Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-08-12 / 33. szám

wmusaET

Hü lanOw Hitt biza, ba aitpnlltgrelliaagfiilia..

w , --'Sí ~J H £ »

V

asárnap van, 1944 július 23-ika. Egy kicsiny falu csendes hajléka szeretetteljes készülődéssel telítődik meg a korahajnali órákban. A család feje mezőtűzőri szolgálatra indul. A kicsiny gyermek még az igazak álmát alussza ágyacskájában. A hűséges, gondos feleség. útravalót csomagol. A férfi elfogyasztja a szokatlanul korahajnali reggelit, megcsókolja gyermekét, búcsú- csókóf ad érte aggódó feleségének s elindul a sötét hajnalban, hogy teljesítse kötelességét. Táskájában kis élelem, hátán kristályos rádió termosz az oldalán.

A szürkülni kezdő határ korahajnali szagot áraszt. Az ember lelke hálával telik meg a jó Isten iránt, mert megengedte, hogy ily korán tapasztalhatta a világ általa való megőrzését. Az égen felhőfoszlányok szállnak tova, az ég alján sötét csíkban várják a majdan győzhetetlenül előbukkanó napot. Az út fénylő csíkként fut emberünk előtt a kanyargó völgyben, hogy azytán fel- fe’é íveljen a hegyre, a váltás helyéhez.

A szürkület a hegytetőn már napsütötte rónává lett, melyen búzakeresztek hirdetik Isten áldását s a szorgos emberi munka dícséretét. A völgy söté- tebb, köddel teli világa naponkénti kedves vendégét: a napot várja melynek felbukkantával lassan emelkedik a szinte felhővé sűrűsödött köd a hegytetőre, hogy azután eltűnjék a végtelen levegőóceánban.

Az út mentén búza-, árpa-, rozstáblák váltogatják egymást tengeri-, burgonyaföldekkel. Az ember lelke mélyén hálaérzet fakad, imára nyílik ajka, amint elgyönyörködik az Istentől gazdagon megáldott vetésen.

Távolban két ember alakja tűnik fel. Éjszakai mezőtűzőrök. Várják már a váltást. Emberünk meggyorsítja lépteit.

A váltás megtörtént, s a felkelő nap szorgos munkában találja emberünket: rádióantennát épít a rögtönzött tartókra, földdel egy darab rézdróttal, bekapcsolja a kis kristályos rádiót, s vár az adás megkezdésére. A munka gyors, szeretet fűti.

Később emberünk, hogy az idő múlását gyorsítsa, sétaútra indul áz őrzésére bízott határban. El-elbeszélget a még vasárnap is dolgozó szorgalmas földművesekkel, akik őszinte megértéssel és szeretettel mondják el örömüket és bánatukat.

Lassan elcsendesedik a táj, az aratók hazaindulnak, hogy Isten templomában adjanak hálát a Mindenhatónak gazdag áldásáért. Az égen mind sűrűbbé válnak az esőfelhők, majd lassú, csendes, meleg nyári eső permetezi végig a földet. Emberünk beszorul a magaásta „bunkeréba s rádió és könyv szórakoztató és építő munkájával tölti óráit. Ekkor kapja felejthetetlen élményét. Soha jobbkor, soha alkalmasabb helyen nem halhatta ezt a címül választott mondattöredéket: „Ha marad egy marék búza, ha megmarad egyetlen egy Biblia ...”, mint Isten szabad ege alatt, búzatáblák, keresztbe rakott búzakévék világában.

A szeretettel megtett út a kötelesség

4

munkaóra esik ki, mert legfeljebb csak a nagyon sürgős munkájú hadigyárak tevékenykednek. Ellenben a magyar városok közönsége istentisztelet nélkül marad. A különböző egyházak fejei az elmaradt istentiszteletek pótlásáról gondoskodni igyekeznek, de a légitámadás miatt elmaradt istentisztelet megtartása természetesen csak pótló jellegű.

