Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-02-12 / 7. szám
ÄMlKUMLi Az osloi püspök, Berggrav Eivind, internálása után az egyházi érdekek védelmét az „ideiglenes egyházi vezetőség” vette át. Ennek élén Hallesby professzor és Hope lelkész állottak. Az 1942. évről közölt és a norvég gyülekezetekben felolvasott jelentésükből kitűnik, hogy a nem-internált püspökök állandó rendőri felügyelet alatt állanak és a lelkészi kar is csaknem teljes egészében meg van fosztva tisztségétől. Kiemelik azonban azt, hogy állami hatalom nem foszthatja meg a lelkészeket attól a szolgálattól, amelyre Isten hívta el őket, s éppen ezért mindmáig folytatják az igehirdetést és a szentségek kiosztását. Az államhatalom által a gyülekezetekre kényszerített papok nem tekinthetők Krisztus szolgáinak, mert nem részesültek egyházi felszentelésben, s a gyülekezet nem hívta meg őket. Tiltakoznak az ellen is, hogy az állam beleavatkozik a család jogaiba, amikor a gyermekeket már tíz éves korukban elszakítja otthonuktól, s olyan világnézeti nevelésben részesíti, amely a legtöbb család lelkiismeretével meg nem egyezik. Mindezek ellenére azonban a miniszterelnökhöz benyújtott tiltakozás nem vezetett eredményre. Ugyanez az ideiglenes egyházi vezetőség emelte fel tiltakozó szavát akkor is, amikor az elmúlt év folyamán a norvég munkásokat kényszermunkára írták ki. A tiltakozásban kiemelik, hogy a munkásokat nem a norvég nép ellátását biztosító munkára használják fel. Hivatkoznak arra, hogy a hágai egyezményben a megszállott országokra előírt kötelezettségek között ilyen rendelkezés nincsen. E tiltakozás eredménytelen maradt. Következménye ellenben az lett. hogy a titkos- rendőrség Hallesby professzort és Hope lelkészt koncentrációs táborba szállíttatta. További sorsukról mindmáig nincsenek hírek. A norvég egyház ideiglenes vezetősége ezzel elvesztette vezetőit. A további értesülések azonban arra utalnak, hogy szerepüket új személyek vették át, akiknek nevét azonban — valószínűleg a biztonság kedvéért — nem közük. A norvég egyházi életet ezen kívül súlyosan érintette a lelkészutánpótlás szempontjából az a rendelkezés, amely feloszlatta a gva- korlati teológiai szemináriumot. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a norvég egyetemistákat nagv részben deportálták, s az egyetemi és főiskolai oktatást beszüntették, akkor bizonyosak lehetünk a felől, hogy ebben a sorsban a norvég teológusok is telies számban osztoznak. A helyzetnek ebben az állapotában nehéz lenne a kibontakozás U hetőségeit megtalálni. Az előzőkben már rámutattam arra, hogv az ellentét most már állandósulni látszott. A hatalom a kormány kezében van, míg a papság és a hívek csaknem teljes egészükben az oppozició oldalán állanak. A hivatalos vélemény szerint az államhatalom nem egyházellenes és nem adott okot a harcra. Ezt a véleményt a norvég egyházi minisztérium egvik vezető tisztviselője fejti ki egv, az elmúlt évben közzétett tájékoztató füzetben. E szerint a norvég jogrend alapján egyház és állam között évszázados kapcsolat áll fenn, s mivel a norvég egyház nem ,.püspöki egyház“, azaz nem az apostoli successio alapján vannak felszentelt püspökei, az államnak jogában van püspököket kinevezni. A jelen helyzetben — mondja a közlemény — lehetséges lenne, hogy a volt püspökök egyszerű lelkészekként folvtassák szolgálatukat azzal a feltétellel, hogy eüsmerik és nem bírálják az államhatalmat. (Egyes hírek szerint pl. Berggrav püspöknek egyetemi tanszéket ajánlottak fel, hogy ha elismeri az állam által kinevezett új püspököket és többé nem tekinti magát az egyház püspökének. A válasz