Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-08-19 / 34. szám
ütlMNlifcLIKU)bLbl Nehéz, nehéz Bizony, nagyon nehéz ma keresztyénnek lenni. Nem azért, mintha Istennek ehhez az emberi világhoz való kegyelme meggyengült volna, ezt csak a maguk bajaival viaskodó és erejük fogytán lévő emberek szokták emlegetni. Nem azért, mintha nem volna ma is egészen kivételes szépsége és értéke az emberi életben a mustármagnyi hitnek, az egészen kevéske jónak, az áldozni tudó szeretetnek és a béketűrő kereszthordozásnak. Azért nehéz a keresztyén embernek, mert túlságosan magára hagyatottnak érzi magát az emberek között. Olyan kevés embertársával tud beszélgetni hitről, imádságról, reménykedésről, . mint amilyen nagyon sokat tudnak vele az emberek szenvedésekről, kárvallásról, nyomorúságról, bizonytalanságról keseregni és és sopánkodni. Mindig világosabban kezdjük látni, hogy milyen végzetes bajokkal és megterhelésekkel ajándékozta meg a mai embereket az a sokszor olyan fölényesen hangoztatott állítás, hogy a vallás magánügy. Ez alatt nemcsak azt értették, hogy mindenkinek a magánügye az, hogy melyik valláshoz, helyesebben egyházhoz tartozik, hanem valójában azt értették, hogy az a magánügye mindenkinek: vájjon hivő vagy hitetlen-e? Szomorúan súlyos tévedés ez. A mai korszak napról-napra erősebben és meggyőzőbben igazolja, hogy az emberi nemzedékeket, vagy társadalmi rétegeket, országrészeket, vagy egyes falvakat döntően minősíti az, hogy alkotó egyedei, tehát az egyes emberek többségükben hívők, vagy hitetlenek. Mi hiába mondogattuk a keresztyén egyház első időibe visszanyúló idők óta, hogy a hit kérdése elsőrendűen közügy, — nem hitték el, nem vették figyelembe jelentőségét, kihatásait és nem számítottak vele jóformán egyetlen kérdésben sem. Ezért nehéz ma keresztyénnek lenni. De ezért hivatás. Olyan keresztyénnek kell lenni, aki a maga hitének, Istenben való bizodalmának nemcsak belső szükségből, hanem a köz érdekében is meg- ! vallója. Sok teherpróbát kell j ma hordozni az emberi szívnek, ! de a hivő bizonyságtétel a többi összes teherpróbához erőt adó alkalom és szolgálat. Nehéz ma magyarnak lenni is. Kicsiny nemzet tagjának olyan földön, mely Istentől gazdagon áldott föld ugyan, de éppenúgy van ostrom alatt emberi ellenségeskedések részéről, mint ahogy a szigeteket I minden oldalról ostromolja a j körülvevő tengeráradat. Nehéz magyarnak lenni azért is, mert a magyar faj más fajtához képest igen bőségesen kapott olyan belső faji adottságokat, hogy néha szinte meg lehet érteni a magyar ember önkéntelen büszkélkedését. Nyomasztó ezt a folytonos ellenkezést érezni magunk körül. Megtanulni azt, hogy még az élethez való jogunkat is foggal és körömmel kell folyton védeni. Első királyunk óta, tehát jóformán kezdettől hozzátartozik a nehéz magyar élethez a magyar élet keresztyénsége is. Hogy ezt inkább rosszul, mint jól éltük, ez nagy tényező az elmúlt ezer év küzdelmei között. Most azonban egészen tudatosan és szándékosan kellene segítségül lenni és segítségül használni ezt a keresztyénségünket a magyar- földön folyó minden küzdelem és a magyar határokért folyó háború mostani idején is. Ez tulajdonképpen egyszerűnek látszik, pedig nem az. Nem számtani példa, amit összeadással, vagy szorzással eredményhez tudunk vezetni. Itt kölcsönhatásról van szó. A magyar embernek keresztyénsége minden belső erejét egyszerre kell kifejtenie és élnie keresztyénsége és magyarsága érdekében. A magyar embernek a legnehezebb próbáltatások óráin szent örömmel és szent reménykedéssel kell a keresztyénség belső fegyvereit forgatnia. Mi mindenki másnál jobban megtanulhattuk, hogy a nemzetek életének Atyja is ennek a világnak Krisztus Jézusban kinyilvánított Atyja és az ő családjában nekünk a magunk helyén kell maradni, a magunk életét kell így, vagy amúgy botladozva, de alázatosan és engedelmességre törekedve élni. Akármilyen nehéz mind a kettő, Tőle kaptuk és Neki felelünk érte. K. L. 1
