Evangélikus Naptár, 1951
Csehov: Ványka
CTseTiov: Ványka Sukov Vanyka, egy kilenc éves fiúcska, akit három hónappal ezelőtt, Aljachinhoz, a suszterhez adtak inasnak, karácsony este nem feküdt le. Megvárta, míg a mester és inasai az éjféli miséhez mentek, ekkor a mester szekrényéből egy kis tentatartót, valamint egy rozsdáslollu tollszárat böngészett elő és miután egy összegűrt árkos papirost terített maga elé, írni kezdett. «Kedves- nagyapó, Makarics Konstantin» — írta. — Levelet írok neked a karácsonyi ünnepre és minden jót kívánok neked az Úristentől. Nincs apám, nincs anyuskám, csak egyedül te maradtál meg nekem.» Ványa a sötét ablak felé fordult, melyen gyertyáeskájának fénye tükröződött és élénken maga elé képzelte nagyatyját, Makarics Konstantint, ki Sivarjovéknak udvarházában mint éjjeli őr szolgált. Alacsony, sovány, de rendkívül mozgékony és gyors, mintegy hatvanöt éves ősz emberke. Arca mindig mosolyog, szeme mindig ködös. Nappal a cselédség konyhájában alszik és a szakácsnékkal tréfálkozik, de éjjel, bő báránybundába burkolva, az urasági ház körül jár és kerepel nagy kereplőjével. Most nagyapó biztosan a kapu előtt áll, hunyorogva néz a falusi templomnak rikítóan kivilágított ablakaira és míg posztócsizmáival dobbant, a cselédségnek tréfás dolgokat beszél el. Kereplője övéhez van erősítve. Az idő nagyszerű, a levegő enyhe, átlátszó és tiszta. Az éjtszaka sötét, de azért látni az egész falut, látszanak a fehér házfedelek és fiistfel- hőcskék, melyek a kéményekből gombolyognak felfelé és látszanak az ezüst dérrel borított fák és a magasra tornyosuló hótömegek. Az eget fényesen ragyogó csillagok borítják, a tejút olyan élesen különválik, mintha az ünnepek előtt megmosták volna és tejszínnel dörzsölték volna be... Ványka fesóhajtolt, bemártotta a tollát és tovább írt: «De tegnap alaposan elrakták. A mester hajamnál fogva vonszolt ki • z udvarra és a térdszíjjal vert meg, mert, míg gyermekét ringattam a bölcsőben, véletlenül elaludtam. Es a múlt héten a mesterasszony megparancsolta, hogy tisztítsák meg egy beringet, de én a farkánál kezdtem el, mire elvette a heringet és. orrával arcomat bökdöste. A legények csúfot űznek belőlem, a korcsmába küldenek pálinkáért, megparancsolják, hogy lopjak a mestertől ugorkát. de a mester azzal üt, ami éppen a kezeiigyébe esik. És ennivaló sincs. Reggel kenyeret kapok, délben kását este újra kenyeret, de teát és káposztalevest nem, azt maga a mester falja fel. És aludnom a patvarban kell és ha a gyermek sír, egyáltalán nem alszom, hanem a bölcsőt ringatom! Drága nagyapó, könyörülj meg rajtam, vigyél innen haza, a faluba, lehetetlen tovább . . . Lábad elé borulok és örökké imádkozni fogok érted, vigyél el innen, mert különben meghalok ...» Ványka félrehúzta a száját, piszkos öklével megdörzsölte a szemét és felzokogott. 48
