Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-08-19 / 34. szám
■ s erről beszélni lehetne, vagy rádióelőadásokat, igen gazdag irodalmi súlyt is jelentő termékekkel gazdagodhatna úgy a leíró, mint az oknyomozó, vagy a szellemtörténeti történelem tudomány. Mi magunk sem akarjuk felfokozni a lelkész súlvát és jelentősegét a világháborúban Kézsséggel elismerjük, hogv a harcoló katona, a fronton dolgozó mechanikus, a légókórházban dolgozó egészségügyi katona és sz állandóan bombázott gyártelepen dolgozó forrasztó munkás szerepe az ország előtt is nagyon-nagv becsben áll. Elismerjük azt is, hogy költőink előre végigszenvedik a látó szemeik elé később kerülő eseményeket. Nagyrabecsüljük minden olyan szellemi mozgalom embereit, akik elakarták téríteni az emberiséget a kitérő háború e’ől s megverettetésükben már azt sem mondják: ugve igazunk volt. hanem szenvedve hallgatnak az emberiségnek tragédia felé rohanó s majdnem önként vállalt sorsa miatt. Mégis az igehirdető áll előttem, akinek vasárnapról-vasárnapra vigasztalni kell ezreket és milliókat s magát és értelmét immár nem adhatván, felkiált az egyik vasárnapi eoistólai igével a világ valamennyi lelkésze: hű az Isten! De ez a felkiáltás, amint megcsendül Abóban, vagy Zágrábban, vagv Caenban. vagy a harcoló világ bármely helyén: többet mond, mint minden hadijelentés, vagy biztató államfői rádióbeszéd. Nagy anachron’zmuc az, hogy ennek a háborúnak is legtragikusabb szenvedője az egyház és a lelkészek lesznek s most még látjuk azt, hogy az egész világ mennyire lesi az igehirdető ajkait, hogy mit kényszerített arra a Szentlélek. Harminc évig adóösszeíró íven lehet hűségesen dolgozni. Ennvi idő alatt a régi szőlőt fokozatosan meg lehet újítani tíz hold területen Sebész orvos ennyi idő alatt rosszul menő praxis mellett is több. mint tízezer embert operálhat meg. Egy képviselőház ezalatt az idő alatt elkoptat tíz-húsz miniszterelnököt s majdnem anmvi országgyűlési nvorsírót. S ugyanennyi idő alatt egv lelkész közel kétezer prédikációt mond, mégha évenként szabadságot is tud venni magának. Az orvos gyönyörködhetik meggyógyult betegebben, a politikus visszagondolhat ennyi idő után arra, hogv hány helyen tartott beszámolóbeszé- det, de a lelkész állandóan csak azt mondhatja: mindig Istetn előtt álltam gyülekezetemmel. Nincs semmi változatosság ebben a munkában, de van benne igazság, szentség és szépség. Ez a munka fejezi ki azt, ami megmarad az emberiségben s amiért érdemes élni. Ha ma össze lehetne hívni Svájcban, vagv Svédországban egy az európai lelkészek számára tartandó evangebzációt akkor aiz előadóknak bizonyosan minden résztvevő azt a föltételt adná fel: szabad nekem még lelkészkednem, nem kell-e kétségbeesett állapotom miatt o'thagvni gvülekezetemet s nem jobb volna-e megnémítanom magam inkább örökre? S erre a nagyon hivő. nagvon prófétai és nagvon gondolkodó előadók minden bizonnval azt válaszolnák: kiki menien ismét vissza gyülekezetébe, kiki vegve fel ismét kersztiét s kiki várja meg gyülekezetével együtt a győzelmet épen úgv. mint a vereséget. Lelkész mondjon le egvszersmindenkorra a kétszeres győzelemről. Tsten eh ette minden hivő lelkész számára a győzelem koroná ját, Legfeljebb az a jócselekedete lehet, hogy ebben a győzelmi bizonyosságban ne önző módon éljen, amit sohasem tehetett s most különösen nem tehet, ossza meg ezt a győzelmi örömet a gvülekezettel. Mert a lelkész nem tud helvezkedni. Nem szabad alkalmazkodnia senkihez és semmihez s így azt hiszi, hogy magára marad, pedig épen ebben az esetben nincs egyedül S ebben a magárahagyottságában nagy gyülekezet növekedik fel mellette. A harmincéves háború alatt értékben és számban mindjobban hatalmasodik mellette az Isten békéjét várók tömege s ezeket sem elhagyni nem lehet, sem beszéd nélkül elengedni nem lehet. Velük együtt