Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-02-05 / 6. szám
— A bűnöző „aranyifjak”-nál más a háttér. Ezek legtöbbje megismerkedik igen korán azokkal a költséges szórakozásokkal, amelyeket Pest is kínál a nagypénzű embernek. Ehhez azonban nagyon kevés az esetleges fixfizetésű jövedelem, amit az állását bankban, vagy más életpályán csak nemrégen elfoglalt fiatalember kap. Nem elég az a szülői támogatás sem, amelyből csak a tisztességes körülmények közötti megélhetésre telne, nem pedig bározásra, lokálnőkre, rulettre, esetleg a karcsúlábú versenyparipákkal kapcsolatos szeszélyes szerencse üldözésére. A gyengejejlemű fiatalember, akiben nincs elég ellenállóerő, megszédül és mivel nincs ereje abbahagyni a költséges életmódot, megindul a lejtőn... Nagyon sok szülőnek okozott már nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is nagy keserűséget az ilyen „aranyifjak” életének rendbehozása. De vannak esetek, amikor hiába a szülő áldozatkészsége. a sértett kártalanítása nem elég, mert hivatalból üldözendő bűncselekményt követett el a fiú, aki kétiaki é’letet élt. Ügy mutatkozott előttük, mintha ő állna modellt magánóráiban az emberi tisztesség szobrához... Az ilyenekből, de a bűnre hajlamos, magasabb képzettségű fiatalkorúakból termelődnek ki rendszerint a „korszerű’1 szélhámos típusok, akik a konjunkturális bűncselekmények nagyrészét is elkövetik. — Ezekkel az érettségizett, sőt egyetemet végzett fiatal bűnözőkkel szemben is megáll az, amit a más társadalmi rétegbe tartozó, hasonló életkorú bűntevőkről mondtam: ezekvek sem nőit erkölcsi életük és nagyrészük épp úgy elkerülte a templomot, mint amazok ... Olvastuk Három kiadóvállalat három verses művet hozott a karácsonyi könyvpiacra. Mind a három az irodalomnak csodálatos gyöngye, méltó arra, hogy olvassuk és gyönyörködjünk benne. Közülök az első, amelyik legközelebb áll hozzánk, kétségen kívül a finnek hatalmas népéposza: a Kalevala. Vikár Béla fordításában immár negyedik kiadásban lép a magyar közönség elé. Pompásan csendülő, ritmikus versekben, nagyszerű magyar nyelvvel adja vissza a fordító a mű ezernyi költői szépségét. Nem is liehet róla írni, mert szóban és írásban lehetetlen visszaadni az olvasása közben támadt érzéseket. A Kalevalát olvasni kell és jó, hogy olyan szép és gondos kiadásban kaptuk, hogy olvasása külalakja miatt is gyönyörűség. A „Magyar Ellet” könyvkiadóvállalat a háborús viszonyok között egészen kiváló kiállításban hozta és olcsón is, hogy a nagyközönség könnyen hozzáférhessen. A mű megértését gondosan megírt tanulmány támasztja alá, úgyhogy egységes és zárt képet kapunk nem csak a régi finn világról, hanem arról a mairól is, amelyik ezen nőtt fel. A másik verses mű Aristophanes víg játékai, Arany János fordításában. Az európai sorozatban hozta ki a Franklin-Társulat.. Erről a könyvről nem is mondhatjuk el, hogy háborús, 4 kegyetlenség. 7 gyülekezeti lelkészt ezenkívül a vörös hadseregbe hívtak be szolgálattételre. A templomokat a legtöbb helyen megszentségtelenítették, berendezésüket elpusztították. Észtország templomainak harmadrészében végzett súlyos rombolásokat az üldözés. Mindezek ellenére sem lehetett a hitélet csökkenéséről beszélni s több esperességben egyetlen hivő sem lépett ki az egyházból. A legtöbb helyen pedig nagy áldozat- készség mutatkozott a templomok újbóli felépítésére. A szovjet csapatok visszavonulásakor egy mártírium által súlyosan megpróbált, de hitben megerősödött egyház