Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-02-19 / 8. szám
BtNffllKimiT selheti a zsidóság üldözését”. A tiltakozást az összes dániai gyülekezetben felolvasták, de ennek ellenére semmi ellenintézkedést nem váltott ki a hatóságok részéről. Hasonlóképpen történt egy más esetben is, amikor az egyik rádióistentiszteleten a lelkész imádkozott „Isten választott népéért” s e miatt általános cenzúrát kívántak bevezetni a rádióprédikációkra. Az egyház erélyes tiltakozására a hatóságok elálltak ettől a kívánságtól és kijelentették, hogy az egész nézet- eltérés csak „félreértésen alapult”. A lelki élet erősödése igen érezhető. Az istentiszteletek látogatottsága emelkedőben van, bár általában nem emelkedik 3°/o-nál többre. Ezzel szemben különösen Jylland-ban 15—20%-kal lehet számítani átlagosan. Az úrvacsorának sokkal inkább központi helye van Dániában, mint pl. nálunk. Kopenhágában egyetlen vasárnapi istentisztelet sincs úrvacsoraosztás nélkül, amely a prédikációs istentisztelettel szoros egységet alkot. Újabban erősen emelkedik a liturgikus érdeklődés is, amelynek bizonysága, hogy a svéd agendához hasonló dán agendát akarnak szerkeszteni, amelyben a dán s egyáltalában az északi liturgikus hagyományt erősebben kívánják érvényesíteni. Ezzel szemben vezető egyházi körök megállapítják, hogy a nemzeti megpróbáltatások idején; gyakran bekövetkező ébredés Dániában elmaradt. Senki sem tudhatja, hogy milyen megpróbáltatások várnak még a közeljövőben Dánia egyházára. Egy azonban bizonyos: a dán egyház ma felkészült arra, hogy egységesen álljon ellen olyan törekvéseknek, amelyek az egyház életébe akarnának beleavatkozni. A külső körülmények eggyékovácsolták a különböző egyházi irányzatokat. E mellett azonban a dán egvház maga mögött érezheti az északi testvéregyházak aegódá'át és támogatását is. A magyar evangélikussság is, amelyet ú4abban sok szál kapcsol a dánokhoz, szeretettel gondol a dán egyház megpróbáltatások közötti szolgálatára. Vajta Vilmos. Kompromisszum Az egyház tagjai nem szeretik ezt a szót. Evangéliumi lelkűiét örökké ellensége lesz a fogalmat és tartalmat jelentő szónak, de a kifejezés mégis benne él a keresztyén Európa gondolkodásában. Sok keresztyén ember esnék gondolkozóba, ha egy kompromisszumos béke lehetősége a közeli mesvalósulás stádiumában állana előtte. Mert már nem nagyon hangoztatják a háborús felek a föltétien meghódolást s ha beszélnek is erről, már nem egészen olyan értelemben, mint a háború kezdetén. Lassan kezd ez a szó benyomulni a hiszékeny, s mindig reménykedő emberek szívébe: hátha lesz valami kompromisszumos, megegyezéses béke. Több jelenség mutat arra, hogy az ellenfelek között van kibékü- lési hajlandóság. Az angol felsőházban akár megrendelésre, akár saját kezdeményezésre többek között egy angol püspök is beszélt a németek ellen irányított bembatámadások kegyetlensége ellen. Eddig az angol püspökök igyekeztek az orosz keresztyénség gyökérszálait felfedézni s bizonyítgatni azt, hogy a szovjet nem olyan veszélyes, mint amilyennek Közép-Európából látszik s most egyesek más húrokat pengetnek. Minden valószínűtlenség elgondolható ebben a háborúban s a lehetőségek közé tartozik az is, hogy épen keresztyén területről indulna meg az angol és német nemzet megértését és megmentését célzó kompromisszumos törekvés. Majdnem kompromisszum számba megy az is, hogy a politikus Duff Cooper, aki jelenleg az angol kormány képviselője, valamikor a Chamberlain politika legélesebb ellenzéke, ma Algírban székel s bokros