Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-02-05 / 6. szám
PMMUm Vasárnap A vasárnap illő megünneplésére elindult mozgalom szelíd hangjait túlharsogták az események riadói. Pedig, hacsak minden el nem pusztul, ami van, a keresztyénség ébredésének ezt a legújabb megnyilvánulását nem szabad többé figyelmen kívül hagyni. A messze múltban elkövetett hibák jóvátételéről) van szó. A hibák és tévedések akkor kezdődtek, mikor a keresztyénség megszabadult az üldözések kínszenvedéseitől és, mint hatalomhoz jutott Egyház, az államélet alkotó tényezői közé emelkedett. Ekkor történt a végzetes szerencsétlenség, hogy az Egyház érdekében feláldozták a kereszfyénséget. A tömegek külsőségekben eleget tettek az Egyház rendelkezéseinek, de lélekben nem lettek keresztyénné, a valóságban továbbélték a maguk pogány életét. Isteneik helyett szentjeiket ünnepelték, a zsidó felekezeti türelmetlenség orgiákat ült. A természetes élei jelenségeit nem oldották föl az evangélium szellemében. Egyszerűen úgy intézték el, mint káros és veszedelmes dolgokat, amikből a bűn fakad. Azért az emberi természettől való eltolódást magasabb életként magasztalták. A keresztyénség újraéledésének kísérleteit kegyetlenül üldözték, hogy meg ne zavarja az Egyház hatalmának rendszerét. Luthernek sikerült először az egészséges, természetes emberi életet felszabadítani az evangélium szellemében. Megmutatta a keresztyén családi élet példájában, hogy mennyivel magasabb- rendű, mint Isten ezen ősi rendelésének megtagadása. Nagy történelmi tett volt ez. Majdnem olyan nagy, mint a wittenbergai tételek kiszegezése. Az evangélium szava szólalt meg ebben: A szombat nem ura az embernek, hanem az ember a szombatnak is ura. Az egyház törvénye csak akkor felel meg rendeltetésének, ha szolgálja a lélek üdvösségét, nem pedig, ha rabszolgává teszi az embert. Ha a vasárnapot illően akarjuk megünnepelni, Lutherre kell gondolnunk. A vasárnapnak, az istentiszteleteken kívül is, a keresztyénség felszabadításán kéül dolgoznia. Nagyon sok a felszabadítandó terület, ahol még a pogány zsarnokság uralkodik. A gondolat szabadságának korlátozása, a felekezeti türelmetlenség, a társadalmi osztályok gőgje, az élvezetek káros és esztelen irányban való elfajulása, a felekezeteknek osztályurailbmra való törekvése, a nepotizmus, a vagyon érzéketlensége a nélkülözőkkel szemben, a közösség érzésének hiánya. Mindezek a fogyatékosságok az evangélium szellemétől várják a felszabadulást. A vasárnap van hivatva arra, hogy megfelelő formában hozzáfogjon a gyógyításhoz. A vasárnapot a lelkek felszabadításának ünnepévé kell emelni. A szabadságot g keresztyénség evangéliumi szellemével kell megtölteni. Ebbe a munkába bele keli vonni minden arravaló keresztyén embert, aki a maga életkörében ismeri a javításra váró jelenségeket. Nem lehet máról! holnapra megszervezni az eredménnyel működő szervezetet. De el kell kezdeni a megszervezést akármilyen szerény kezdettel. 2 Az egyház világhelyzete — Stockholmi munkatársunktól — Évfordulókon nemcsak az államoknak, testületeknek és egyéneknek, hanem az egyháznak is illik számotadni arról, hogy miképpen töltötte be küldetését s mennyiben volt Urának hűséges szolgálója, aki a világ külső megpróbáltatásai, üldöztetés és szorongattatás között is változatlan hittel tolmácsolja az Üzenetet. Egyes országokban bizonyára nem marad el ez a számadás. Annál nehezebb azonban, hogy a mai háborús világban, amikor nemcsak világrészek, hanem országok is