Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-10-21 / 42. szám

A lelkészek helyükön maradnak

D. Raff ay Sándor bányakerületi püspök a következő felhívást intézte az eg> házkerület lelkészeihez:

,,Isten megtartó kegyelméből több hónapig tartó gvógyítkozás után teljes munkakedvvel ismét munkába álltam. Érzem, hogy mindenre van erőm Abban, aki engem megerősít. De kellett is munkába állanom, most, mikor a jelen tengelyén jövendők sorsa fordul. Nehéz és válságos idők terhét hordozzuk. A teherhordozásból pedig mindenkinek, még erején felül is, ki kell a részét vennie. Egyéni érdek, kényelem, sőt maga az egyéni élet is másodrendű akkor, mikor a közösség sorsa forog kockán. Egyház, haza, vallás, nemzet, család, megmaradás és minden erkölcsi érték veszedelemben van. Ilyen válságos időkben az emberi és isteni törvények egyező parancsa az önmegtagadás és a közjó szolgálata.

Felhívom és rákötelezem lelkésztestvéreimet a pásztorkodó szolgálat hűséges teljesítésére, az Isten igéjében rejlő vigasztalásnak, bátorításnak és reménykedésnek istenes szolgálatára. Senki még gondolatban se legyen hűtelen esküvel tett fogadalmához, hogy alkalmas és alkalmatlan időben szolgál Istennek az emberek között. Hívők és hitetlenek.között egyaránt. Sőt a hitetlenek és a kishitűek között kettőzött hűséggel és kitartással.

Senki helyét el ne hagyja, mert a hűtelenek és a gyávák árulók. Az evangéliumi lelkészi karban pedig vértanúk lehetnek, de árulók soha. Mindenkinek ki kell tartania azon a helyen, ahova őt az Isten gondviselő akarata és megtartó kegyelme állította., A gyülekezetek árván és gondozatlanul nem maradhatnak. Az emberek születnek, meghalnak, e nehéz időkben szenvednek, kétségeskednek, vigasztalást és erősítést szomjúhoznak. A lelkésznek tehát éjjel-nappal, napsütésben és borulásban hívei között kell állania és munkálkodnia, mint aki az Istenben bízó hit és nyugalom példaképe. De ott kell állania, mint vezetőnek és tanácsadónak. Mert a híveknek ma buzgó vezetőkre is szükségük van, hogy a kétségbeesés, a csüggedés vagy a téves utakra való kalandozás veszedelmébe ne kerüljenek, sőt a megvesszőzöttek és bujdosók, az otthontalanok és nélkülözők segítségére legyenek. Most kell megbizonyítanunk, hogy a Megváltó tanítványai vagyunk, akik készek egymás terhét hordozni és felkarolni az elesetteket, mint ahogy a Krisztus is felkarolt minket. Most van az ideje a gyakorlati keresz- tvénségnek, hogy az éhezőnek kenyeret, ruhátalannak ruhát, az otthontalannak hajlékot adjunk. Felhívom és rákötelezem egyházunk minden egyes hívét, hogy ne csak száj fial szeressük egymást, hanem cselekedettel és valósággal (I. János 3, 18). És egymáson testvérként segítve várjuk az Isten kegyelmi esztendejének felvirradását. Mert az Tsten a legsötétebb éjből is ragyogó hajnalt tud deríteni és sohasem kísért bennünket erőnkön felül, hanem a kísértéssel együtt, hogy azt elviselhessük, a szabadulást is elkészíti (I. Kor. 10, 13).

Az Űr kegyelme legyen velünk!“ *

*

Túróczy Zoltán tiszakerületi püspök körlevelében így szól az egyházi alkalmazottakhoz:

,.A vihar mindig leleplez. Feltárja a rejtett fundamentumokat (Máté 7:24—27). Most is nyilvánvalóvá válik, hogy ki építette titokban egész életét önzésre és ki a hűségre. Amazokról, mikor jön az árvíz s a szél beleütközik a házba, lepattog minden máz, elfelejtkeznek mindenről és mindenkiről, sutba dobnak minden kötelességet s minden gondolatuk csupán az, hogy magukat és azt, ami az övék, megmentsék. Emezekben virágba borul s gyümölcsöt terem a fundamentális hűség: az életük sem drága nékik, csakhogv elvégezzék azt a szolgálatot, melyet az Űr kezéből vettek (Csel. 20:24).

