Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-10-14 / 41. szám
XII. ÉVFOLYAM, 4L SZ. 1944. OKTÓBER HÓ 14. EGYHÁZTÁRSADALMI, KULTURÁLIS, BELMISSZIÓI, EGYHÁZPOLITIKAI HETILAP AZ ORSZÁGOS LUTHER-SZÖVÉTSÉG HIVATALOS LAPJA Felelős szerkesztő: KEMÉNY LAJOS Szerkesztő-bizottság: Bácsi Sándor, dr. Csengődy Lajos, Dezséry László, dr. Gaudy László, Kemény Péter, Marcsek János, Mórocz Sándor, Novák Elek, Pásztor Pál, Peskó Zoltán, Scholz László, dr. Vácz Elemér, dr. Vető Lajos, vitéz Virág Jenő, Wolf Lajos mmmm Megjelenik minden szombaton. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Damjanich-utca 28/b. Telefon: 222-895. Kiadja az Országos Luther-Szövetség. — Felelős kiadó: dr. Fritz László. Előfizetéseket elfogad minden lelkészi hivatal. Előfizetések és címváltozások a kiadóhivatalba küldendők. Előfizetési ár: egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő. Egyes száma ára 24 fillér. A szerkesztőség a kéziratokat nem őrzi meg és visszaküldésükre sem vállalkozik. A szerkesztőség és kiadóhivatal csekkszámlájának száma: 20.412. TARTALOM: Hová futnék? — „Magyari keresztyénség“ (V.) — A nemzeti megújhodás igazi útja — A Biblia útja — A pénz ördöge — Magyar evangélikusok Erdélyben — Hírek Finnországból — Hírek A pénz ördöge szálta meg a társadalmunkat. Ha magunk nem • tapasztalnánk, el sem hinnénk másnak, hogy miket mernek kérni ma megszorult emberektől magyarok, akiknek éppen van a kezükben valami. Szajolból Szolnokra (mivel hamarjában nem volt más átkelő eszköz az elrontott Tisza-híd miatt, s mivel késő estig kellett volna várni a MÁV szállítóeszközeire, s mivel már két napja utaztunk egy éves kisgyerekkel), szekeret kerestem. Már 100 pengőt is ígértem kocsisoknak, de csak 120 pengőért vittek el 11 kilométeres útra. Ez majdnem három mázsa búza ára. Tíz nap múlva megérkező három személypodgyászomat (egy mázsa súlya volt) hatvan pengőért hozták lakásomra az állomásról. Ugyanez a tolókocsis hordár egyúttal egy másik családnak rövidebb, s közbeeső útra három csomagját negyven pengőért szállította, egy órai úttal tehát 100 pengőt keresett. Ha naponta csak egy ilyen utat vállal, havonta háromezer pengőt keres. De az egész utat végigkárom- kodta, hogy nem lehet megélni. Melyik lelkész keresi meg havonta csak egyharmadát ennek az összegnek? Az utcán a tengeri főtt csöveit 1.80 P-ért, de néha 2 pengőért is árusítják. Piacon legdrágábban egy pengőért lehet venni tengerit. Ha minden rezsijét, fűtőanyagát, adóját stb.-jét leszámítjuk ennek a barátságos kofának, akkor ötven fillért keres csövenkint. Napi kétszáz cső eladása esetén ez száz pengős haszon, havi háromezer pengő. Ne is beszéljünk azokról az urakról és tisztviselőkről, akik olyan munkákért, amelyekért már meg vannak fizetve, újabb összegeket > zsarolnak. Ne beszéljünk a trafikos- nékról, akik azon a napon, amelyen az ellátmányukat kapják, rendszeresen becsukják „betegség miatt” a trafikjukat, s a következő napon kifüggesztik a „minden füstölnivaló elfogyott” szövegű bűvös táblácskát. Ne beszéljünk a 14 pengős szőlőről, melyből a nyolc pengős bor lesz később. Ne is beszéljünk a harminc pengős és ötven pengős mázsa fáról, aminek még örülni kell, ha egyáltalán ajándékozódik a kiszolgáltatott vevőnek. Ne is beszéljünk a soproni 400 pengős napi penzióról, s a „magyarról”, aki a vonaton egy hétig utazó erdélyi családnak egy két kilós kenyeret ötven pengőért adott el. Ne is beszéljünk a budapesti negyven 2 Hová futnék? Minden reggel szomorú hírekre ébredünk. Olyan idő érkezett el reánk, mely naponkénti megpróbáltatásokat hoz. Tele vagyunk aggódó szeretettel legközelebbi hozzátartozóink, családi otthonunk, templomaink, anyaszentegvházunk és a nekünk legdrágább föld, a magyar föld iránt. Nincs ezen semmi szégyelnivaló. Nem gyávaság és nem félelem ez. A szeretetnek az aggódása, mellyel mindent és mindenkit megtartani és megmenteni akarnánk. Leküzdhetetlenül fájdalmas érzés az, hogy ahol az ellenség megjelenik, ott azonnal egy mindent megszakító vonal keletkezik. Nem tudunk áttekinteni rajta, nem tudjuk, élnek-e azok, akik ott maradtak, állnak-e a falvak és a városok templomai, mi történik velük? Didergő szívvel hallgatjuk azok beszédét, akik el tudtak menekülni. Most kell felcsapni a szívünkből a kitartó és meg nem rettenthető hitnek. Ha könny hull ki szemünkből az érkező hírek hallatára, csak hadd hulljon, a szeretetnek a könnye ez. De ugyanez a szeretet tettekre serkent. Nem tűri a tétlenkedést, sürget, hogy csinálj valamit, ne várd mozdulatlanul sorsodat és amíg időd van, addig még valami adósságot törlesszél le mindabból, amivel szeretteid, hazád, templomod, lelked, üdvösséged iránt tartozol. Sorsod ugyanis nemcsak a tiéd* Nem rólad van csak szó egyenként és külön-külön, hanem közös sors most ez sokféle szenvedéssel. Megmenthetsz egyet-mást földi javaid közül, megmaradhat, vagy elveszhet életed, ezt nem tudhatod egy napra sem előre. De ami ennek a világszerencsétlenségnek az idején a szenvedésekből szétárad a földön, abból a te részed bizony rád talál. És akárhányszor mondogattad könnyelműen, vagy hallgattad másoktól figyelmetlenül, most meg kell tanulnod és meg kell értened egész teljes jelentőségében, hogy magad és mindened, otthonod, hazád, életed, halálod Isten kezében van. Fogjad meg erősen és hittel ezt a bizonyosságot. Ébredj minden reggel erősebben felbuzduló lélekkel. Nem a halál közeledik hozzád, hanem közelebbről érezheted a teremtő és uralkodó nagy Istent. Krisztus keresztjén át atyai arcát láthatod. Odáig kell erősödnöd, hogy keresztyén szívvel mondjad el a régi zsoltáríró felkiáltását: „Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hová fussak?“ A földön itt-ott találhatsz néhány napra szóló menedéket, de a végső menedék mindannyiunk számára ő maga, a világ Atyja, akihez most minket ilyen sötét napok visznek közelebb, mind közelebb ... K. L.
