Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-02-05 / 6. szám
Utólagos megegyezés A Budapesti Közlöny f. év január 23-án megjelent 18. száma közli az m. kir. minisztérium 5830/1943. M. E. számú rendeletét az egymástól távol lévőkként házasságot kötött házastársaknak a gyermekek vallására vonatkozó utólagos megegyezése tárgyában. A rendelet úgy intézkedik, hogy a bevett vagy törvényesen elismert különböző vallásfelekezethez tartozó olyan házastársak, akik a 2400/1942. M. E. sz. rendelet alapján, mint egymástól távol levők kötöttek házasságot, megszabott határidő alatt utólagosan is meg-' egyezhetnek arranézve, hogy hetedik életévüket még be nem töltött, valamint a még születendő gyermekeik valameny- nyien az atya vagy az anya vallását kövessék, illetőleg abban nevelkedjenek. Ezt a határidőt a rendelet három hónapban állapítja meg. még pedig attól az időtől kezdve, hogy az akadályozott házastárs nem tartózkodik hadműveleti területen vagy az országhatáron kívül eső egyéb helyen. A határidő szünetel, ha valamelyik házastárs közben szolgálatból kifolyólag hadműveleti terű - letre vagy az ország határán kívül eső egyéb területre kerül. Ha pedig valamelyik házastárs meghalt anélkül, hog} házastársával- gyermekei válására nézve érvényes megegyezést kötött volna, az életben maradt házastárs az idevonatkozó törvényben meghatározott alakszerűség mellett nyilatkozattal kijelentheti azt az akaratát, hogy a hetedik életévüket még be nem töltött, valamint a még születendő gyermekei valamennyien az atya vagy az anya vallását kövessék, illetőleg abban neveltessenek. Ez utóbbi esetben az illetékes gyámhatóságnak kell véghatározattal megállapítani, hogy a meghalt házastársnak komoly szándéka volt a megegyezés megkötése s ezt a szándékát vagy közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban határozottan ki is nyilvánította. Ez a kormányrendelet szoros összefüggésben van az úgynevezett távházasság-kötés megengedésével és nyilván abból indul ki, hogy a rendes házasságkötés alkalmával fennálló az a jog, hogy a különböző vallásfelekezetű házasfelek a házasság megkötése előtt megegyezést köthetnek születendő gyermekeik vallására nézve, lehetővé tétessék a távházasságot kötők részére is. Ez az alap- gondolat mint a hadbavonul- taknak nyújtandó kedvezmény, indokoltnak látszik. A gyakorlati kivitel szempontjából azonban az érdekelt egyházaknak súlyos aggodalmaik vannak. Első aggályunk alkotmány- jogi. Az idevonatkozó 1894: XXXII. te. ugyanis határozottan kimondja, hogy a házasságból születendő gyermekek vallására vonatkozó megegyezést csakis a házasság megkötése előtt lehet megkötni. A törvény ettől semmi eltérést nem engedélyez. Ez a mostani rendelet tehát a törvényt alap- gondolatában változtatja meg, tételes törvényt pedig csak törvénnyel lehet megváltoztatni. Másik aggályunk az, hogy a gyakorlatban az eredeti törvénynek a végrehajtása a házasságkötés előtti megegyezés körüli huza-vonát időben véglegesen lezárta a házasság megkötésével, ez a rendelkezés azonban további három hónappal, esetleg még hosszabb idővel meghosszabbítja azt. Ismerjük ennek az idézett eredeti törvénynek igazi keletkezési történetét s tudjuk, hogy már annakidején is súlyos aggodalmak merültek fel vele szemben s ezek az aggodalmak azóta súlyosan be is igazolódtak. Attól tartunk, hogy ez a rendelet jót akar és az ellenkezőjét fogja elérni. Meg kell említenünk azt az aggodalmunkat is, hogy új helyzetet fog teremteni az egyházak egymás- közötti viszonyában, még pedig semmi esetre sem kedvezőbbet, hanem kedvezőtlenebbet. Éppen ezért minden aggályunk fenntartása mellett sérelmesnek is és sajnálatosnak is tartjuk azt, hogy a keresztyén egyházak valamennyire nyugalmi helyzetét könnyen megbontó rendelkezést anélkül bocsátották ki, hogy előzetesen a bevett vagy törvényesen elismert keresztyén egyházakat kérdezték és a tanácskozásokba bevonták volna. K. L. 1
