Evangélikus Naptár, 1951
Túróczy Zoltán:A templom zsoltára
séget talál a templomiban, úgy talál békességet ott a megijedt ember is. Melyikünk nem érezte még azt, hogy valami csodálatos varázsa van a templomnak! Mintha megállna benne az idő! Kívül marad az, ami bennünket nyugtalanít és bánt az életben, az ideigvalók eltűnnek és az ideig- való mögül előjön az örökkévaló. A sok bánatot okozó felesleges és időleges kérdések helyett jön az örökkévaló, az egy szükéges dolog és az ember valami csodálatos megbékéltségben, csendességben tud a templomban lenni. A templom a békesség helye. Nincs-e valami mindebben a templom-bálványozásból? Nincs! A zsoltáríró bizonysága szerint a templom azért olyan szerelmetes és drága, mert a bűnbocsánatnak a helye. Ez a zsoltár a címe szerint Kóráh fiainak zsoltára, de tulajdonképpen Hémán fiaié. Hémán volt Dávid énekvezére, de ők mégsem Hémánról nevezték el magukat, hanem egy ősükről, Kóréhről. Olyan ősükről, aki nem dicsőségükre, hanem gyalázatukra volt, aki szégyene volt az egész családnak. Kóréh Móz IV. könyve 16. fejezete szerint lázadást szított Isten és Isten emberei, Mózes és Áron ellen és ezért azzal büntette őt és gyermekeit az Isten, hogy meghasadt alattuk a föld, elnyelte őket és elevenen szálltak alá a pokolba. Kóréh fiai mintha azt mondanák: mi, akik szeretjük az Urat, akik énekelünk az Ő nevének dicséretet, akik pengetjük a lírát boldogan, mi szeretnénk ezzel arról beszélni, hogy a lázadó ős mai nemzedéke Istent dicsérő énekek szerzője. Megbocsátottak a bűneik. Az Ur, aki azzal fenyegette övéit, hogy megbünteti az atyák vétkét harmad- és negyed nemzedékig is, olyan kegyelmes, hogy ezer nemzedéken át is megbocsát azoknak és szereti azokat, akik őt szeretik ... Megbocsátattak a bűneink! A zsoltáríró ezt így, ahogyan mi ma látjuk, természetesen nem fejezi ki. De mi tudjuk, hogy nekünk ezért szerelmes a templom. Mert ha ez volnia a világnak a legszebb temploma, oly csodálatos %nűemlékkel, hogy messze földről idejönnének emberek csodálkozni azon, ami itt emberi kezek által, művészlelkek álmából megszületett, ha ez volna ennek a világ- j nak talán nem a legszebb temploma, de ez volna — mondjuk — a leghíresebb igehirdetőnek a temploma és tódulnának ide az emberek, akkor « is ez a templom nem jelentene semmit, ha több nem volna. Ez a templom azért drága, mert itt megbocsáttatnak a bűneink, mert el tudjuk hozni ide nemcsak a könnyeket, amelyeket a földi élet nyomorúsága m'att sírunk el, hanem el tudjuk hozni a Jegrettenetesebb terhűnket, a legmeg- oldhatatlanabb kérdésünket, amivel nem tudunk megbirkózni- el tudjuk hozni a bűneinket és hirdettetik nekünk a templomtisztító Jézus Krisztus, ennek a háznak az Ura vére által és véréért a mi bűneink bocsánata . . . Ennek az első résznek ez az utolsó szava: «szela». Ez a szela varrni zenei jelzés, amely vagy azt jelentette, hogy az énekkarnak kellett elhallgatni és a zenekar kezdett szólni, vagy azt. hogy a zenekarnak kellett ellhallgatni és az ének kezdett szólni. Ez a szela az én számomra azt jelenti, hogy a 84. zsoltár írója megírta ezt a szerelmetes himnuszt az Ur .templomához, a szelában pedig valakinek át kellett venni. Ta’án amikor az énekkar elhallgatott, akkor kezdett rázendíteni a zenekar: szóltak a harsonák, a lantok, a dobok, minden zengte tovább: miiven szerelmetesek a Te hajlékaid, Seregeknek Ura, ujjong szívem és testem, mikor mehetek az élő Isten felé!... Ha jlandó vagy-e folytatni a 84. zsoltár megszakadt himnuszát szíved ujjongásával és az életed bizonyságtételével?!... 34