természetesen tagadó volt azzal a megokolással. hogy az egyház által adott megbízást csak az e^ház veheti vissza.) A hivatalos álláspont ezen kívül még kifejezésre juttatja, hogy az egyházi harc kezdeménvezői politikai harcot folytatnak és a szövetséges hatalmak szolgálatában állanak. Ezzel szemben ténv az, hogy az egyház éppen azért volt kénytelen tiltakozó szavát felemelni, mert nem akart az új kormánv politikai céljainak szolgálatába állani. Elvi harcokban ugyan nem döntők a számok, de kétségtelen, hogv az igazság keresésénél egy semleges szemlélődő szemében is sokat jelent az, hogy az új rendszer mögött csupán néhánv teljesen ismeretlen személy áll, míg az ellenzékbe vonult hivatalos egyház mögött a papság, tanítói kar, az összes többi egyházak és a hívek serege csaknem teljes egészében megtalálható, noha ez sokszor súlyos megpróbáltatásokat eredményez. A jelek 'azt mutatják, hogy a norvég egyház és állam között házakról, a templomokról a kioltott életekről, az elvesztett édesapákról, a megbénított és megcsonkított kezekről és lábakról Kriszusra emlékeznének és meggondolnák jól, vájjon mi tudnának fellelni önéki, ha a véres utakon, az I üszkös romok között, a hősök temetőjében a világégés kellős közepén megkérdezné őket: Quo vadis: ember. I ember hová mégy? Vajha meglátná ez a világ az élet : országútján, háborútól feldúlt utakon a megdicsőült Krisztust Akkor minden megváltozhatna. Rombolás helyett építés, gyűlölet helyett szeretet, háoorú helyett béke, az ördög helyett Krisztus uralkodna ezen a világon! Harmati György. i— ^ 1 ** ^ **—■—*»<*•, *i i** —i_i—*_/-1 ji-i Az elmaradt rádió-közvetítés ügyében a Stúdió igazgatósága írásban és személyes tárgyaláson részletesen tájékoztatta egyházunk vezetőségét a január 23.-i istentisztelet rádióközvetítése elmaradásának okairól. Elmondotta, hogy az evangélikus istentisztelet közvetítésére pontosan felkészült. Sajnálattal látta azonban, hogy a Főméltóságú Kormányzó Űr képviselőjének hivatalos katonai fogadtatása, az előkelőségek bevonulása, helyfoglalása és az ünnepi mise az előirányzottnál hosszabb időt követelt, úgyhogy lehetetlenné vált az evangélikus istentisztelet közvetítésének pontos megkezdése. Hasztalan kísérelt meg telefonösszeköttetést kapni az igehirdetést végző püspökkel, mert az isten- tisztelet időközben már megkezdődött. A római katolikus ünnepség közvetí- I tését, tekintettel annak nemzeti és kül- 1 földi érdeklődési körére, nem szakíthatta meg. A második leadót technikai okokból nem vehette igénybe. Később pedig nem kezdhette meg az evangélikus istentisztelet közvetítését, mert azon az igehirdetés már megkezdődött. Fájlalja az evangélikus istentisztelet közvetítésének elmaradását s mély sajnálatának ad kifejezést. Közölte továbbá az igazgatóság, hogy esetet követő napon vitéz Náray Antali, a Stúdió betegen fekvő elnöke, azonnal részletesen feltárta a közvetítés elmaradásának kényszerítő okait s az ügy személyes letárgyalására alkalmat kért. Egyházunk vezetősége a Stúdió vezetőségével az ügyet személyesen letárgyalta. Tudomásul vette az istenik sztélét közvetítése elmaradásának kényszerítő okait. Ugyanakkor azonban hangsúlyozta, hogy ez a magyarázat sem változtathat az egyházunkat ért sajnálatos és súlyos sérelmen. Tudomásul vette továbbá az igazgatóságnak a jóvátételre vonatkozó hajlandóságát s ebben a kérdésben azonnal tárgyalást folytatott. A korszakok kérdése az egyháztörténelemben c. most jelent meg dr. Wi- czián Dezső egyetemi tanár, 1942'43. tanévi hittudománykari dékán székfoglaló előadása, mint különlenyomat az Erzsébet Tudományegyetem int'’ 43. tanévi irataiból. 3
