Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-22 / 4. szám
MtNCEMLCr nesek és történelemnélküliek. Az emberiség forradalmai egymástól sem tanulnak, ( monoton módon ismétlik önmagukat) hát még olyan tanulságokat honnan merítenének, melyek az elvetett múltak visszatértéről tudnak? Az olyan múltak visszatértében, amelyek ellen a forradalom kirobban, mert ma forradalom folyik. Mi ez a forradalom? Higvje el kedves Bátyám, ez sincs ok nélkül. Ez a társadalmi-gazdasági átalakulás, ami most forradalmi módon átalakítja az emberiség berendezkedéseit, nem egyszerű folytatása, de egyenesen reakciója annak, amit apáink teremtettek. Már csak abból is látszik ez, hogy a liberálizmusnak esett neki, amit ez a kor vezető eszméjének tartott. Ma már tudjuk, hogy a liberális. életrend a technikai civilizációval összefogva hatalmas fejlődést indított el, de látjuk azt is, hogy- épen ez a „korlátlan fejlődés“ vetette elénk a mai kor emésztő kérdését. Felszabadította a tömegeket. Hála néki ezért. De nem tudja kielégíteni a tömeget. A liberális renddel nem lehet eltartani ezeket az igényükben felfejlődött tömegeket. A liberá- lizmust tehát túl kell fejlődnünk. Űj rend kell helyette. S a mai ember ezt az új rendet a szociálizmusban látja. Miért épen ebben? Somló Bódog elmélkedik ezek felől. Azt mondja, hogy a liberálizmus valóban a legalkotóbb, legnagyszerűbb eszme, amit eddig az emberiség kitalált. Az az eszme, hogy előítélet nélkül, mnidenkinek egyenlő joga legyen s mindenki előtt korlátlan lehetőség legyen az egyéni érvényesülésre, nagyszerű gondolat. De ott mond csődöt a liberálizmus, hogy ezt az érvényesülést mégsem tudja biztosítani minden embernek, mert az emberek ebben a szabad versenyben nem egyenlő helyzetből indulnak, tehát nem is egyenlő esélyekkel. Hiába mondod a kapitalistának és a proletárnak egyszerre, hogy a szabad versenyben szabad érvényesülésük van. Ez nem igaz. Új termelési rendre s a javak új és igazságos elosztására van szükség, hogy ezek az esélyek elérjék, vagy legalábbis megközelítsék az egyenlőséget. Ezért kell a szociálizmus! S ezért épen a liberálizmus által felnevelt tömegek hívták életre az osztályharcot, maid az állami beavatkozás elvét, s ebből született a bolsevizmus, a hitlerizmus és a fasizmus is, sőt a New Deal is. A liberálizmus nevelte fel a liberáliz- mus-ellenességet azokban a jelenségekben, amelyekkel nem tudott megbirkózni. Ma még mindez forradalom s úgy látszik, hogy benne mindenestül megtagadták a liberálizmust De kérdés, hogy elvetette-e az emberiség egvszersmindenkorra a liberálizmus alapigazságait? Ismét Ortega mondja: A merev antilibe- rálizmus anakronisztikus álláspont. „Ezt, hogy liberális, vagy anti- liberális legyen-e az ember, az ember a liberálizmus előtt tehette. A liberálizmus a maga lényegében későbbi, mint az antiliberálizmus.“ „A liberálizmusnak meg volt a maga igazsága és ezt meg kell adnunk számára, per saecula saeculorum. De nem volt övé a teljes igazság és ahol tévedett, el kell vetnünk. Európának meg kell őriznie a maga esszenciális liberálizmusát, Ez a liberálizmus íelíilmúlásának feltétele.“ Európa emberiségének tehát vigyáznia kell, hogy fejlődése történeti legyen s ne időszerűtlen. Ez valami olyan íábólvaskarikát jelent, hogy egyszerre kell lennie liberálistának és szociálistának. A szociá- lizmussal kell megjavítania a liberálizmust, hogy annak igaza lehessen. De nem szabad elvetnie az esszenciális liberálizmust, vagyis az emberi szabadságnak azt az alapelvét, amit az emberiség egyszer már megismert s amit bűn és érthetetlen volna újra elvetni magunktól. Azért ne érezze magát kedves Bátyám kisemmizve és meghasonlottan. Amiben a maguk szívének igaza volt, azt a keresztyén Nyugat remélhetőleg már nem felejti el. Ma azonban forradalomban vagyunk még s a dolgok túlzásba esnek, egymás segítségére siető elvek ellenségeknek