Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-01-01 / 1. szám

mm im ff

Üj kultúrrend

Most ne annyira a város, mint inkább a falu felé fordítsuk tekintetünket. Vizsgálódásainkban tartsuk magunkat távol a politikától. Ne essünk a falukutatók gyakori hibájába, akik egyik osztály elesettségét igen sokszor egy másik osztály rovására szokták kihangsúlyozni, sőt nem egyszer kiszínezni. Nem lehet helyes módszer az, mely vizsgálja — mondjuk — a cselédkérdést, vagy a napszámos kérdést és politikai síkon futó következtetéseket von le olyan formán, hogy gyűlöletet szít egy másik osztály ellen. Az ilyen falukutatók rendszerint azért mennek le egy-két napra falura, hogy munkájuk eredménye rugós ugródeszka legyen távolabbi célok felé.

A faluról van szó. Az egyháznak is szeretnie, segítenie kell a falut. Az egyháznak is ki kell terjesztenie komoly, tárgyilagos vizsgálódását a falu felé. Meg kell, látnia, hogy mi a baja, mi a sebe. Az egyháznak világos szemmel kell látnia és halló füllel hallania. Fel kell kutatni a falu bűneit, fel keH fedezni a gócokat, mint az orvos a tbc- nél. Nincs szükség arra, hogy csillogó frázisokat mondjunk a falu felé, h'szen a falu népe is bűnben élő nép. de arra sincs szükség, hogy savóba mártogatott szavakkal minduntalan „leparasztoz- zuk” a falu népét és elmo-djuk irigynek, önzőnek, pénzimádónak. Higyjük el, hogy az emberek között nem sok különbség van irigységben, önzésben, érdek- és pénzimádásban akár városom, akár falun lakjanak is. Csak a színjátszásban mutatkozik különbség olyan formán, hogy sokan úgy tesznek, mintha lázas buzgalommal a közt akarnák szolgálni, holott szakadatlanul egyéni érdekeiket tartják szem előtt.

A falu sok minden baján kellene segíteni. Most éppen arról van szó, hogy az ország egyetemes érdekeit tartva szem előtt, a falut is részesítsük a kultúra azon áldásaiban melyek tisztaságot rendet, egészséget jelentenek. Átfogóbb, új kultúrrendre van szükségünk, melynek megvalósítását, ha most •nem is lehet elérni, de elő kell készülni rá. Nem mozira gondolunk, az élelmes üzleti érzékkel bírók ezzel úgyis megszállják és meghódítják lassanként az összes községeket. Nem az új táncokra gondolunk, a svingre és a rumbára, titokzatos utakon úgyis megérkezik ez még a legkisebbik tanyára is. Nem az új dalokra gondolunk, melyek gyilkos harcot indítottak a magyar nyelv ellen. Nemcsak városon, falun is éneklik: Jaj de sápadt nekem az arcom, hidd el. egész éjjel nem alszom. Néha még a rádió is segít ilyen „nóták” terjesztésében.

Gondolunk arra. hogy a magyar falunak is legyen rendes járdája. Olyan község is alig akad, melyben télen a lakosság részére fürdő állnia rendelkezésre. Sok olyan gazda él falun aki télen szívesen menne gőzfürdőbe. Egy- egy ilyen fürdő létesítése még üzleti vállalkozásnak is jó lenne. Nem porcellán és csempe díszes fürdőkre gondolunk. nem a fényűzés volna itt a fontos, hanem a célnak megfelelő hely és berendezés. A fürdő is egészségvédelem. M'nden ilyen fürdőt a zöldkeresztes védőnő felügyelete alá lehetne helyezni.

Gondolunk a villanyra. Hazánkban

4

kapták a segélyezett egyházközségek. Kétszer ad, aki gyorsan ad . . . Jó volna ezt a gyorsaságot minden segélyosztásnál érvényesíteni. Néha hónapok telnek el a segély megállapítása és annak az elküldése között. Csak vetkőzzön le a Gyámintézet minden nehézkes terhet, amely mozgásában akadályozza.

Nem hagyható megemlítés nélkül, hogy hatalmas testvérintézményétől, a német Gusztáv Adolf Egylettől évek óta nem kér támogatást, mert tudja, hogy annak az utóbbi években sok a gondja, nagy a terhe. Nem kér, hanem küld egy testvéri adományt.

