehér- ruhás Krisztushoz térteket. Miseri- cordias Domini (Zsolt. 32:5), Ján. 10:12—16. Jubilate (Zsolt. 66:1): ujjongjatok! Ján. 16:16—23. Cantate (Zsolt. 98:1): énekeljetek az Úrnak új éneket! Ján. 16:5—15. Rogate (Ján. 16:23—30) az imádság vasárnapja, míg végül a húsvéti ünnepkör bezárul a

mennybemenetel napjával, Jézus feltámadása utáni 40-ik napon. (Mk. 16:14—20.) Jézus visszatér az Atya örök birodalmába, mi pedig teljes várakozással tekintünk rá, mert Ő nemcsak el fog jönni, de velünk van minden napon. Utolsó meghagyásának ez a lényege: misszió s abból az egyház felépítése.

74)