Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-01-22 / 4. szám

V

MiNCflKUiflg

eddigi felelős főszerkesztő — B. Molnár Sándor — helyét Ijjas Antal, az Üj Élet Regénytár katolikus színezetű és erkölcsű sorozat főszerkesztője vette át. Vájjon miért? Mórocz Sándor.

A világ és a

világosság fiai

Isten úgy teremtette ezt a világot, hogy az ember mindenben részesülhessen, ami földi életének fenntartásához szükséges. A világnak minden vagyona a teremtő Istené. Ö a tulajdonos. A földi javakkal való gazdálkodás tehát nem más, mint Isten tulajdonaival, Isten vagyonával, Isten talentumaival való sáfárkodás. Az ember beleszületik egy gazdasági rendszerbe. Akár akarja, akár nem, mindenképen résztvesz a gazdasági életben. Lehet, hogy közvetlenül, de lehet, hogj'- csak közvetve. Lehet, hogy aktív módon és lehet, hogy passzivitással. Mi már túl vagyunk azon a kicsinyes és bizonyos értelemben naiv magatartáson, hogy az ember, legalább is a hivő ember szerzetesek módjára kivonja magát a gazdasági életből olyan módon, hogy ki akarja vonni magát főbből a világból is. Elzárkózik, nem vállal közösséget az emberekkel, elrejtőzik és nem akarja látni sem ezt a világot. Pedig a teremtésrend szerint nekünk benne kell élnünk ebben a világban és Isten akarata szerint vállalnunk kell az ő javaival való sáfárkodást. Hiszen maga Krisztus is főpapi imádságában nem azt kérte az Atyától, hogy minket vonjon ki ebből a világból, hanem azt, hogy őrizzen és tartson meg minket a gonosztól. Amikor tehát a hivő lélek és az evilági gazdasági élet viszonyát akarjuk vizsgálat tárgyává tenni, akkor már eleve elvetjük azt a téves nézetet, amely szerint a hivő léleknek semmi köze nincsen a gazdasági élethez. Igenis van köze hozzá, hiszen a hivő lélek itt él e földön, a gazdasági élet pedig arra- való, hogy általa biztosítva legyen a hivő embernek is a földi élete.

A hivő lélek résztvesz a gazdasági életben. Vállalja a munkát; szántja a földet, aratja a gabonát, talpalja a cipőt, fejti a fércet, emeli a zsákot, vágja a fát, bányássza a szenet, készíti a terveket, építi a házat, vállal minden munkát. ami őreá vár és amit neki kell elvégeznie a gazdasági életben. Mert tudja, hogy a földön csak annak van joga enni, aki dolgozik és mert tudja, hogy a munkának a jutalma a mindennapi kenyér.

A hivő lélek azonban a gazdasági élethez tartozó minden munkájában becsületes. Ez azt jelenti, hogy munkáját a leghűségesebben végzi el. Nem azon gondolkodik, hogy mennyi vizet keverjen egy liter tejbe, nem azon töpreng, hogy milyen anyagból gyártsa a hamistalpú cipőket, nem azt számít- gatja, hogy milyen eszközökkel károsítsa meg munkatársait vagy vevőit, hanem minden igyekezetével azon van, hogy kerüljön minden hamisságot, munkája nyomán megelégedés, jólét és áldás fakadjon. Mert a gazdasági életben Isten a hitet nem a templombajárással és nem az imádság számával és nem a bibliaismerettel méri. A gazdasági életben a hitnek is gazdasági mértéke