Milyen jó és gyönyörűséges, mikor együtt lakoznak az atyafiak. (Zsolt. 133:1.)

Az egyetemes gyűlés.

Az öt nap bizottsági ülései és gyűlései állandó fokozásban vezetnek el az egyetemes gyűlésre. Ha valaki arra gondolt, hogy az utazási nehézségek, szállodai és más akadályok sokak részvétele elé gátat fognak emelni, az alaposan csalódott, mert mindezek a jólismert korlátok nem bizonyultak gátló hatásúaknak. Zsúfolásig megtelt a Deáktéri terem, a gyűlés megszokott helye. A falakról a régmúlt nagyjai, a keretekből a közelebbi múlt elhunyt férfiai tekintenek a megjelentekre. Aki évtizedek óta jár erre a gyűlésre, az a néhány óra alatt történetet él át. Reátekint az asztal körül ülőkre, majd a megtelt sorokra, s a megjelentek helyén és fölöttük eltűnt arcokat lát. Bölcseségükben békességben figyelő és szenvedélytől fűtött heves vérmérsékletű alakokat vél látni, akik pár évtizeddel ezelőtt nagy szócsatákat vívtak — és azóta már elmentek. Az utolsó évek mintha erősen megváltoztatták volna a képet. Mintha rohamosabban tűntek volna el a megszokott helyeikről jónéhányan. 'Szinte ott látjuk most is D. Kovács Sándort, s az utódját Kardos Gyulát, Sztranyavszkv Sándort, Zongor Bélát, Szeberényi Lajost és másokat, akiket már nem fogunk ott látni. Nagyon hiányzott Dr. Raffay Sándor, akit szerettünk volna ott látni.

De voltak ebben az évben abban a teremben különösen sokan. Nem mindenki látta őket, pedig ott voltak egy feledhetetlenül kedves jelenetben. D. Kapi Béla egyházi elnök megemlékezett Radvánszky Albert egyetemes felügyelő 20 éves szolgálatáról, koronaőrré történt megválasztásáról és az öröm mellett finoman hangot adott a bánatnak is, amely édesanyja elhunyta alkalmából érte és kifejezte az egyetemes egyház őszinte együttérzését. Az édesanya emlékének felelevenítése olyan hatással volt a deresedő hajú komoly férfiúra, hogy elborította szemét a könny és megrázta a zokogás. Szem nem maradt szárazon. A közgvűlés tagjai könnyes szemmel, az egyetemes felügyelő édesanyja fennkölt szellemének hatása alatt egy-egy képet láttak: a saiát édesanyjuk képét. . . Megérzett az egész gyűlésen ennek a szép jelenetnek a hatása.

Tartalmas volt a megnyitó, az egyetemes felügyelői jelentés, sok munkáról adott számot az egyházi elnök belmissziói jelentése. Ezek voltak a valóban közérdeklődést kiváltó mozzanatok. A tárgysorozat többi pontja gyors tempóban pergett le.

Tudjuk,; hogy az idő nagyon sürget, de — minden ártó szándék nélkül — kifejezést kell adni annak az általánosan hallható felfogásnak, hogy nem válik előnyére az egyetemes gyűlésnek ez a gyorsaság. Vannak fontos tárgyak, amelyek megkívánnák és megérdemelnék a részletesebb ismertetést és megtárgyalást. Valamiképpen ezeket ki kellene emelni és jól hallható előadók által a gyűlés közönsége előtt ismertetni. Talán a korábbi kezdés is elősegítené, hogy az egyetemes gyűlés megőrizze közgyűlési jellegét. Az elnökség bölcsesége bizonyára megtalálja az indokolt igények kielégítésének a módját.

Még egy kis dolog felemlítése nagyon ide kívánkozik. Volt néhány tárgysorozati pont, amelynél nem volt meg a kettős elnökség. Előbb a világi, majd az egyházi elnököt hívta ki a teremből valami elintézni való; ezalatt a bentmaradó elnök egyedül vezette a gyűlést és mondta ki a határozatot. Nagyon helyes volt. Vannak, akik ilyent alig tudnak elképzelni, pedig nagyon egyszerű és nagyon természetes. Nem következett be földrengés, mert csak egy elnök volt és nem kisebb a határozat jogérvénye, mert az egyházi elnök mondta ki azt. Nem lett ebből napirendi vita. Minek is lett volna? Semmi ok se volt rá, mert senki se kereste.