Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-29 / 5. szám
Mit csinál a rádió ? Sok ezer ember kérdezte most vasárnap délelőtt, csodálkozva és felháborodva is: Mit csinál a rádió? Az evangélikus istentisztelet közvetítésének ideje régen elmúlt és az előző istentisztelet közvetítése a kiszabott időn túl folyt tovább, újabb percek, majd negyedóra és a második negyedóra is majdnem eltelt, amikor 25 perccel később a bemondó közölte, hogy az előző istentisztelet hosszabb ideig tartó lefolyása miatt az evangélikus istentisztelet közvetítése most már elmarad. Kárpótlásul Baeh-lemezeket közvetítettek. Minket egyáltalán nem érdekel az, hogy a mi istentiszteletünket megelőzően hogyan osztja be az idejét a rádió. Semmi tekintetben nem befolyásolja tehát álláspontunkat, hogy a katolikus egvháznak ünnepi nagymiséje volt. Egészen bizonyosan ott minden pontosan ment végbe. De az még soha nem történt meg, hogy a kitűzött isten- tiszteleti sorrenddel mit sem törődve, a rádió valamelyik keresztyén egyház istentiszteletét. el merte volna hagyni a közvetítésből egv másik istentisztelet hosszadalmassága miatt. Ilyennek nem is szabad megtörténnie. Hogy ez a vasárnapi merészség milyen megütközést váltott ki, je-llemzi az. hogy vasárnap déltől folyton szólt a szerkesztőség telefonja és egyházunk tagjai egymásután panaszkodtak az evangélikus istentisztelet ilyen elhallgattatása miatt. Alig győztük őket csillapítani. Az egyik ilyen testvérünk erősen panaszolta, hogy előző héten Légó-okokból való szünet, most pedig a közvetítés elhagvása miatt másodszor maradt istentisztelet nélkül, holott betegsége miatt másként nem részesülhetne benne. Másik testvérünk közölte, hogy ő azonnal telefonált a rádió igazgatóságához, ott azután azt a feleletet kapta, hogy nem szakíthatták meg az előző közvetítést, mert az botrány lett volna. Hát ez nem botrány?'És az nem botrány, ha a mi istentiszteletünket akárhányszor befejezés nélkül kikapcsolják, néha még olyankor is, amikor még a műsor szerint is minket illet 2 vagy 3 perc idő! .. . Ügy értesültünk, hogy a rádió kellemetlen és sérelmes eljárása miatt egyházunk vezetősége illetékes helyen megteszi a megfelelő lépéseket. A hozzánk érkezett panaszos levelek közül dr. Kékén András ' bpest—deáktéri lelkész levelét közöljük. ,,Sokszor tapasztalták már fájdalmasan az evangélikus rádió- hallgatók, hogy a mi istentiszteletünk közvetítését a rádió 12 óra 10—12 perckor befejezi. Befejezi abban az esetben is, ha nincs is még vége az istentiszteletnek. Kikapcsolták már a rádiót az imádság, a karének vagy a Miatyánk közepén. Sokszor elmaradt a Himnusz, hogy a befejező énekről ne is szóljunk. A kikapcsolás után a rádió néhány perces szünetet tart s azután folytatja a rendes műsort. Gyakran kérték a hívek, kértük mi is: ha néha-néha nem fejezhető be az istentisztelet 55 perc alatt, szánjanak még rá öt percet a közbeeső szünetből. Inkább a rendes műsorból maradjon el valami, de ne az istentiszteletből. Ezek a kérések süket fülekre találtak 1944 január 23-án, a rendes időben, 11.15 perckor a rádió D. Kapi Béla püspök szolgálatával evangélikus istentiszteletet közvetített volna a bécsikaputéri templomból. Mivel azonban az előtte közvetített római katolikus mise és szentbeszéd elhúzódott (pedig erre 75 percet szánt a rádió), az evangélikus istentisztelet közvetítése egyszerűen elmaradt. Tudjuk és elismeriük, hogy azon a vasárnapon ünnepe volt a magyar katolikusságnak: Árpádházi Margit szenttéavatását ünnepelte. Semmit sem szólnánk, ha azon a vasárnapon — bölcs előrelátással számítva az