Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-02-05 / 6. szám

----------;---------------------------------------'------------------------------------------------------------------------B

&Mffl FT

A szovjet sohasem mutatott barátságos arcot a papokkal szemben. A templomot sem tekintette szenségnek, hanem magtárokká, mozikká alakította át. Ez legalább is olyan szentségtörés, mint az. mikor hábo- . rúban rommá lövik a templomokat. Meglehetősen teátriális az a beállítás, hogy a partizán pap szótlanul közeledett a templomromokhoz és ezt mondotta: Isten háza akkor is szentség, ha összeomlott vagy megrongálódott s azután belépett a templom egykori helyére és olyan prédikációt mondott, amilyet ott sohasem hallottak.

Ezen az idézeten érezhető az angol-szász hírszolgálat tendenciája, mintha a szovjetban az egyház és a vallásos élet nem volna elnyomva. A valóság azonban az, hogy ott az egyház üldözött s a vallásszabadság ismeretlen fogalom. Aki a szovjetben a vallásos élet valódi elfogadható megnyilatkozásairól akar tanuságos példákat látni, olvassa el Illyés Gyula könyvét a szovjetben szerzett tapasztalatairól. Részletes fejezetben számol be róluk s azt látjuk, hogy azok olyan formában nyilatkoznak meg, milyeneket a vallás a mártíromság idejében szokott felmutatni.

A partizán papokról szólva jó lesz nekünk arról tűnődni, hogy hasonló helyzetben miképpen oldanók meg mi azt a problémát, amit ez a két szó fejez ki: partizán pap.

A szovjet kimondottan egyház-, papellenes állam. S mégis a papok közül sokan nemcsak alkalmazkodnak a világ nézetéhez és lojalitással viseltetnek hatalmával szemben, de vannak olyan papok is, akik abban a nagy harcban, melyet a győzelemért folytat, oldalára állanak és szovjet papok lesznek.

Nem látunk rémképeket, de a lehetőségekkel számolnunk kell: mi is lehetünk hadszíntér, megszállt terület. Szembe találhatjuk magunkat egy clyan impériummal, ami egyház és pap ellenes. Melyik az a paptipus, amire akkor, mint követendő példára tekinthetünk?

Akik Trianon után éltek és ma is élnek idegen impérium alatt, nagyon jól tudják és érzik, hogy mit jelent az új felsőséggel helyes viszonyba kerülni. Papok érzik ezt a legsúlyosabban, akiknek az ige alapján ezt kell hirdetniük: Minden lélek a felső, hatalmasságnak engedelmes legyen, mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől és amely hatalmasságok vannak, azok Istentől rendeltettek. (Róm 13—1.) Az olyan államhatalommal szemben, mely elismeri az egyház fontos munkáját, vagy legalább a vallásszabadság álláspontján van, nem nehéz feiadat Róm. 13—1-et képviselni. De ha az ember a Jelenések könyve 13-ik fejezetére gondol, a fenevadra, a nagv Babilonra, amely Rómára és a Néró-féle üldözésekre céloz, akkor már elég nehéz feladat hirdetni s még nehezebb dolog megtartani az ige'figyelmeztetését: minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságnak. Ilyenkor a probléma egész súlya az ember lelkére nehezedik: Istennek kell inkább engedelmeskedni, hogy nem az embereknek. Ezen a ponton dől el, hogy egyesek partizán papok lesznek, mások pedig Isten iránt való engedelmességből mártírok is.

Bizonyos dolog, hogy a vértanúságig menő vallástétel többet jelent mindennél. Még annál is, amit az az orosz lelkész tett, hogy temploma érdekében hajlandó volt partizán szolgálatra. Martíromság az Isten iránt való engedelmességből a legmagasztosabb paptipus..

Lie. Fizély Ödön.

HOGYAN LÁTOM A MAGYAR PROTESTANTIZMUST?

Egyetemi Luther-Szövetség, Bpest, IV., Bástya-u. 12. T.: 187-455. hétfő estéi.

Minden előadás 3/<8 órakor kezdődik.

