Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-10-14 / 41. szám
„Magyari keresztyénség“ V. „Magyar biblia.“ I. Wass Albert „A kastély árnyékában“ c. regényében hirdetett „magyari kereszWénség“-ének a legnagyobb veszedelme abban van, hogy az Isten örökérvényű, minden szellemi áramlat felett álló önkinyilatkoztatását a magyar keresztyénség hirdetésével a koreszmék színvonalára szállítja le és mint „lejárt“ koreszmét halálra ítéli. Az Isten kinyilatkoztatásának örök igazságait — amelyhez sem hozzátenni nem tudunk, sem belőlük elvenni nem lehet —, egyszerűen félretolja és új „kinyilatkoztatásokkal“ lép a magyarság elé. A Szentírás teljes kiküszöbölésére törekszik (ugyanakkor azonban a legnagyobb paradoxonként keresztyénségről (!) beszél) és a magyarok kezéből kivett Szentírás helyébe „magyar bibliá“-t ad, „amely nem a zsidók történetéről szól, hanem a magyarokéról“. Mert mint mondja „a magyar múltból, a magyar történelemből új bibliát lehet írni“. Talán a magyar történelemnek nincs tanulsága éppen elég? Nincsenek hőslelkű apostolai, szenvedő mártírjai éppen elegen? Zsidók bibliája s a magyaroké között mi lenne a különbség? Világteremtés : honfoglalás. Egyiptomi vándorlás : 150 éves török rabság! Átkelés a Vöröstengeren és egyébb csodák? Hát nem elég csoda, hogy ez a nemzet újra és újra feltámadott; stb? „Erről kell a magyaroknak prédikálni — mondja jó Holló János —, nem pedig szakállas vén zsidók nyomorúságairól“. Elintézhetnénk ezt az egész kérdést úgy, mint egyes doboji magyarok, akik így dünnyögtek, míg papjuk a szószéken Bo- tondról meg Zuárdról „prédikált“: „Ejszen, bolondulásnak indult a papunk“, de e téves eszmék elterjedtsége miatt azokkal bővebben kell foglalkoznunk. Bár a kinyilatkoztatás minden körülmények között megáll és önmagát igazolja, mégis a világos látás kedvéért a mi szempontunkból kell vele foglalkoznunk. 1. Holló János tanításaiban mindenekelőtt meg kell látnunk a Szentírás, közelebbről az Ótestámentom. mint ,,zsidók bibliája“ ellen való állásfoglalást. Amióta a saiát dicsőségétől megkótvagosodott ember Istent detronizálta és a megüresített trónra, a fait és vért ültette, mint „isteneket“, azóta egyes „bölcs“ faitudósok a Szentírást, különösképpen pedig az Ótestámentomot a zsidó szellem alkotásának tekintik és mint ilyet annak értékét egvedül sa'iát faji szempontjukból állapítják meg. Mivel pedig saját faiiságuk szempontjából idegen, azért elvetésre ítélik. E szerencsétlen felfogással kapcsolatban tisztán kell látnunk a következőket: a) A Szentírás és ezen belül az Ótestámentom nem egv bizonyos faii beágvazottságú nróféták és evangélisták szüleménye, hanem a minden faiiságtól független, minden faj felett álló Tsten önkinvilatkoztatása. Nem a zsidó lélek tenrielvénve, mert hiszen a nróféták és apostolok, csak eszközök, íródeákok voltak és csak azt írták, amit az Tsten a Szentlélek által nekik kinvilatkoz- tatott. Tudnunk kell, ..hogy az írásban egv prófétai szó sem támad saiát magyarázatból. Mert soha sem ember akaratából származott a nrófétai szó, hanem a Szentlélektől indíttatva szólották az Istennek Szent emberei“ (II. Péter 1. 