Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-10-07 / 40. szám
XII. ÉVFOLYAM, 40. SZ. 1944. OKTÓBER HÓ 7. Megjelenik minden szombaton. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Damjanich-utca 28/b. Telefon: 222-895. Kiadja az Országos Luther-Szövetség. — Felelős kiadó: dr. Fritz László. Előfizetéseket elfogad minden lelkészi hivatal. Előfizetések és címváltozások a kiadóhivatalba küldendők. Előfizetési ár: egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő. Egyes száma ára 24 fillér. A szerkesztőség a kéziratokat nem őrzi meg és visszaküldésükre sem vállalkozik. A szerkesztőség és kiadóhivatal csekkszámlájának száma: 20.412. TARTALOM: Az egyház nemzeti szolgálata — A finn prédikáció — „Magyari keresztyénség“ (IV.) — Pillanatfelvételek — A jó ember és a repülőgép — Boldogulás kérdése a nevelő oktató középiskolában — Hírek Pillanatfelvételek A fényképész-művészetnek legszebb remekeit a pillanatfelvételek szokták adni. Értékük is nagyobb, mipt az időre történt felvételeké/mert ezek természetes szépséget mutatnak. Mintha meg tudnák állítani a rohanó világot, amikor lencsénkkel egy-egy nem is sejtett pillanatot megörökítünk. Menjünk most a titkok után leselkedő fényképész gépével s vegyünk fel néhány olyan pillanatfelvételt, amit óvóhelyi mécsfénynél, vagy apró ablakon beszűrődő napsugárnál egyébként nehéz lenne elkészíteni... Imádkozzunk! ... Vasárnap délelőtt ön négy és félórát kellett ülnünk az óvóhelyén. Megtartottuk szokásos áhítatunkat. Felhangzott az ének, az imádság és Isten igéje. Voltak, akik buzgósággal szálltak fel lélekben Isten színe elé, arcukon a veszély perceiben is csodálatos boldogság és megvigasztaltság ragyogott. Mások sehogyan sem akartak áhítatoskodní. Nem gondoltak Istenre, imádságra az imádkozok között sem. De jött a nem várt pillanat. Akkor, amikor csaknem három óra múlt el szép nyugalomban. Hatalmas dörrenések, félelmetes robbanások. szinte megremegett a fal fölöttünk. Hallottuk közelből a házak omlását és érezni kezdtük a por tüdőnket fojtó fellegét. Alig volt ember, aki nyugodtan maradt volna. A testek görcsösen vonaglani kezdtek, Isten nevét kiáltozták különböző vallású embertársaink mindenfelől. Összekuporodtak s kezüket mégis imádságra kulcsolva egy emberként kiáltozták a lelkész felé, aki közöttük volt: Imádkozzunk, imádkozzunk! Most imádkozzunk!... És mielőtt imádságom szava a Római levél 8: 31—39. verseivel Istenhez szállt volna, egy pillanatra megjelent előttem a kétségbeesett, a kishitű keresztyén képe. Most kell az imádság,, most menekülsz Istenhez az imádságon keresztül. Máskor miért nem tetted ezt? Abban a pillanatban alig lehetett valamit mondanunk fennhangon az imádságból. A porfelhő megakadályozta, a tüdőnk nem tudott egyenletesen és tiszta levegőt szívni. Ilyenkor a komoly hivő inkább magában imádkozik. Aki mindig Istent keresi, annak a számára nem lehet félelmetes a befelé imádkozó, csendesen fohászkodó lelkeknek áhítata. 2 Az egyház nemzeti szolgálata (Kapi Béla püspöknek a dunántúli kerület közgyűlése elé terjesztett . évi jelentéséből.) Az egyház élete elválaszthatatlan a nemzet szolgálatától. Élet- teljességét. tagadná meg, ha ezen szolgálatáról lemondana és kiszakadna Istentől adott munkamezejéből, ha elfordított fejjel visszavonulna saját lelki világába. Örök igazságokat képvisel. Isteni erőket közvetít. Nemzetnevelő munkát végez. Összhangzatos, egész embertípust formál az Istenbe ágyazott emberből. A Lélek indítására általa válik valósággá a hit, a kötelesség, a hűség, az önfeláldozás, a szolgálat, a bizonyságtevés embere. Isten akarata szerint hordozza a lelkiismeret drága kincsét s megszólaltatja azt politikai viharzásokban, állami kormányzati ténykedésben s híven őrzi Isten szavát a nemzet életében. Istennel való eleven kapcsolata által kidolgozza a nemzet lényegét. Tisztítja történeti öntudatát. Mélyíti kötelességteljesítését. Változások között és válságok bizonytalanságában örökkévaló értékre mutat s a nemzet etikájában tartalommal telíti az áldozat, a testvériség, a hit és bizoda- lom fogalmát. Egyházunk nemzeti szolgálata lélekébresztő szolgálat. Hivatásuk csorbítása nélkül erősítettük híveink lelkét nemzeti küzdelmeink között. Rádióközvetítéses istentiszteleteinkben szintén ezt cselekedtük. Mivel délelőtti istentiszteleteink veszélyezettekké váltak, intézkedtem, hogy azok a reggeli órákban tartassanak. Szolgálatunk azonban még így is hézagossá vált s templomaink látogatottsága meggyérült. Egyházunk nemzeti szolgálata áldozatos szolgálat. Több gyülekezetünk saját károsodása nélkül közvetlenül átszenvedte a bombázások borzalmait. Több helyen tömegsír mellett imádkoztak lelkipásztoraink. Evangélikus családjaink gyásza megnövekedett. Anyagi veszteségeknél nagyobbnak érezték szeretteik elvesztését. Istenbe vetett hitüket azonban sohasem temették a romok alá. Egyházegyetemünk gyűjtési mozgalmat indított a bombakárosultak javára. Gyülekezeteink már előzetesen belekapcsolódtak a hasonló országos mozgalomba, így tehát az egyházi gyűjtésnek nem lesz nagyobb eredménye. Bizonyos azonban, hogy híveink és gyülekezeteink anyagi áldozata elkerül a nemzeti áldozatkészség oltárára. Egyes gyülekezeteink saját bombakárosult híveink felsegítésére külön áldozatokat is hoztak. Iskoláinkat sok helyen igénybevették. Középiskoláink és sok helyen népiskoláink munkája nehézségekbe ütközött. Diákotthonunk megszokot munkája is korlátok közé szorul. Néhány gyülekezetünk harangját ajánlotta fel. Egyházunk nemzeti szolgálata munkaszolgálat. Lelkészeinken kívül tanítóink és tanáraink felajánlották pihenési idejüket és munkaerejüket. Lelkészeink közül tábori lelkészi szqlgálatra behívatott 12 lelkész, közülük 5 harctéri szolgálatot teljesít. Két hónapi katonai alap- kiképzésre behívott 4 paróchus lelkész és 6 segédlelkész. Tanáraink és tanítóink közül sokan rendes katonai szolgálatot teljesítenék. Helyettesítésük sokszor leküzdhetetlen nehézségeivel igyekezünk megbirkózni.