várta a felszabadítás/ az összes balti országokban. Észtország egyházához hasonló üldöztetést kellett ugyanis szenvednie Litvánia és Lettország keresztyénéinek-is. Litvániában 18 lelkészt ítéltek börtönbüntetésre, 10-et hurcoltak el gyülekezetéből s 15-öt papi szolgálata közben vagy otthonában végeztek ki. Lettországról hasonló adatok nem állanak rendelkezésre, csak annyi ismeretes, hogy hasonló sors várta ott is az egyház híveit. A balti egyházak jelen helyzetéről igen keveset tudunk. Annyit azonban kifejezésre juttatnak megbízható források, hogy a mártírsorsból való felszabadítás reménységének beteljesedése még sok kívánnivalót hagy maga után. Az Istentiszteletek ugyan ismét zavartalanul folyhatnak, de az egyházellenes intézkedéseket az újabb megszálló hatalom sem törölte el. A dorpati egyetem ugyan újból megkezdhette működését, de a teológiai fakultás nem nyílhatott meg. A kaunasi és vilnai egyetemek továbbra is zárva vannak, s ily módon a teológiai oktatás is szünetel, s csak egy katolikus papi szeminárium működhet. Ezzel szemben az egyházi iskolákkal, egyesületekkel, valamint sajtóval szembeni tilalmat máig sem függesztették fel s a németországi munkaszolgálatra tömegesen behívott litván állampolgárok többszöri kérés ellenére sem kaphatnak lelkipásztort. Minden okunk megvan arra, hogy továbbra is imádságainkban hordozzuk balti hittestvéreink sorsát. Vajta Vilmos. Partizán pap ,,Űgy a fejetetejére állt a világ, hogy ma már beszélni kell partizán papokról is.“ Állapítja meg G. L. az Evangélikus Élet ez évi negyedik számában. Igaza van. Ez az új paptipus, amiről eddig még regényekben sem olvastunk. Pedig legújabban divat lett a paptipus az irodalomban. Ügy a külföldön, mint hazánkban. Ki ne ismerné Móricz Zsigmond Fáklya című regényében Matolcsay Miklós alakját, aki tele idealizmussal indult az életnek, de hívei önzésével összeütközésbe kerülve fáklyaként égett el és az élet kegyetlenül lehengerelte. Szabó Dezső Elsodort falujában, Makkai Sándor Holttenger című regényében egy-egy új paptipus jelenik meg. S az írók gyakran kirívó vonásokkal rajzolják meg az alakjukat. Neím arról írnak, hogy milyennek kellene lennie az igazi páptipusnak. Nem is idealizálnak, hanem az életet fotografálják. Amit G. L. orosz, angol és német hírek alapján ír a hatvanöt éves Sergius Sobornó partizán papról, annak javarésze,, — hogy úgy mondjuk — idealizálás. A valóság az, hogy amikor egy pap a partizánok vezére lett, hátatfordított papiszolgálatának és lelkületének. Aki partizán harcokról hallott vagy olvasott, kénytelen tudomásul venni, hogy az a szörnyűségek szörnyűségét jelenti. A frontokon harcoló tudja, hogy ellenséggel áll szemben. De a partizánok báránybőrbe, bujtatott farkasok. Nemcsak fegvverrel, aknákkal, hanem az álnokság minden elképzelhető módjával harcolnak. Vörös zászlót szúrtak a földbe egy- egy meghódított falu határában. Katonáink odamentek, hogy eltávolítsák a zászlót. De abban a pillanatban, hogy kihúzták a rudat, megtörtént a robbanás és akik a zászló mellett voltak, mint elpusztultak. A legborzalmasabb kegyetlenségek tartoznak a partizánok harci módszereihez. Ahol a nők, az asszonyok gépfegyverrel és pisztolyokkal a kezükben állanak a férfiak mellé, ott az elvakult szenvedélyek lesznek úrrá. Egy partizán papnak pedig nem lehet az a feladata, hogy fékezze az indulatokat, ellenkezőleg, azokat fölgyújtja és fokozza és sokszor maga is a legszömyűbb kegyetlenségek végrehajtója lesz.