20—21.). Ezért épnen olvan naív dolog a Szentírást a „zsidók könyvének“ mondani, mint. ni. a magvarokénak, németekének, vagy esetleg a hottentottákénak. A Szentírás nem ennek vagy annak a népnek a könvve, hanem magának a Szent Istennek a könvve, melyben minden néphez egvformán szól. — b) Csak azok mondhatják a Szentírást a ..zsidók könvvének“. akik vagv soha nem olvasták, vagv ha olvasták is. igen vakon és süketen forgatták annak lapiait. Mert ha valaki egv kis figvelemmel és érett ésszel olvássa. magától ráiöhet arra. hogv a Szentírás nemcsakhogv nem a zsidó lelkek termelvénve, hanem Móz. I. könyvétől a Jelenések könyve utolsó betűjéig, bizonvos szempontból éppen arról beszél, hogy az Isten, aki „nem személyválogató“ (Ap. Csel. 10, 34), milyen kíméletlen keménységgel üzen hadat és küzd a zsidóság fajilag meghatározott erkölcsi- sége és fajilag beskatulyázott vallásossága ellen. A modern XX. század, fai. és vér megszállottjai nem látják olyan élesen a zsidóság faji bűneit, mint a Szentírás és evégből nem is tudják annyira ostorozni, rommniT pengős szobaárakról, s a vendéglői 12 pengős íillérnyi húsadagokról. Mi történik itten? Ki bírja ezeket az árakat? S ki vállalja ezekért az erkölcsi rontásokért a felelősséget a nemzet jövője előtt? Ezek a dolgok Lassanként egészen nyíltan folynak, s nincs erő, sem a társadalomban, sem az államhatalomnál ezek megfékezésére. Ha valaki kételkedik a háború erkölcsi következményeinek felmérhetetlen súlyosságában, az gondoljon pl. az anyagi erkölcs ilyetén fejlődésére S aki még ma sem hisz a prédikációnknak, amiben minden nyomorúságunk egyetlen okára a bűnre hívjuk fel az ostorozó prédikációkat már unó gyülekezetét, az elmélkedjék ezeken a jelenségeken egy kicsit. Lelki újjászületés, az egész nemzet, vagy legalábbis'a döntő, s vezetésre képes kisebbség belső lelki megújhodása nélkül nemcsak a jövőnk kilátástalan, de a jelenünk is kibírhatatlan. Fegyverkezés, munka, harc, lemondás és semmi sem elég, semmi sem pótolja a lélek tisztaságát, az Istennek engedelmes belső becsületet, a keresztyén erkölcsöt. Ami lelki, szellemi erőnk még van, fordítsuk mind Isten szolgálatára, bizonyságtételre, s mindenekelőtt keresztyén példaadásra. A Mammon ördöge magával ragadhatja egész nemzetünket a halálba. • dyl. Magyar evangélikusok Erdélyben Most, amikor szívünkben oly sok aggodalommal tekintünk keleten élő testvéreink felé, nekünk magyar evangélikusoknak nem szabad megfelejtkeznünk Erdélyben élő magyar evangélikus gyülekezeteinkről sem. Legtöbben ugyanis úgy tudják hazánkban, hogy Erdélyben csupán a szászok evangélikusok, a magyarok reformátusok, római katolikusok, vagy unitáriusok. — Gyakran magunk is igazat adunk ennek a véleménynek, ezzel pedig sem az igazságot nem képviseljük, sem egyházismeretünkről nem teszünk bizonyságot, hanem megfelejtkezünk magyar evangélikus Sionunk keleti szigeteiről és végvárairól, az erdélyi magyar evangélikus gyülekezetekről. Az igaz, hogy Erdélyben az evangélikusok többsége szász, de a történelmi Erdély területén (Észak- és Dél-Erdélyt egynek véve) ma kb. 30—35.000 magyar ajkú evangélikus is él, a peremvidékekkel együtt kb. 50.000. Az erdélyi magyar evangélikus gyülekezetek egyrésze már a reformáció korában keletkezett, tehát hittestvéreink őslakók lakhelyükön. A gyülekezetek másik része pedig a múlt században, vagy a legutóbbi időkben alakult és híveik nagyrészt más vidékekről telepedtek oda. » Ha meg akarjuk ismerni az erdélyi magyar evangélikusságot, akkor nem szabad megfelejtkeznünk a peremvidékeken tehát nem a tulajdonképpen történelmi Erdély területén fekvő gyülekezeteinkről sem (pld. a Bánságban, Arad környékén és az ú. n. keletmagyarországi részeken levőkről), amelyeket a történelmi sors oly sokszor hozott közösségbe az erdélyiekkel. Helyesebb, I ha nem annyira keletkezésük ideje sze3
