Evangélikus Naptár, 1951

Túróczy Zoltán:A templom zsoltára

akkor kibontotta a ládafiát, kivett belőle egy keszkenőt, kibontotta a

csücskét és kiszedett belőle két forintot. Azt mondta.: ez az egész vágyó- nőm. Ezt a két forintot vigyék el szeretettel ... — Látod az, amit a Biblia beszél minekünk arról a szegény asszonyról, aki a nagy és sok gazdag ember sok perselypénze mellé betette a maga két pénzét és vele együtt mindenét, az nem kétezer esztendővel ezelőtt elmúlt világnak volt az alakja, hanem ezek itt élnek ma is körülöttünk, egyszerű nénikék, akiknek a két forint jára' Isten az ő angyalaival boldogan tekint reá!... így épülnek a templomok, az Ur szerelmetes hajlékai! —

Tudom, hogy épülnek templomok másképpen is. Épülnek emberi hiúságból, érdemszerző cselekedetként, vagy engesztelésként, de azt is tudom, hogy ezek az úgynevezett ajándéktemplomok rendszerint nincsenek becsben. Az áldoz^okból épült templomok, azok a szerelmetes hajlékok.

Azonban a 84. zsoltár nem általában akar elmélkedni azon, hogy a templom az ember számára milyen szerelmetes hajlék, hanem a zsoltár írója személy szerint akar bizonyságot tenni. Próbáljuk meg legalább egy pár vonalon kiemelni a zsoltár első öt verséből a zsoltáríró bizonyság- tételét, hogy miért szerelmetes hajlék neki az Urnák temploma?! A harmadik vers mondja: «Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Urnák tornácai után, szívem és testem ujjonqanak az élő Isten felé» ... A zsoltáríró úgy látja, hogy a templom az ő számára: életszükséglet! — Hogy életszükséglet-e valami ezen a világon, azt rendszerint nem az mutatja meg, hogy mit jelent számomra akkor, amikor van, hanem rendszerint az mutatja, meg, hogy mennyire hiányzik, mikor nincs... A zsoltáríró azok közé tartozik, akiknek a számára, abban a pillanatban, mikor ez a zsoltár megszületett, — a templom nincs. És ő ilyenkor emésztődik. Szóval nemcsak valami kívánság, átfutó sóhaj van benne, hogy milyen jó volna, ha elmehetnék a templomba, hanem azt olvassuk, hogy «emésztődik az én lelkem az Urnák tornácai után*.

Te is talán természetesnek tartod a templomot mindaddig, amíg van De egyszer olthatatlan vágy támad a szívedben utána, ha nem lenne’ Isten olykor elveszi az embertől a templomot. Sok mindenképpen veheti el. Elveheti úgy, hogy a templom megmarad, de tőled elvétetik — és elveheti úgy, hogy a templom sem marad meg. Elveheti tőled a templomot azzal, hogy befektet a betegágyba. Míg egészséges voltál, nem értél rá arra, hogy felkeresd az Urnák házát, de mikor a betegágyon fekszel és hallod, hogy megszólalnak a harangok és látod, hogy most ül össze Istennek népe, most imádkozik és hallgatja az igét, ugye szeretnél elmenni?!... Elvétetett tőled! Emésztődik szíved és lelked iaz Urnák tornácai után, de elvétetett tőled!

Elveheti tőled úgy, hogy kidob a szórványba. Kérdezd csak meg azokat, akik valamikor egy-egy templom közelében éltek, azután az élet vihara szétszórta őket, olyan területre, amelyet mi az egyházban szórvány- területnek nevezünk, ahol ki tudja, mennyire messze kerültek a templomtól, kérdezd meg őket, hogy mit jelent vasárnap templom nélkül, mit jelent ünnep templom nélkül?... Máskor még Nagypénteken is otthon tudtak talán maradni, most egy úgynevezett közönséges vasárnapon is kibuggyan a szemük szögletéből a könny. Ilyen szereímetesek a Te hajlékaid, Seregeknek Ura! Emésztődik az én lelkem az Urnák tornácai utáni