politikai tevékenységei mellett szépirodalmi tevékenységet is folytat s a világ nagy ámulatára teológiai könyvet írt. Regényes történelemkönyve Dávid királvról szól. Eggyel immár több politikusunk van, aki egyházi tevékenységet vállalt s most amikor nem akarunk pob- likai nyilatkczatajra emlékezni, az új cgvházias emberre érdeklődéssel tekintünk: Bár sokan követnék példáját. Azok. akik vagy hivatalból, vagy meggyőződésből a gyűlölet politikáját mélvítgetik kifelé és befelé is, valóban jólteszik, ha példaadó módon odaállnak a nagy nyilvánosság elé s rendes ótestámentumi tanulmányok alapján foglalkoznak Dávid királlyal. Meg kell állapítanunk, hogy az angol egyházi és hallottuk volna, hálát adtunk volna, ha csak a másikat, akkor csak pirultunk volna. Isten mindkettőt egyszerre adta, hogy hálát adjunk és tusakodjunk anyaszentegyházunk jövendőjéért”. „Kedvelt szórakozásaim** Egyik fővárosi gyülekezetünk ifjúsági körében az evangéliumi ifjúsági munka jólismert vezetője tartott nemrégiben előadást a keresztyén fiatalság helyes szórakozásának kérdéséről. Lelkes és figyelő társaság tekintett az előadás elé. Mindig izgatta fiatalságunkat ez a téma, mert mindig ott áll az ifjúság a helyes és a helytelen, a megengedett és a meg nem engedett szórakozások határmesgyéjén Voltak — különösen a múltban — sokan, akik minden szórakozástól vissza akarták tartani őket. Színházbajárás, mozi, tánc, stb. szerintük elítélendő szórakozások. Többen határozottan állították, hogy jó keresztyén ember egyiket sem űzheti. Mások azon megfontolás alapján, hogy az ifjú embernek mindent meg kell próbálnia, majd aztán tanul saját kára árán — nemhogy távoltartották volna őket a magukban véve közömbös szórakozásoktól, hanem egyenest belekergették azokba. A két véglet hirdetői elkeveredve ma is itt élnek társadalmunkban. Ne kutassuk most egyik, vagy másik fél elgondolásának okait s ne is mondjunk ítéletet cselekedeteikről. Állapítsunk meg annyit, hogy ifjúságunknak kell szórakoznia. Az ő idejük a vidámságnak, a kedvtelésnek ideje. Bennük titkos erők feszülnek s ezek az erők a szórakozásokban is kielégülést keresnek. Szellemi munkát végző fiatalságunknak különösen is szüksége van a szórakozásokra. Felfrissülést, megpihenést, új erőgyűjtést jelent számukra minden ilyen óra. Előadónk számot vetett ezzel s hogy megismerhesse közelebbről is hallgatóságát, lapokat osztott ki közöttük s felirattá rájuk az ifjúság kedvelt szórakozásait. Az írásban adott feleletek bizonyára őszinték voltak. Név és közelebbi személyi, vagy életkörülmények megadása nélkül válaszolhatták meg azokat. Kíváncsian és nagy érdeklődéssel számláltuk össze a feleleteket s meglepetéssel állapítottuk meg az eredményt, öt ven fiú és leány közül kb. 10—12 jelölte meg kedvelt szórakozásának a mozit, színházat, kb. ugyanannyi a zenét, mintegy 50°/o-a a zenét, az irodalmat, 10—12 a táncot, néhány a versírást, az udvarlást, a nyilvános szereplést. Volt olyan, aki a bibliatanulmányozást, a kirándulást és a tanulást is ide sorolta. Szerepelt a harcászat, az ifjú-vezetőképzés, a táborozás. a népdal-tanulás, a népművészet megismerése, búvárkodás, fúrásfaragás is. Csaknem mindenkinek a lapján kedvelt szórakozásként szerepelt a köri munka, az Ifjúsági Kör látogatása. A beadott feleletek, ha nem is hű, de mindenesetre jellemző képét adták ennek az ifjúságnak. A mai élet. a háborús nehézségek, gondtalan ifjúság helyett gondokkal felhozott ifjúság komolyabbá tette fiatal éveiket. Ma sokkal több a komolyan gondolkodó 3
