Evangélikus Naptár, 1951
Túróczy Zoltán:A templom zsoltára
A templom azonban nemcsalt elsőségi sorrenddel épül, fianem kötlek- tív munkával épül. Tudom, hogy voltak, vannak és lesznek is még templomok. amelyeket egy e.mber épít, de általában az a helyzet, hogy a templomokat egy-egy gyülekezet építi és mégis mindenki mintha magának építené. Érdekesen világítja meg ezt a 84. zsoltár is. Azt olvassuk, hogy ez a zsoltár Koráh fiainak a zsoltára. Nyilvánvaló, hogy nem úgy született meg ez a zsoltár, hogy a Koráh fiai összeültek valami költő-brigádba, azután elhatározták, hogy most fogunk írni csodálatosan szép verset és éneket a templomról, az Ur szerelmetes hajlékáról és akkor ott valami kollektív munkával létrehozták a szöveget, a melódiát, a zenei aláfestést. Nyilvánvaló, hogy ez egy embernek a zsoltára. De az egyén eltűnik és azt mondja, hogy ez Koráh fiainak a zsoltára. A Krónikák I. könyvének 25. fejezete szerint három nagy énekvezér volt: Asáf, Hémán és Jédutun. Hé- mán a Koráh énekesrendnek a feje. Ennek az éneAsrendnek volt az a szokása, hogy az általuk szerzett zsoltárok sohasem a szerző neve alatt jelöltettek meg, hanem mindig ezen a címen- Kóráh fiainak zsoltára. Nem az egyéni szerzői hiúság, hanem a családi név, a kollektív munka volt a fontos. Eltűnik az egyén és odateszi az Ur elé boldogan egyéni munkáját a kollektív munkásság gyümölcseként. A templomok mindig áldozatból és áldozattal épülnek. Nem fölöslegekből. A Krónikák I. könyvének 29. fejezete mutatja, hogy a jeru- zsálemi templom építésére micsoda hatalmas áldozatokat hoztak, a hívek, mégpedig saját akaratuk szerint, nem adókivetésből, vagy erkölcsi presz- szióból, hanem szabad akaratuk szerint. Ma is így épülnek a templomok. Egy kis f ilia, mind ősze 250 lélek, elhatározta, hogy templomot épít. Templomépítő szolgálatát egymagában nem tudta megvalósítani és ezért a körülötte lévő gyülekezetekbe elindult, hogy támogatásaikat kérje a templom megépítéséhez. Persze nem úgy akart templomot építeni, hogy először ajándékokat kapjon és majd csak a hiányt fogja ő fedezni a maga áldozatából, hanem azzal kezdte, hogy előbb ő hozta meg a maga áldozatát és azután kérte a mások támogatását. Elmentek egy hasonló, kis filiába. Az még kisebb volt, mint az övék, száz egypár lélek lakott benne. Istentisztelet után a gyülekezet kiküldött presbiterei, egyszerű, csizmás parasztok, odaálltak a templomi gyülekezet elé és ahogyan tudták, úgy mondták el azt, amit a 84. zsoltár mond: milyen szerelmetesek az Urnák hajlékai és úgy kívánkozik emésztődik a mi szívünk utána!... Utána, délután, végigjárta a kiküldött az ottani kis filia gondnokával a híveket, hogy tőlük az adományokat összeszedje Ahogyan mennek végig a kis falu utcáján, az egyik hailék előtt kinn ül egy öreg nénike. Ráköszönnek, az visszafelel és mennek tovább Ekkor utánuk szól: hát hozzám nem jönnek be? Akkor mondja a helvbeli gondnok, hogv gyerünk be hozzá, legalább egv pár jó szót hadd szélűink hozzá. Elkezdenek beszélgetni és mikor elkövetkeznek akkor az öreg néniké azt mondja: engedjék meg. hogv én is adiak valamit ennek a templomnak az építésére. A helybeli gondnok azt mondja- magának inkább hozni kéne. nem vinni magától! Nem kíván ink. Ejég a ió szándéka ránk gondolása és ha imádságában könvörög azért, hogv érni1 jön meg az épülőben lévő temolom. akkor a legmgvobbrt meg fogia érte tenni. A szegény asszonynak könybe’ábadt erre a szeme és azt mondta Megvetitek a szegény asszony filléreit? Mit lehetett mást tenni? Megköszöntek eif^g^diák És 31
