Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-09-30 / 39. szám

ségre, s nyugodtan léptek a máglyára. De a mártírok sorába léptek azok is, akik hitükért fogságot, kényszermunkát, javaik elkobzását szenvedték el.

A mártíromság tehát nem jelent pusztán szenvedést, vagy halált,. Még azt sem, ha valaki ártatlanul szenved, vagy áldozata lett földrengésnek, bombatámadásnak. A vértanúság ott kezdődik, mikor az eszmékért, az ideálokért nemcsak lelkesedni, hanem szenvedni s ha kell életünket is készek vagyunk feláldozni.

Az egyháztörténet azok homlokára fűzte a vértanúság koszorúját, akik a Krisztus ügyét többre becsülték az életüknél is. Római katolikus felfogás szerint mártír csak az lehet, ki az üdvözítő anyaszentegyház tagja. Ez a szűk- keblűség azonban nem némíthat el, hogy a protestantizmus ne beszéljen vértanúiról s azoknak ne állítson maradandó emléket. Az első azok, akiknek Luther 1523-ban ilyen címmel áldozott: Neues Lied, von den zwei Märtyrum Christi zu Brüssel.

A magyar protestantizmusnak is vannak vértanúi. Az eperjesi vértörvényszék, Caraffa áldozatai, a gályarabok mártírok. Máglyák lobogása, hóhér pallósa adja mindhalálig való hűségüknek azt a keretet, amibe be van foglalva bizonyságtevésük, hogy Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek s hogy őket semmi sem szakíthatja el a Krisztustól.

Máglyák lobogása, hóhér pallósa, cirkuszi vadállatok nélkül nem is tudjuk elképzelni a vértanúk sorsát. Ez szinte a felttéele annak, hogy valaki „szabályos” vértanúként legyen beiktatva. Ilyen mártírokon kívül azonban vannak olyanok, akik szenvedéseikkel, mindhalálig való hűségükkel vértanúk lettek. Ilyenek voltak azok, akiknek emlékét Kocsi Csergő Bálint örökítette meg ezen a címen: „Ama tizenkilenc vértanú kegyetlen és erőszakos halála, akiket a pápisták Magyarország, Dalmácia és az Itáliában lévő aquiliai tartomány börtöneiben és szállítás közben megöltek” 1676. S azután Trusius Jób két verses összeállítása a száműzött evang. lelkészek veszteségeiről. 1687. Mind a két művet latin eredetiből fordította és kiadta Szimonidesz Lajos, 1944.

Ezek az emberek sötét börtönök kövén, piszkos istálló szalmán, büdös hajófenéken végzik életüket, vagy az út porába zuhantan törik nyakukat és úgy maradnak temetetlenül vadak táplálékául. Szájuk elsebesedik. fogaik kihullanak, az ínyük elrothad, mert rossz már a vérük. Sebeik elgennyednek, a hús lerothad róluk.

Szilvási Istvánt a lipótvárosi templom előtt annyira megvesszőzték, és annyira letörték a derekát, hogy azonmód összeesett. A katonák durva kézzel felrángatták, a hajánál meg a szakállánál fogva a templom oltára elé hurcolták, botjaikkal összeverték és ájultan otthagyták a mise végezetéig.

Miskoltzi Mihály füleki lelkész el- gyengülten, éhségtől, szomjúságtól, ru- hátalanságtól, a börtön tisztátalanságá- tól és férgeitől elcsigázottan halt meg. Koródi Jánost a sok éhezés annyire elgyötörte, hogy rá se lehetett ismerni borzadás nélkül s ami még borzasztóbb, hülő testén a tetvek mind a mellére gyűltek, mert nagy gyengeségében se maga nem tisztálkodott, sem a többiek

4

S ha az egyház és annak papjai úgy érzik azt, hogy van helyük az európai nap alatt és szembe akarnak nézni a ma élők és küzködők gyermekeivel, akkor a legkétségbeejtőbb helyzetben levő Európának nem is szabad mást prédikálni, mint a vigasztalás állandó evangéliumát. G. L.