4

ban hittem, amiből az életemet felépítettem, amit külföldi utazásaimon magamba ittam, az mind ugyanaz volt, mint az apámé. A demokrácia és a társadalmi szabadság elve. Ugyanaz volt, csak még haladottabb, mint az apámé. Csak folytattam az apámat, de nem tagadtam meg. De mit tesztek ti? Tiveletek nem lehet szót érteni. Nektek nem eszméitek vannak, ti egy politikai őrületben éltek. Mi verseket írtunk érettségi előtt, a mai érettségizők politikai beszédeket tartanak a ballagáson. Mi a politikánkat szívvel csináltuk. Szerettük az embert, s hittünk az ember benső készségében az igazságra, hittünk az ember jogérzékében, s hittünk abban, hogy szabaddá kell tenni az embert s az kifejti magát. Ti gyűlölködtök és gyanakodtok. Ti nem ismeritek az ember becsét. Ti csak terelni akarjátok az embert, mint a csordát, tömegeket mozgattok, s csak akkor tudtok reménykedni a társadalom jövőjében, ha mindenkit gúzsba köttök. Ti nem az embert szeretitek, csak a doktrínát. Nem az embert akarjátok boldogítani, hanem az eszméiteket akarjátok végigerőszakolni az életeteken. Felbőszült akaratlények vagytok s megkövesült a szívetek. Az agyatokban sem hiszek, mert tele vagytok végiggondolatlan teóriákkal. Van valami koreszmétek, de ez legtöbbetekben csak megemésztetlen propaganda-anyag. A mai ember nem gondolkozik, nincs egyénisége, csak belesimul a tömegmozgalmakba. Kik vezetik a tömegmozgalmakat? Féligmüvelt politikai ámokfutók. Mi telt eddig a ti modern világotokból? Két háború, gyűlölet, gazdasági és lelki válság. S mindennel bennünket okoltok. ,,A mi átkos liberálizmusunk“ tett tönkre benneteket? Hát mit tettünk mi? A mi liberálizmusunk a legnagvobb- szerübb társadalmi gondolat volt, amit eddig a nyugati ember alkotott. Bűnt követtünk el, amikor felszabadítottuk a népeket, a nemzetiségeket, a társadalmi osztályokat, a jobbágyokat, a munka kulijait, s politikai szabadságra neveltük őket? Egyáltalán értitek ti, hogy mi történt itt a múlt század közepe* óta? Civilizáltuk az embert. Odaadtuk a Tömegeknek azt, ami csak kiváltságosaké volt eddig. A mi liberális demokráciánkkal párosult technikai civilizációnk, ami a mi agyunk és a mi munkánk gyümölcse, olyan fejlődést nyitott az ember számára, amihez fogható öt-hat század alatt sem folyt le azelőtt. Gazemberek voltunk mi? Vagy bolondok? Mert ti úgy néztek atyáitok művére, mintha azok lettünk volna. A mi nemzedékünk alkotta eddig a legnagyobbat az európai történelemben, s épen minekünk kell úgy a sírbe mennünk, hogy átkok és lenézés, tagadás és gyűlölet kísér utolsó napjainkon. És mit alkottatok ti? Szociálizmust? Talán mi nem akartuk a nép javát? A ti szociálizmusotok csupa korlát, fegyelem és bilincs a mai ember kezén. És nacionalizmust. Talán mi nem voltunk jó hazafiak? A ti nacionalizmusotok csupa elzárkózás, faji gyűlölet, és háborús indok. Ügy megyek a sírba, hogy benneteket ma még beláthatatlan végű válságban látlak, amit magatok idéztetek a fejetekre. A magam életét pedig hiábavalónak s eszméimet sárbataposott- nak. Hogy is tudnátok csak átérezni is a mi utolsó napjaink keserveit?! . . .

— Kedves Bátyám, őszintén mondom, meghatódva gondolok ezekre a szavaira. Megmondom, most megszégyenítve érzem magamat, mert rájövök, hogy eddig sohasem gondoltam végig ezeket a dolgokat úgy, hogy közben az emberekre gondoltam volna, akik előttünk éltek. Mi mindig csak egyszerűen a „liberálizmus“-ról beszélünk, s más ,.megbukott“ eszmékről, de sohasem gondolunk az emberekre, akik azokat hordozták. Talán ezért él legtöbbünk szélsőségben, s talán ez az, amit úgy tetszik érteni, hogy megkövesült a szívünk. Megmondom őszintén, úgy érzem, hogy a nemzedékek harcát én is ilyen kíméletlenül folytatom. Az ember ma csak azt érzi, hogy el van rontva az életünk, hogy az egész világot rázó nagy baj van körülöttünk. A mi életünket nem mi rontottuk el. Még nem is volt időnk hozzá. Ez régebben történt. S az ember mit tehet egyebet, minthogy új utat keres a régi helyett? S minden új előfeltétele az, hogy neki esünk a múltnak. Valamit azonban ma már a legjobbak éreznek. S ez az, amit Ortega így mond: ,,A múlt lényegében revenant. Ha elhajítják, visszatér, óhatatlanul visszatér. Ezért az egyetlen elintézése, ha nem hajítjuk el.“ Ezt azonban csak a kiművelt emberfők tudják - — előre. És ilyen emberfők ritkán vannak többségben a világban Ezt csak a történelem-bölcselet érti. A forradalmaktól azonban épen a történelem-bölcselet áll legtávolabb. A forradalmak történelemelle-