egymástól elszigetelve élnek, számot adjunk arról, hogy egy év alatt hogyan töltötte be feladatát az egyetemes egyház? Ebben az évben az. evangéliumi egyházak nemzetközi szervei sem tudnak teljes képet rajzolni az egyház világhelyzetéről. Töredékek látnak napvilágot, amelyekből össze kell rakosgatni az eseményeket, itt-ott elhangzó nyilatkozatokból kell összefonni az egyes szálakat, hogy valamennyire is egységes kép alakulhasson ki. Itt Svédországban abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy a világ minden részéből jutnak el tudósítások, sokszor propaganda célzattal, de a nélkül is. Nemcsak a politikai híreknek van igazi vására, hanem az egyház élete felől is megszámlálhatatlan hírek keringenek. Az itteni semleges álláspont azután mindezek mellett arra is lehetőséget ad, hogy a valóban hiteles magból kialakuljon egy valamennyire hiteles kép. Ily módon felhasználhatók a menekültek elbeszélései, külföldről hazatérő újságírók cikkei, hírirodák stb. közlései, s mindaz, ami hiteles forrásokból származik. Közléseimben éppen ezért eredetiség helyett csak tárgyilagosságra törekszem.*) Jelen cikksorozatomban meg szeretném kísérelni az egyház világ- helyzetének megrajzolását. Tudatában vagyok annak, hogy ezek a cikkek is csak töredéket jelentenek, de talán ennek ellenére is sok érdekes és részben ismeretlen adattal szolgálhatok, amelyet azután talán mások ki tudnak egészíteni. A nyilvánvaló hiányok ellenére is szükségesnek találom, hogy — éppen a mai helyzetre való tekintettel — fokozott figyelemmel kísérjük az egyetemes keresztyén egyház életét, amelyből a magunk megpróbáltatásai és jövendője számára is erőt meríthetünk. # Az egyetemes egyház helyzetét ma — egész természetesen — döntően befolyásolja az a tény, hogy a világ, amelyben él, háborúban van. Az egyház ezt ugyan ne-m helyeselheti, de mint adott tényt kénytelen tudomásul venni és szolgálatát ehhez alkalmazni. Ne úgy értsük ezt, mintha az egyháznak kötelessége lenne elismerni a háború jogosultságát és következésképpen a hadviselő hatalmak támogatását, hanem egyszerűen úgy, hogy az egyháznak olyan emberekkel van dolga, akiknek életét naponként érinti a háború ténye, s mint ilyenek várják az egyház szolgálatát. Hadviselő államokban ezért válik szükségessé az egyház fokozott szeretetmunkája és a háborúban súlyosan megpróbált lelkek vigasztalása. Megszállott országokban viszont az egyház szükségszerűen válik a nemzeti élet hordozójává, amint ezt a történelem számtalan példával bizonyította. Mindezek mellett azonban a semleges országok békeszigeteit is befolyásolja a háború, amennyiben az itteni egyházak világosan rámutatnak azokra a feladatokra, melyeket egyrészt a háború alatt, másrészt ennek elmúltával, egyedül semleges országok lesznek képesek elvégezni. A háború által felvetett kérdésekkel tehát csaknem minden egyháznak foglalkoznia kellett az elmúlt évben is. Az egyház világhelyzetének rajzában ez a tény kétséget kizáróan nyomot fog hagyni. Korántsem jelenti azqnban ez azt, mintha a kezemben levő híranyagot ebből a szempontból kívánnám rendszerezni. Csupán az a szempont vezet, hogy az egyes országokból rendelkezésre álló híranyagot közöljem. A tényközlésnek ez a módja azt is magában foglalja, hogy e sorokban, vagy ezek mögött senki ne keressen értékítéletet az egyháznak a háborúban való magatartása fe*A következő főbb forrásokat használom fel: Ökumenischer Presse- und Nachrichtendienst Genf; Kristen Gemenskap; Kyrkor under korset.