A nemzeti megújhodás igazi útja

1. Nagy veszedelmek idején, amikor a nemzet léte forog kockán, a nemzeti megújhodás kérdése újból és újból időszerűvé válik. Sokan

várják a megújhodást a háborús vérzivataros időkkel együtt járó lelki megrázkódástól, a nemzet fennmaradását fenyegető nagy csapások megdöbbentő hatásától. Mindenki érzi ilyenkor azt is, hogy szükség van nemzeti megújhodásra, hogy csak ez mentheti meg nemzetünket. Azért a világi emberek is követelik a politikában és az irodalomban mind gyakrabban a magyarság felocsúdását és megújhodását. Az új történelmi fordulatokkal együttjáró koreszmék vérmes reményeket keltenek. A nagy változások új korszellemet szülnek .és megmozgatják a tömegeket. Űj hiedelmek keletkeznek és a megújhodás az új eszmék követésével biztosítottnak látszik. Megerősödik a tömegben a reformvágy, sőt a forradalmi törekvés. Lelkesen követelik az új eszmék érvényesülését. A megvalósulás azonban a felcsigázott várakozást nem elégíti ki. Csakhamar jelentkeznek az új bajok. Az emberi gyarlóság és bűn a legszebb reformterveket és politikai alkotásokat meg- rontia. Az emberiség ezer éves története eléggé igazolja, hogy az események önmagukban véve és a pusztán emberi törekvések nem képesek megújhodást létrehozni. Nem csoda, ha a történelem ismerősei sötétenlátók és hirdetik, hogy az ember természetét nem lehet megváltoztatni. Az emberek erkölcse, jelleme végeredményében ugyanaz marad. Szerintük nem beszélhetünk tehát nemzeti megújhodásról sem.

Ezzél szemben a hit egészen ellenkező tapasztalatokról tud beszámolni. A valláserkölcsi nevelés is sikeresen küzd az emberi rem- lottság és nyomorúság ellen.

Van egy életet megújító teremtő hatalom. Lehetséges az új minőségű élet. Ha a vallásos ébredés jelei mutatkoznak, már a hit hőseinek csoportjai újból sikeresen felveszik a küzdelmet a világ erkölcsi romlottsága és nyomorúsága ellen a megújhodás érdekében.

Üjból tapasztalták, hogy az emberek jellemét, fiatalokét és idősebbekét meg lehet változtatni és az újjászületés útján a teljes élet megújhodását biztostíani. Mindenfajta lelki alkatú ember érezheti a hit megújító hatalmát. A megrögzött gazember megtér, megbánja bűnét és tiszta, erkölcsös életet kezd élni. Az önző, kapzsi ember a hit által legyőzi a hamis Mammont. a pénz telhetetlen szeretetét és a sáfárság érzülete hatja át lelkét. A rideg elméleti embert és kérlelhetetlen igazságkeresőt a megbocsátó, megértő szeretetre neveli. Megszünteti a művészi élvezéskeresés öncélúságát és megláttatja azt, hogv a közös művészi örömökkel, szépségekkel mily kedvessé teheti felebarátjának életét. A hatalom embere megismeri a szelídségnek, a jóságnak és nagvlelkűségnek felsőbbrendű hatalmát és megúihódott lelke rávezeti, hogv aki nagv akar lenni, legyen társainak, közösségének önzetlen szolgája (Mt. *20, 25—28). Az önhitt, a gőgös ember megalázkodik, önmagának bevallia szívtelenségét és iparkodik legalább részben, jóvátenni, amit eddig önzésével vétett. Ismerünk istentagadó kommunistavezért, ki megtérve, buzgó, vallásos életet- kezd élni és legszentebb feladatát abban látja, hogv egvházának és nemzetének erejét gyarapítsa. Ezer és ezer példát tudunk mondani a megváltoztatás lehetőségének bizonvítására. Nemcsak ilv rikító példák mutatják az életmegújulás, a iellemmeffváltozás lehetőségét, hanem a közbecsülésben álló férfiak és nők is új, különb, magasabb színvonalú és termékenvebb életet kezdenek, amikor felismerték Jézus Krisztusban életük urát. A kísértések között élő sokféle gvarlósággal s bűnnel terhelt ember nem sodródik ide-oda többé a különböző érdekek harcában, hanem meglátja Istenét, felelőssége felébred és azután már céltudatosan dolgozik a jóért. Meg lehet változtatni a saját rossz természetével küzdő, a napi érdekharcban eltompult erkölcsű fel-