Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-02-05 / 6. szám
BMCTMMIT Tengerparti randevú vagy helyesebben a „magyar—bolgár rapszódia” elég gyengén sikerült filmecske. Meséje az ilyen tárgyaknál megszokottan csak arra jó, hogy mind a bolgár mind a magyar részeket egybefogja. A felvételek valahogy nem aknázzák ki a lehetőségeket és az idegenforgalmi propagandára emlékeztető bemutatók (bolgár vidékek, tenger, Rila, esküvő, esküvői táncok) kissé szürkén hatnak. A látott csodálatos tájakról ennél sokkal jobb képeket lehetett volna felvenni. így önellentmondás van a filmben: érezzük, hogy a bulgáriai utazás az idegenforgalmi propaganda kedvéért van, a mese miatt el is maradhatna. Mire azonban a mese odaviszi a szereplőket, a mese lesz fontosabb és nem a táj. Egy pár jó zeneszám van benne, egyébként azonban elég naiv és erőszakolt történet. Az apát alakító bolgár színész személyében érdekes mű- vszt ismerhettünk meg, alakítására azt mondhatjuk: hiteles volt. Egy azonban bizonyos, ezzel a filmmel nem valami jól dokumentáljuk a bolgár — magyar kultúrbarátságot. kp. HÍREK Keresztyén templom . épült Örkény- táborban. A Református Élet írja: A Tebenned bíztunk és a Boldogasszony Anyánk ugyanabban a templomban zendült meg az Örkénytáborban nemrégiben felavatott honvéd-templomban. A templomszentelést dr. Soltész Elemér protestáns és dr. Hász István római katolikus tábori püspökök végezték. Az oltár elé egy vékony falat húznak és ugyanaz a helyiség a mise után átváltozik a protestáns igehirdetés színhelyévé. Lelkészlakást és gyülekezeti otthont épített a kárpátaljai missziói körzet, melynek felavatását február 2-án végezte el Túróczy Zoltán tiszakerületi püspök. Az avatási ünnepélyt közgyűlés követte. Túrmezei Sándor esperes imádkozott, Molnár József, a munkácsi egyházközség felügyelője ismertette az építkezés történetét. A közgyűlést Józsa Márton m. s.-lelkész imádsága és zárószavai rekeszlették be. Előző napon, február 1-én vallásos est volt Munkácson a két protestáns egyházközség közös rendezésében. Az estén Túróczy Zoltán püspök „Krisztusi derű” címen tartott előadást, A műsort énekszóló és egyéb művészi számok tették teljessé. Protestáns imatermet avatott február 1-én az Állami Alkalmazottak Horthy Miklós-gyógyintézete. A felavatást Szabó Imre református és Kemény Lajos evangélikus esperesek végezték Kitüntetés. A kormányzó úr dr. Mo- hácsy Lajos marcalgergelyi lelkész, tb. esperest a haza szolgálatában végzett hosszú és eredményes munkásságának elismeréséül a kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. Egyházzenei hangversenyt rendez a budai egyházközség mindkét lelkészi köre február 6-án, vasárnap d. u. 5 órai kezdettel a Bécsikapu-téri templomban az építendő új hegyvidéki evangélikus templom javára. A hangverseny műsorán a legértékesebb egyházzenei korszak, a XV—XVII. század művei szerepelnek: Bach, Haendel, 6 Az „Egység Ütja“ 1822-ben Az Evangélikus Élet 1943. márc. 6— ápr. 3. számaiban ismertettem nagyemlékű sueperintendensünk: néhai Pákh Mihály életrajzát s annak nálunk őrzött eredeti okmányait. Városi Múzeumunk anyagában van még valami, ami az ő személyével kapcsolatban folytatólagos ismertetésre kínálkozik éppen most, a keresztyén egység-mozgalom idején bírván különös időszerűséggel, mint olyan emlék, mely a felekezetek testvéri együttműködésének szép