látszanak. Mi már nem vagyunk liberálisok, de nem vagyunk anti- liberálisok sem. A nvugati emberiség új életformáját keressük, melyben az emberi szabadság és az emberi igazság is érvénvesülhetnek. Tehát a liberálizmus lényege és a szociálizmus lényege is. Látja Bátyám, ezért reménykedünk mi ma még inkább, mint valaha a keresztyénségben. Mert a keresztyén ember tudia ezt a kettőt egyszerre csinálni. Hinni az ember társadalmi szabadságában, azért körömszakadtáig harcolni ha kell a bolsevizmus, ha kell az etatizmus ellen, de Ugyanakkor az emberi igazságért is élni. s azért köröm- szakadtig harcolni, ha kell a liberálizmus ellen is. Megjegyzem, hogy emiatt a kettős álláspont miatt olyan kiismerhetetlen az egyház állásvan. Amint a súlyt nem lehet hosszmértékkel mérni, úgy nem lehet a gazdasági életben a hitet cégtáblák, vagy hirdetések szerint lemérni. Könnyelműség volna ugyanis azt hinnünk, hogy amelyik kereskedő kiteszi kirakatába a „keresztyén cég” jelzőt, az mind hivő ember. Az „őskeresztyén mészáros” is adhat megromlott húst és az ő mérlege is megcsalhat minket, ha nem vizsgálja meg lelkiismeretesen a hús minőségét és nem figyeli becsülettel a mérlegnek ingadozó karját. A gazdasági életben a hivő lelkeket becsület alapján méri meg az ember, de annak az alapján ítéli még az Isten is. A kenyér minősége, a ruhaanyag erőssége, az acél valódisága és szilárdsága, a föld jótermősége, egyszóval a gazdasági termékek és gyártmányok minősége az, ami fényt vet az embernek a gazdasági életben megnyilatkozó hitére avagy hitetlenségére. — A hivő embert csábíthatja bűnre, de nem térítheti le a helyes és becsületes útról a gazdasági életben sűrűn forgolódó és nagyszámmal található hitetlen embereknek a hamissága, feketézése vagy úgynevezett leleményessége és ügyessége. Mert ők hamissággal és csalással talán nap'obb forgalmat és nagyobb hasznot űznek, de sokkal nagyobb kárt is okoznak a nemzetnek és önmaguknak, mint hasznot. Munkájuk nyomán több lesz az átok, mint az áldás, nagyobb lesz az Ínség, mint a jólét. Bár a hivő lélek becsületessége nem tud változtatni az ő becstelenségükön és hamisságukon, de az is tény, hogy ők sem rendíthetik meg a hivő lelkek becsületét és lelkiismeretességét. A hivő lélek ugyanis a gazdasági életben szerény és önzetlen. Megelégszik a becsületes haszonnal. Tudja, hogy- a munka értékét nem a nyereség, hanem az a szeretet szabja meg, amellyel mások javát is szolgáljuk és az az áldás, mely a becsületes munka nyomán árad a munkásra és a társadalomra. A hivő lélek a legjobb főnök és a legjobb alkalmazott. Nem elégedetlenség, hanem hála tölti meg életét. Ezért nem irigykedik és nem zúgolódik azok ellen, akiknek becsületes munkáján több áldás fakad, mint az övén. A legkisebb jutalomnak is örül és a legcsekélyebb áldással is beéri. A hivő ember igyekszik bölcs lenni a gazdasági életben is. Jól tudja, hogy semmit nem hozott a világra és semmit sem vihet el magával. Szívébe vési Krisztus szavát: Nem a vagyonnal való bővelkedésben van az embernek az ő élete. A vagyont nem az emberi élet céljának, hanem eszközének tartja. Jézus ugyan a világ fiait okosabbaknak mondja a világosság fiainál a maguk neme szerint, de a világ fiai csak múlandó kincseket szerezhetnek, míg a világosság fiai romolhatatlan kincseket. A hitetlenek lehetnek okosabbak a hivő léleknél, de bölcsebbek nem. Ezt éppen a gazdasági élet háborús időkben való nagy változásai között kell észrevennünk. Ilyenkor több a lehetőség és több a veszedelem. Ilyenkor úgy látszik, hogy a hivő lelkek munkája és imádsága nem változtathatja meg a világ gazdaságpolitikáját. Mégis mi lenne a világból, ha csak hitetlen emberek vezetnék? Szükség van a hivő emberek becsületességére, önzetlenségére, bölcse- ségére és hűséges szolgálataira. A világosság fiai nélkülözhetetlenek maradnak a világ életében. Harmati György. 5
