Evangélikus Naptár, 1951
Túróczy Zoltán:A templom zsoltára
Elveheti tőled az Ur a templomot úgy is, hogy a kenyérkereseted foszt meg a templomtól és elveheti úgy is, hogy a templom maga pusztul el. Egyszer szívem mélyéig megrendülve olvastam egy római főpap nyilatkozatát, mikor a legrettenetesebb légitámadásokat kapta Róma és a légitámadások után régi és hatalmas templomok, gyönyörűséges művészi emlékek romokban hevertek az utcákon. Akkor ehhez a főpaphoz odament valaki. Feltette neki a kérdést: Isten miért nem védte meg az ő házát? Aliért nem becsüli meg az- Isten a saját házát? Egy kérdéssel felelt rá: és mi megbecsültük-e és te megbecsülted-e? . .. Vájjon nem szolgáltunk-e arra reá, hogy az Isten elvegye tőlünk a templomot, amit nem becsültünk meg?!.,. Azonban a zsoltáríró nemcsak azt látja, hogy az ő számára a templom életszükséglet, hanem azt is látja, hogy a templom azért életszükséglet az ö számára, mert az az Istennel való találkozásnak a helye. A harmadik vers így folytatódik: «szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.» Ez a vers világosan mutatja, hogy a 84. zsoltár írója számára a templom nem önmagáért szerelmetes hajlék, hanem a gazdájáért, azért az Istenért, akinek a hajléka a templom. A templom azért szerelmetes, 'mert ott módom és alkalmam van arra, hogy találkozhassam az elő Istennel. De hát nincs megírva az, hogy Isten mindenütt jelen van s nem lakozik kézzel csinált templomokban? Akkor miért a templom a Vele való találkozásnak a helye? Azért, mert Isten ott találkozik az emberrel, ahol ő akar és nem ott, ahol az ember akar Vele találkozni! Istennek módja és lehetősége van arra, hogy mindenütt találkozzék az emberrel, találkozhat a természetnek az ölén, a tűző napon, a sötét éjtszakán, az örömmel való megajándékozottság boldogságában és a kifosztottság keserű köny- nyei között: mindgnütt találkozhat Isten az emberrel. De Isten megmondta, hogy hol akar találkozni az emberrel. És mi nem hívhatjuk rapportra öt oda, ahol mi akarunk Vele találkozni, csak elmehetünk oda, ahol ő akar velünk találkozni. Isten pedig az Igében és a közösségben akar találkozni az emberrel! A templom pedig éppen az igehirdetésnek és a közösséget jelentő gyülekezetnek a helye Ezért siet ujjongva a zsoltáríró a templom felé, mert tudja, hogy ott az Isten várja őt találkozásra. Ezt az ujjongást azonban nemcsak ez a harmadik vers mutatja, hanem a zsoltár első verse is. Ezt a zsoltárt a gitfitre kellett énekelni. Hogy mi a gittit, ma sincs még teljesen eldöntve. Valószínű, hogy vidámhangú lyra-hangszer. A szüreti énekeket is gittitnek nevezték. Ez tehát azt jelenti, hogy az a zsoltáríró, aki a templomtól távol a templom után sóvárog és emésztődik, arra a gondolatra, hogy abban a szerelmetes hajlékban Isten várja öt és Vele lehet találkoznia, úgy érzi. hogy ezt csak olyan ujjongvra lehet énekelni, mint amilyen ujjongó a szüreteink éneke, vidáman, ujjongva. mint ahogyan puttonnyal a hátukon, metszőkéssel kezükben vidáman mennek a szüretelők szüretelni a hegyre. A zsoltár negyedik verse megmt egy további gondolatot mutat nekünk: «.4 veréb is talál házat és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, — a Te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!» A zsoltáríró úgy látja, hogy a templom a békességnek helye. Olyan, mint amilyen a sehol fészkel rakni nem tudó madár számára a fem- plom, ahol nem találkozik févszekromboló emberrel és ahol azt gondolja, hogy békességben lehet fészkét megrakni Ahogy a megijedt madár békes-r f 33