A pásztoroknál mindez abban jelentkezik, hogy nyilvánvalóvá válik, kiben mennyi a béres-lelkület s mennvi a pásztori szív. A béres, mikor látja a farkast jőni. elhagyja a juhokat és elfut, a jó pásztor pedig életét adja a iuhokért (János 10:11—12).

Ez a magatartás nem csupán egyéni dolog. Az önzés ragad s felborít minden rendet és feg veimet. A hűség példái a a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket fölegyenesíti (Zsid. 12:12—13). A pászmmiMFT

magyar evangélikus gyülekezetünk ezen a területen: Zselyk (Beszterce-Naszcd vm., Besztercétől délre) és Székelyzsombor (Udvarhely vármegye délnyugati sarkában). A többi magyar evangélikus gyülekezet Eszakerdélyben újabban alakult újra meg. Legnagyobb ezek között Kolozsvár. Ebben a városban van szász evangélikus egyházközség is, azonban a két evangélikus egyházközségnek csupán temploma, épületei és temetője közös, máskülönben 1941 óta függetlenek egymástól: a magyar egyházközség a Tiszai Egyházkerületbe, a szász az Erdélyi Német Evangélikus Vezéresperesség szervezetébe tartozik.

Jelenleg Kolozsvár a székhelye egy másik magyar evangélikus egyházközségnek: a Középerdélyi Missziói Egyházközségnek is. Lelkésze gondozza Kolozs, Szilágy, Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegyék magyar evangélikusait.

Igen nagy szolgálatot végzett 1940 óta a Székelyföldi Missziói Egyházközség. Eredetileg a brassói egyházközség szórványterületét alkották a székely vármegyék. Mikor 194C-ben Brassó és szórványterülete közé az új határ ékelődött be, Brassóból segédlelkészt küldtek ki Sepsiszentgyörgyre, a Magyar- országhoz visszakerült szórványterület és számos cdamenekült délerdélyi magyar evangélikus gondozására, akik nagyrészt a barcasági tömb-evangéli- kusságból menekültek át az új határokon túlra. Csík és Háromszék vármegyék területein élő evangélikusokból azután megalakult a Székeföldi Missziói Egyházközség. E hatalmas terület gondozója a Sepsiszentgyörgvön l^kó lelkész lett.. Az egyházközség a legutóbbi időkig szépen fe lődött. mert az ország belsejéből is sok evangélikus költözött erre a vidékre, ügy hogy szükségessé vált az, hogy két lelkészi körre oszoljon a hatalmas területű egyház- község. Legutóbb töltötték be a második missziói lelkészi állást. Az új lelkész székhelye Csíkszereda és így az egyházközség nagyjából megosztana csíki és háromszéki missziói körökre.

Maros-Torda vármegye és Maros- vásárhely magyar evangélikusai is igen megszaporodtak 1940 óta. Egyházi fel- sőbbségünk gondozásuknak megszervezését idén határozta el, azonban ez a munka még csak a kezdet-kezdetén van.

Ezzel a történelmi Erdély magyar evangélikus gyülekezeteinek ismertetését be is fejeztük. Meg kell emlékeznünk azonban Magyarország keleti részeiben fekvő testvéreinkről is, akik sokszor osztoztak az erdélyi magyar evangélikussság sorsában. Ezek a testvérek a nagyváradi, nagykárolyi, szatmárnémetit, nagybányai és márarnaros- szigeti egyházközségekben élnek. A máramarosszigeti régebben önálló misz- sziói egyhá7község volt, a román megszállás ala.* azonban elsorvadt. Jelenleg a Kárpátaljai Missziói Egyházközséghez tartozik, de önálló szervezése folyamatban van.

A történelmi Erdély 1940-ben visszacsatolt részén fekvő egyházközségek és Nagybánya alkotják az Erdélyi Egyházmegyét, míg a peremvidék felsorolt gyülekezetei a Tiszav'déki Egj’házme- gyébe tartoznak, mindkét egyházmegye pedig a Tiszai Egyházkerületbe.

*

3