1Ö44. jan. 31. febr. 7. febr. 14. febr. 21. febr. 28. márc. 6. márc. 13. márc. 20. márc. 27. ápr. 17. ápr. 24.

az irodalomban? Dr. Karácsony Sándor egyetemi tanár, a világnézeti harcban? Léky Gyula tanítóképzőintézeti tanár, a katholicizmus felől? Gogolák Lajos szerkesztő, a képviselőházból? Vitéz Faragó Ede orsz. gyűl. képviselő, a nép szemével? Darvas József író.

az egyházi közgyűléseken? Dr. Sólyom Jenő egyetemi tanár, a* kórusról? Peskó Zoltán orgonaművész.

az ébredési mozgalmakban? Dr. Deák János egyetemi tanár, a szocializmus felől? Veres Péter író. a szószékről? Dezséry László egyetemi lelkész, a tanteremből? Mórocz Sándor vallástanító-lelkész.

mert inkább békebelinek hat. Papírja és kötése egész elsőrangú, nyomása tiszta, ha kissé apróbetűs is. De magában foglal 11 vígjátékot, köztük a „Lovagok”, „Felhő” és a „Madarak” címen ismert leghíresebbeket is. Arany János fordítását nem kell méltatnunk. Klasszicizáló és mégis olyan eleven és friss, mintha csak a ma használatos nyelvet tisztította volna meg sallangjaitól és tette volna az irodalom kifejezési eszközévé. Mikor olvassuk, egyszerre kettőt bámulunk: az író

művét és a fordító congemalitását.

A harmadik könyv szintén dráma, mégpedig Racine: Berenicéje. Mint ^

dráma, tökéletes. Maga a szerző mondja el róila előszavában, hogy . tárgya és tartalma tulajdonképpen kicsi, egy mondatban is elmondható. De mint dráma, nem a történetre, az eseményekre fekteti a fősúlyt, hanem a lelki síkon lezajló történésekre a lelkek összecsapására és egymással való találkozására. így kiválóan alkalmas arra, hogy azok, akik olvasva is szeretik az igazi drámát, élvezetet találjanak benne, akik pedig nem ismerik: mint valami mintapéldányt olvassák. Ha ez a darab lenne a minta a mai drámaírók előtt, nem kellene olyan darabokat végig szenvednie a közönségnek, mint amilyenek ma teremnek.

A drámát Benedek Marcell fordította, szintén igen jól, Szalay Lajos rajzai díszítik. Üj Idők kiadása. kp.

Láttuk

Händel: Jeftha című oratóriumának ellőadása volt kétségen kívül az elmúlt hét legnagyobb zenei eseménye. Ez a hatalmas ritkán hallott zenemű (ezelőtt 8 évvel adták utoljára) a szerző utolsó bibliai tárgyú oratóriuma volt. Ennek komponálása közben vakult meg. úgyhogy már vakon fejezte be. A bibliai „Jefte fogadalma” néven ismert Bírák könyvbeli történet ihlette meg a szerzőt, és a megrázó emberi dráma kitörése a szerző tragédiájának kitörése is. Csodálatosan megírt áriák és kórusok váltogatják benne egymást, hatalmas sodró lendülettel és mély szép- gekkel. Az előadás a mű minden szépségét maradéktalanul „kihozta”, elmondhatjuk, hogy ilyen jó előadást az utóbbi években nem is hallottunk. Eleinte, itt-ott kissé elmaradt a zenekar, de az első negyedóra után a magánénekesekkel egybeforrva egészen felejthetetlen előádásban részesítette a közönséget. A szólószámokat kiválóan énekelte Basilides Mária és Tibor Zoltán, minden hiba vagy hiányosság nélkül. A Jeftha szerepét éneklő Pataki Kálmán azonban a recitativo részekben itt-ott megtorpant, viszont annál szebben énekelte az áriákat. A második félidő alatt Warga Lívia is felnőtt társai magasságához. Különösnek találtuk azonban, hogy a szereplő magánénekesek szólórészeik befejezése után rögtön eltávoztak és nem várták meg az egész mű végét. Az oratórium nem színpad, hanem félig-meddig istentisztelet, mégha nem kimondottan Jézus életét tárgyalja is. A budapesti énekés zeneegyesület szépen énekelt és kísért.

5