példáját nyújtja 122 év távlatából. Pákh Mihálynak rozsnvói lelkészsége idejéből való egyik funkciójáról óhajtok szólni, hogy miképpen vett részt a rozsnyói nemesség zászlójának hivatalos avató-ünnepségén. Bevezetőben meg kell emlékeznem múzeumunk idevágó leltári darabjairól. Az egyik egy nagyon szép kiállítású keményfa iratláda, kettős zárral, ellenkulccsal, hogy a ládában őrzött iratok kiemelése és kezelése mindig csak ellenőrzés mellett, két személy jelenlétében történhessék. Valószínű, hogy a kulcsok egyikét a nemesség területének mindenkori ,,Directora” őrizte, másikát pedig a testület jegyzője. A láda ugyancsak remek keményfa borítással kibélelt öble tekintélyes mennyiségű iratot megőrizhetett, sajnos azonban, hogy ezek túlnyomó része ismeretlen módon elkallódott. Másik leltári darabunk, mint a láda tartalmának legbecsesebb része: a rozsnyói nemesség testületének jegyzőkönyve 1746-tól kezdődő bejegyzésekkel. Hatalmas, vaskos kötet, díszesen poncolt bőrkötéssel, melyen már zöldre fakult a néhai arany-nyomás. Ez a kötet, teljes címével: ,,Az Rosnyai Nemességnek PROTOCOLLUMA, az az Dolgainak jegyző KÖNYVE“ — örökíti meg a rozsnyói nemesség zászlószentelési ünnepének előkészületeit s magát az ünnepélynek lefolyását is. Harmadik idevágó emléktárgyunk maga a 122 év előtt felszentelt zászló fakult bíborszín brokátselyemből, fecskefarkú szabással, kereszt- lúdjával és szalagjaival. Lándzsája, gombja, eredeti függesztő zsinórjai eltűntek, elnyelte őket a viszontagságos múlt, hogy soha vissza ne adja többé. Az arannyal szegett selyem egyik oldalán a kis magyar címer, domború hímzéssel, arany-, ezüst- és színes szálakkal, csillogó Bitterekkel, alatta félkörívesen elhelyezett arany betűkkel: ,,A ROSNYAI NEMESSÉG 1815.” (A zászló ebben az évben félig volt készen és Eszterházy László gróf megyés püspök beiktatásánál szerepelt, még teljes befejezése és felszentelése előtt. (Másik oldalán Rozsnyó város címeréből csak a három rózsa, de hatalmas, domború, súlyos aranyhímzéssel. Szalagjai közül az egyik nemzetiszín, a másik kettő fehér habcs selyem, arany szegéssel. A szélesebbik fehér szalag két ágán arany-csillanókból kihímezve ez a szöveg: ~,F.* KIRÁLYÁNAK’ S ÉDES HAZÁJÁNAK AJÁNLYA SZATHMÁRY KIRÁLY ANNA 1822.” És az évszám után egy szív, melyből három ágú rózsaszál hajt ki. A Rozsnvóváros címerében szereplő rózsa összekapcsolása a szeretet és áldozatkészség jelével. (Szathmáry Király Anna az avatásnál, mint „Zászlós Szűz” szerepelt, a nemesség „commandásának”, Szathmáry Király Antalnak leánya volt. A másik keskenyebbik fehér szalag hímzett felirata: ,,Id Márkusfalussi Máriássy István Ur Hitvesse Ragyoltzi Csorna Sófia. 1822.” (A szépnevű nagyasszony Máriássy István, akkori gömöri alispán hitvese volt és a zászlóanya tisztjét töltötte be.) Most hidegen, fakón susognak a százados selymek, melyek valaha ünnepi fényben ragyogtak s virágokkal borítva, paripáikat táncoltató nemes banderisták sorfala között mozsár- és fegyverdurrogtatás kíséretével repestek a nemesség fődirektorának házától az evangélikus templomig, onnan a kath. Székesegyházig, majd a püspöki székház elé. ahonnan az ünnepség végezetével vitték vissza a direktor lakására. De ezeket a részleteket most már olvassuk ki szószerint a nemesség jegyzőkönyvéből, úgy, amint azt Eötvös József jegyző, annak idején megörökítette: * Felséges