kell élni: énekben, imádságban, beszédben, hallgatásban és bizakodó várakozásban. Ebben a harmincéves háborúban már eddig is azok a vesztes államok, ahol ezalatt az idő alatt csak a mozibemutatóknak volt közönsége és templomok üresek voltak. Vereség érte azt a népet, mely sokat látott és sokat hallott, de nem tudta meghallani és megérteni Istennek a szavát. Vereség érte mindazokat a kis- és nagy nemzeteket, amelyeknek világhírű államfői voltak és nagyszerű agytrösztöket tudtak összeállítani, de nem vették észre, hogy vannak lelkészek is abban az országban, akik vasárnapról-vasárnapra mindig csak imádkoznak valamennyiük leikéért. MffiMJiElET Meg kell állapítanunk, hogy az első- 1 nek idézett cikk nem azt fejtegette, ! hogy a lelkész ne beszéljen az evan- i géliumról, hanem félreérthetetlenül azt, hogy az evangélium hirdetése során és j azzal együtt az élet problémái jobban J kapcsoltassanak össze a mindennapi S élettel Az egyházi és vallásos élet jelenségeinek két évtizedes megfigvelé- j sei során szerzett tapasztalataink alapján is megállapítottuk azt, hogy a hí- I vek nagy sokaságánál a vallás és a hit olyan, mint az egyszerű embereknél az j ú. n. ..első szoba”, amit rendszeresen j nem használ s csak ünnepen lép be oda, j hite és vallása mindennapi életétől tel- : jesen elkülönített része lelki és gondo- : latvilágának, szorgalmas templomjáró, í buzgón részt vesz egyháza mozgalmai- | ban, de mindannak dacára élete min- ! dennapi megnyilvánulásaiban igen ke- ! vés nyomát találni. Ezt a jelenséget minden keresztyén íe'.ekezethez tartozóknál bárki megfigyelheti s ez nem szórványos jelenség, hanem elég általános. Egyházi testületeken és értekezleteken. valamint azok területén kívül is gyakran folyik vita a biblikus irány és a gyakorlati irány között s ez a régóta húzódó vita még mai napig sincs eldöntve. Még szerencse, hogy eldöntve nincsen, mert eldöntése megmérhetetlen következményekkel járna, am'nt azt az alábbiakban ki fogjuk mutatni. Az élet tanítása azt mutatja hogy úgv fizikai élet, mint a lelki élet nem kizárólag egy-egy törvény szerint műkö- d'k, az élet jelenségei nem kizárólag egyetlen törvény szabályai szerint folynak le, hanem több törvény fogaskerék- szerűen összekapcsolódik s sok ellentétesnek látszó törvény egymás kiegészítője. A biblikus irány és a gyakorlati irány, nézetünk szerint, nem egymást kizáró tételek, hanem egymást kiegészítő tételek. A biblikus irány fog- i lalja el a főhelyet, a lelkész elsősorban elméleti irányú rátermettséggel bíró egyén legyen, de emellett kellő helyet kell biztosítani a gyakorlati iránynak, ha nem akarjuk azt, hogy a hit és vallás a hívek sokaságánál az ..első szoba” szerepét játsza. Ez az együttes irány egyedül képes az egyházi és vallásos élet mélyrehatóbb megerősítésére, lépést tud tartani a köznép művelődési fokának haladásával is s a műveltebb rétegeket is képes visszavezetni az egyházi és vallásos élet keretébe. Az egyének túlnyomó része vagy elméleti irányban, vagy gyakorlati irányban rendelkezik megfelelő rátermettséggel és képességgel s eszerint választ pályát. Az elméleti irányúak a gyakorlati kérdésekben tájékozatlanok s csak kevés rendelkezik közöttük mindkét irányú képességgel. A lelkészi pálya elméleti, tehát nem tekinthető egyéni fogyatékosságnak. ha gyakorlati téren ke- vésbbé tájékozott. A lelkész jelenleg túl van terhelve s csak gyakorlati irányú feladat jut osztályrészéül, melyek megoldására természetszerűen nem rendelkezik megfelelő képességgel. Az észszerű segítség nyújtása tehát csak abban állhat, ha gyakorlati irányban kap segítséget, de úgy, ha nem neki kell előbb munkatársait kiképeznie. Mert hogy képzelhető el az, hogy túlterhelése mellett ideje legyen munkatársakat kiképezni? A segítés más tervezői arra gondolnak világiak egyházi munkálkodása tárgyában írt cikkeik3