Nem tudjuk, hogy Londonban a szárnyas bombák hullása idején van-e istentisztelet? Ügy gondoljuk, hogy ott is épenolyan komolyan veszik a bombák hullását, mint mi s arra az időre, amíg a bombázás tart, ott is szünetelnek az istentiszteletek. Egymástól függetlenül, de esetleg egyházi vonatkozásban egy kicsit egymásra is gondolva, Európa- szerte statisztikát kellene vezetni arról, hogy vasárnaponként hány istentisztelet és hány mise marad el. Valamikor Bangha páter írta a mise világerejével kapcsolatban, hogy nincs a napnak perce, amikor a világ valamelyik részén misét ne mondanának. Ma ezt a tételt revideálni kellene: sok olyan perc és óra van, amikor bizony nem szabad, vagy nem lehet istentiszteletet tartani, vagy misét olvasni és hallgatni. Egyháziatlan országokban már megszokta a nagy közönség azt, hogy csak titokban lehet istentiszteleteket tartani De ezeket mégis megtartják. Éppen így bátor gyülekezetek együtt kívánnak maradni a támadás ideje alatt is. Felséges dolog nyitott istentiszteleti helyen úgy szolgálni, hogy az Ümád'ság szavai alatt hatalmas detonációk adják az elmélyedt szíveknek a még erősebb Istenhez való forduláshoz az ösztönzést. Szép dolog az is, ha hívek lelkészeikkel együtt az óvóhelyen tudják folytatni az istntiszteleteket. Mégis rengeteg nehézség van ebben.

Katonák szerint a háborúnak nincsenek hétköznapjai és ünnepnapjai. A háborúk kezdete sokszor esett vasárnapra. A repülőgépeket is akkor kell harcbavetnp, ha szerelőlegénység épen szombatra készül el az új felszereléssel és különböző tankolásokkal, de akik a vasárnapi akciókra támadásokat adnak, felelősekké lettek azért, hogy miattuk többezer ember nem közeledhetett az élő Istenhez. Tudjuk, hogy a nagy katonák szívükből rendszerint egészen kizárják a szentimentái izmust és a hadisikerek érdekében mindent úgy hajtanak végre, ahogy azt a legszükségesebbnek tartják, de nagyon messziről is az a véleményünk, hogy a hadi vasárnapok miatt sok embernek lesz még álmatlan éjszakája.

Nem tudunk olyan lelkészről, aki audenciára jelentkezett államfőjénél, kérve öt arra, hogy vasárnapra ne ’tervezzenek támadást. Arra sincs sok remény, hogy ilyen kérések nemzetközi nagy problémává alakulhatnának és némi eredményt érhetnének el. Igaz, hogy a weekend mozgalom bizonyos mértékig hatott • az egyházi szolgálatok időbeosztására, de a jelenlegi háború különös kényszerítő hatása alatt, megnövekedett vajósizínű/leg mindenfelé fej hétköz; reggeli és esti istentiszteletek bevezetése. Bármennyire helyes ez, a vasárnap kiiktatása mégis olyan veszteségeket jelenti amelyek miatt sokan és joggal éreznek fájdalmat. Ezek a hétközi istentiszteletek nem‘pótolhatják a vasárnapi istentiszteleteket. Bármilyen csendes szívvel ájta- toskodik is a hívő csütörtökön este, vagy szombaton hajnalban, mégis más ez, mint a vasárnapi isténtisztelet, amelyre a test és lélek egyaránt teljes felkészültséggel indul.

Lelőtt pilótáknál nemcsak dollárokat, térképeket, idegen pénzeket lehetett találni, hanem imakönyveket és kis bibliákat is. Nem volt annyi időnk és alkalmunk, hogy velük arról is szót lehetett volna érteni: vájjon a vasárnapi felrepülés előtt, vagy repülés közben kezükbe vették-e ezt a két kis könyvet, de az egyik bevallotta azt. hogy látta, amint a domboldalon felfelé igyekező hívek nagy alázattal mentek be templomukba. Arról nem akart nyilatkozni, hogy az ő kereszténysége találkozott-e a templomba lépő magyar ember kereszténységével? Elfogott pilótákat kihallgató magyar tisztek érdekes nyilatkozatokat tesznek arról, hogy a kihallgatás alatt milyen magatartást tanúsítanak ezek az emberek. Egyik testvérem megígérte, hogy a legközelebbi eléjekerülő pilótának átadja azt a vádbeszédet, amire e sorok írása közben gondolunk: vádoljuk az angolszász kereszténységet, hogy a többi között a magyar kereszténység hitére törnek azzal, hogy vasárnapjait és istentiszteleti alkalmait sokszor, bűnösen és gonoszul megakadályozták.

Aki másokat a templombamenéstől eltérít, lebeszél, vagy meg-