Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-01-22 / 4. szám
ßmcnikuifi ff Kossuth Lajos, a Nemzeti Könyvtár és a Magyar Kultúra A címben szereplő nevek közül Kossuth Lajosét minden olvasónk, sőt minden magyar ember ismeri. (És akik a magyar függetlenséget és szabadságot szeretik, csak komoly magyar szeretettel és végtelen nagy büszkeséggel tudnak gondolni rá és beszélni róla.) A Nemzeti Könyvtár komoly magyar vállalkozás. Az elmúlt években fillérekért értékes magyar olvasnivalókat juttatott a magyar tömegek kezébe. A sok selejtes szellemi szemét helyett az igazán magyar írók Kodolányi, Szabó Pál, Veres Péter, Dömötör Sándor, stb. írásait juttatta el a pénznélküli, de olvasni szerető magyar tömegekhez. És a Magyar Kultúra? Senki össze ne tévessze a magyar kultúrával^ Mert a magyar kultúra a magyar lélek megnyilatkozása szóban, írásban, zenében, művészetben. A Magyar Kultúra pedig a magyarországi jezsuiták harcos folyóirata. (Egyik igen jellemző nyilatkozata pár évvel ezelőtt körülbelül így hangzott: A Pesten felállítandó Luther- szobor az ő szivükben fájdalmas érzéseket kelt, mert a reformáció az ő szemükben van olyan nagy csapás, mint a mohácsi vész vagy Trianon.) Történt azután az 1943. esztendőben, hogy a Nemzeti Könyvtár kiadta Kossuth Lajos angliai beszédeit magyar fordításban. („Kossuth Magyarországért” és „Irataim az emigrációból” című munkáiból ad szemelvényeket a 103— 104. számú füzetekben.) A Magyar Kultúra című jezsuita folyóirat pedig december 5.-i számában alaposan megrója a Nemzeti Könyvtárt e cselekedetéért, s közben élénken fájlalja, hogy a Magyar Kultúra által katolikus értékeknek tartott katolikus íróktól eddig semmit nem közölt a Nemzeti Könyvtár. De ez csak keret az eljövendőkhöz. A tulajdonképeni célja: kritika Kossuth felett. Ezt azután meg is cselekszi minden gátlás nélkül. Kossuthot többek között felekezeti gyűlölettel teljes embernek, felelőtlen nyelv öltögetőnek, történelemhamisítónak, ponyvaírónak nevezi. De nézzük meg, honnan van ez a „tárgyilagos” kritika? A felelet elég egyszerű. Onnan, hogy Kossuth Lajos angliai beszédeiben nagyon is tárgyilagos kritikában részesítette a Habsburg-házat, a katolikus klérusnak hazai latinnyelvű szerepét és a magyarországi jezsuiták működését. Mindenesetre jellemző a Magyar Kultúra politikai eseményektől független igazságszeretetére, hegy a kérdésnek a Habsburgokra vonatkozó részét így fogalmazza meg: „Már az is kérdés, vájjon időszerű-e ma a Habsburgok szerepét nemzetünk életében épen Kossuthnak bosszútól homályosított szemüvegén keresztül bemutatni a kellő történelem- szemlélettel nem rendelkező, egyszerűbb olvasóközönségnek”. Tehát elsősorban nem is az igazság, nem is a, valóság fontos, hanem a ma politikai érdeke. Ejnye, ejnye! Nehezen hihetjük, hogy ez a gondolat épen egyházi lapban látott napvilágot. Mi ezt a magatartást el nem sajátítjuk soha, mert minket se a mának, se a politikának időszerű érdekei nem érdekelnek, 2 Partizán pap Hihetetlennek látszik, hogy a háború ötödik évében arról vitatkoznak szláv újságírók, politikusok, katonák, sőt filológusok is, hogy a partizán szó orosz, vagy horvát, vagy jugoszláv eredetű és kezdeti használatú-e? Azok az érdekelt körök, akik megismerték ezt a harcos típust, kénytelenek voltak túltenni magukat az etimológiai vitatkozások lényegén. Az érdektelenek pedig csodálkozással állapították meg és mondogatják: csak intellektuel emberek az igazi partizánok. Bizonyosan lesznek majd békésebb idők, amikor a szóra és a szót takaró fogalomra vissza fog térni a hadtörténelem és a hadi iskolákban érdekes