ünnepség elhúzódására — a rádió egyáltalán nem is szándékozott volna a mi istentiszteletünket közvetíteni. Azt is elfogadtuk volna, — a rendkívüli esetre való tekintettel kivételesen — ha a második hullámhossz műsorába iktatják be a mi istentiszteletünket. (Igv történt ez tudtunkkal és beleegyezésünkkel a múlt esztendei katolikus nagygyűlés alkalmából.) Az a tény azonban, hogy egy másik istentisztelet elhúzódása következtében a mi istentiszteletünk műsorba iktatott közvetítése egyszerűen elmaradt, nagyon fájdalmasan érint minket. Ki a felelős azért, hogy a rádió kétféle mértéket alkalmaz7 Ki a felelős azért, hogy a rádió csak akkor ragaszkodik mereven és kő««IMIT Mi szívesen tanulunk a szakértőktől, csak adják meg idejében bírálatukat s segítsenek. A sárgafüzet összeállítója és kiadója annak idején több szakértő véleményét kérte, elküldvén a tervezetet. S mi lett az eredmény. . Az, hogy a legtöbben nem is válaszoltak, csak akkor tették meg kifogásaikat, mikor a füzet már nagy mértékben elterjedt. Kérjük azoknak a dallamoknak szíves megjelölését, melyek rontják a zenei érzéket és ezért egyáltalán nem ajánlatos énekelni. De aim jó és használható, azt ne bántsuk. Gerhát Sándor. Olvastuk Közvetlenül karácsony előtt jelent meg Szabó Pál, az új magyar parasztíró múlt esztendőben elkezdett regénytrilógiájának befejező harmadik kötete. A három regény címe: Lakodalom— Keresztelő—Bölcső. A magyar paraszt- . életet akarja feltárni és epikai formában megismertetni' az olvasókkal. Ez aztán sikerül is neki. Szabó Pál jó író. Egyszerű, közvetlen stílusban ír. nemcsak az alakjai beszélnek parasztosan, hanem a regény leíró és elbeszélő részei is mintha a szereplők egyikének leírásából, elbeszéléséből származnának. Stílusának tehát megvan az egysége, és úgy érezzük, megvan a hitele is A paraszti beszédet nem tájszavak özönével, vagy fonetikus írással akarja érzékeltetni, hanem a paraszti gondolkodás egyszerű leírásával. Ezért érezzük, hogy e regény hasábjain nem mü- parasztok beszélnek, hanem élő emberek, akiket a szerző megfigyelt, és mivel közülük való: megfelelő módon beszéltet is. Nem nagyigényű leírásában, hanem hiteles. Nincsenek regényeiben kiagyalt epizódok, természetesen következnek egymás után. Éppen ezért nem is nagyok az események, nincsenek csattanók és poentírozott jelenetek. Sokszor egészen szürkén következnek egymás után az egyjellegű történések, és mégis: nem tudja letenni az ember. Szabó Pál nem szépít és nem torzít. Ezért nem irányregény az írása, hanem tudósítás. Nem takar el semmit. Emberei szeretnek és bűnöznek, de mindezt olyan természetesen, hogy meg sem tudunk botránkozni rajta. Nincsenek benne kiszínezett erotikus jelenetek, bár elég ilyenfajta jelenete van. Azonban sehol sem bántó, mert érezhető, hogy nem pályázik az erotikus jelenetek kiszínezésével elérhető sikerre. Józanság, realizmus jellemzi inkább e téren is. Nem csinál nagy esetet a dolgokból. Ez mutatja, hogy ösztönösen ír. — Másik regénye, a „Tíz esztendő“, egy népi író útját írja le az elindulástól a legmagasabb csúcsig és onnan a visszatérést, az erőgyűjtést a következő lépésre. Ez a regénye már sokkal nehezebb olvasmány. Sokat tönreng, kevesebb benne a mozgás, az élet. Valószínűleg kulcsregény aka’- lenni, az elváltoztatott nevek mögött élő ismerősökre gyanakszik az ember. Jó kép az irodalom-politika boszorkánykonyhájából de csak annak, aki tevőlegesen átélte, vagy végig figyelemmel kísérte a népi irodalom útját és most e regényben megpillanthatja az elért' eredményt és a jelenlegi helyzetet. (Turul kiadás.) kp. > 5
