Evangélikus Naptár, 1951
Csehov: Ványka
«Dohányt fogok neked dörzsölni», folytatta, «imádkozni fogok, de ha valami csínyt követnék el, korbácsolj meg, mint a legutolsó kutyát. Es ha azt hiszed, hogy számomra nincs ott állás, akkor megkérem a jószágigazgatót, hogy tisztíthassam a csizmákat vagy Fedjka helyett csordás lehessék. Már gyalog akartam a faluba szökni, de nincs csizmám és félek a hidegtől. De ha nagy leszek, akkor eltartalak és senkinek sem szabad téged megbántania és ha meghalsz, imádkozom majd lelked nyugalmáért, éppen úgy, mint édes anyámért, Pelagejáért.» «Kedves nagyapó, és ha a nagyságos uraságnak csemegével telerakott karácsonyfája lesz, tegyél el nekem egy aranyozott diót és dugd be a zöld ládikába. Kérd Ignatjevna Olga. kisasszonytól és mondd meg, hogy Vány- kának teszed el.» Vánvka görcsösen sóhajtott fel és újra az ablakra meredt. Eszébe jutott, hogy nagyapó az uraság karácsonyfájáért mindig az erdőbe ment és unokáját magával vitte. Vidám idők voltak azok! A levágott fenyőt az urasági házba vitte nagyapó és ott hozzáfogtak feldíszítéséhez ... A legtöbbet Ignatjevna Olga, Ványka kedvence foglalatoskodott körötte. Mikor még Pelageja, Ványka édesanyja is élt és az uraságnál mint szobalány szolgált, Ignatjevna Olga bonbonokkal tömte Vánvkát és unalmában megtanította olvasni, írni, százig számolni, sőt még a négyes eltáncolására is. Mikor azonban Pelageja meghalt, Ványka, az árva fiú, a cselédség konyhájába, nagyapó mellé került és a konyhából Moszkvába, Aljachinhoz, a cipészhez küldötték ... «Jöjj értem, kedves nagyapó», folytatta Ványka az írást. «Krisztus szent nevére kérlek, vigyél el innen. Szánakozz meg rajtam, szerencsétlen árva gyermeken. Mindenki üt-ver és úgy szeretnék enni, mint ahogy élek és olyan vágyakozás fog el, hogy el sem lehet mondani és mindig sírok. És nemrégen a sámfával ütött gazdám a fejemre, úgy hogy elte-