előadásokat tarthatnak róla a késői generáció számára. Csak egy napi hír méretét merítette ki az a hír, hogy Mario Berúgni olasz papassagnói plébánost halálra ítélték az olasz területen működő partizán tevékenységek támogatása miatt. Ugyanez a hír két sorral később közölte azt is, hogy a halálraítélt plébános büntetését átváltoztatták tíz évi fegyházra. Egy másik partizán papról is említés történt napjainkban. Ez a hír először orosz, azután angol, majd német nyelvterületen látott napvilágot. Időbe került, míg hazánkig elérkezett a hír s most magyar nyelven is írhatunk róla. A 65 éves Sergius Soborno falusi lelkész, aki két évig harcolt faluja népével, mint partizán. A lelkész falujának, Kotlvnak megszállása után maga köré gyűjtötte híveit és barátait. Magas kora ellenére erdőkben, nádasokban bújkált, állandóan kitette magát a tüdő- gyúlladás veszélyeinek, de az öreg lelkész kibírta a hideget, a fagyot, a telet, az éhséget és egyéb testi és lelki nélkülözéseket. Brjansk és Orel visszafoglalása után, 26 hónapi partizánkodás után elhagyhatta mocsaras rejtekhelyét s jelentkezhetett társaival együtt a vörös hadsereg vezetőinél. Az egykor virágzó falu romokban hevert. A lelkész partizán hívei tovább is együtt maradtak az elpusztult falusi templom romjai között. Szótlanul közeledett a templomromokhoz a lelkész híveivel és azt mondta: Isten háza akkor is szentség, ha összeomlott, vagy megrongálódott s ezek után belépett a templom egykori helyére, imát mondott hősi halált halt orosz testvéreiért, azokért a katonákért, akik életüket áldozták hazájukért. Azután a Kotly gyülekezet tagjainak olyan prédikációt mondott, amilyent ott sohasem hallottak. Áldás után a gyülekezet ámen responzóriuma fejezte ki a gyülekezet teljes lelki egységét. A lelkész utolsó istentiszteleti szavai ezek voltak: Uram. add nekünk a békésen virágzó élet áldását és segíts meg minket, hogy az ellenséget legyőzzük. Eddig a hír szabadon fordított szövege. Soborno lelkészt így ismerte meg a világ egy része. Svájci napilapból vesszük az alábbi hírt: Alexander Wedenszki, a szovjetúnió megújult és igazhívő egyházának metropolitája, Philaret Jazenanko, az Uralterület megújult és igazhívő egyházának metropolitája és Wladimir érsek, a krasnodari és Kubánvidék megújult és igazhívő egyháza nevében üdvözölték Sztálint abból az alkalomból, hogy egyházukat a görög keleti államegyházzal egy rangra emelte. Most vált ismeretessé a bulgár görög keleti egyház álláspontja Sergius egyházfői választása tárgyában. A hivatalos orgánumok ezeket mondják: Az új patriárcha közismert férfiú, aki vezető teológusaink közé tartozik, nagy intelligenciájú lelkipásztor, minden elismerést megérdemlő aszkéta, aki az üldöztetések idején sem hagyta el hazáját .. . Az orthodox és keresztyén egyház most fellélegzett Oroszországban. Ez az átalakulás nemcsak politikai, hanem belső okokból született meg. De az események megítélésénél mégis ajánlatos az elővigyázat. Egy másik bulgár görög keleti egyházi lap erről a kérdésről írván azt mondja: az istentelen bolsevizmus gyenge volt a keresztyén egyházzal szemben. Az állam sorsdöntő helyzetében kénytelen volt meghajolni a nép azon magatartása előtt, amely Istenre kívánt ezekben az időkben támaszkodni ... A három hír mintha erőszakosan került volna egymás mellé, vagy legalább is a két utolsónak semmi köze a partizán lelkészről szóló közleményhez. De érzésem szerint ezt csak a felületes vizsgálódás mondhatja. Nem kutatjuk az okát annak, hogy az orosz politikai hírirodák ezt a tényt miért tartották fontosnak közölni a keresztyén nyugattal,
