Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-08-12 / 33. szám

wmusaET Hü lanOw Hitt biza, ba aitpnlltgrelliaagfiilia.. w , --'Sí ~J H £ » V asárnap van, 1944 július 23-ika. Egy kicsiny falu csendes hajléka szeretet­teljes készülődéssel telítődik meg a korahajnali órákban. A család feje mezőtűzőri szolgálatra indul. A kicsiny gyermek még az igazak álmát alussza ágyacskájában. A hűséges, gondos fele­ség. útravalót csomagol. A férfi elfo­gyasztja a szokatlanul korahajnali reg­gelit, megcsókolja gyermekét, búcsú- csókóf ad érte aggódó feleségének s el­indul a sötét hajnalban, hogy teljesítse kötelességét. Táskájában kis élelem, hátán kristályos rádió termosz az ol­dalán. A szürkülni kezdő határ korahajnali szagot áraszt. Az ember lelke hálával telik meg a jó Isten iránt, mert meg­engedte, hogy ily korán tapasztalhatta a világ általa való megőrzését. Az égen felhőfoszlányok szállnak tova, az ég alján sötét csíkban várják a majdan győzhetetlenül előbukkanó napot. Az út fénylő csíkként fut emberünk előtt a kanyargó völgyben, hogy azytán fel- fe’é íveljen a hegyre, a váltás helyéhez. A szürkület a hegytetőn már napsü­tötte rónává lett, melyen búzakeresztek hirdetik Isten áldását s a szorgos em­beri munka dícséretét. A völgy söté- tebb, köddel teli világa naponkénti ked­ves vendégét: a napot várja melynek felbukkantával lassan emelkedik a szinte felhővé sűrűsödött köd a hegy­tetőre, hogy azután eltűnjék a végtelen levegőóceánban. Az út mentén búza-, árpa-, rozstáb­lák váltogatják egymást tengeri-, bur­gonyaföldekkel. Az ember lelke mélyén hálaérzet fakad, imára nyílik ajka, amint elgyönyörködik az Istentől gaz­dagon megáldott vetésen. Távolban két ember alakja tűnik fel. Éjszakai mezőtűzőrök. Várják már a váltást. Emberünk meggyorsítja lépteit. A váltás megtörtént, s a felkelő nap szorgos munkában találja emberünket: rádióantennát épít a rögtönzött tar­tókra, földdel egy darab rézdróttal, be­kapcsolja a kis kristályos rádiót, s vár az adás megkezdésére. A munka gyors, szeretet fűti. Később emberünk, hogy az idő mú­lását gyorsítsa, sétaútra indul áz őrzé­sére bízott határban. El-elbeszélget a még vasárnap is dolgozó szorgalmas földművesekkel, akik őszinte megértés­sel és szeretettel mondják el örömüket és bánatukat. Lassan elcsendesedik a táj, az ara­tók hazaindulnak, hogy Isten templo­mában adjanak hálát a Mindenhatónak gazdag áldásáért. Az égen mind sű­rűbbé válnak az esőfelhők, majd lassú, csendes, meleg nyári eső permetezi végig a földet. Emberünk beszorul a magaásta „bunkeréba s rádió és könyv szórakoztató és építő munkájával tölti óráit. Ekkor kapja felejthetetlen élmé­nyét. Soha jobbkor, soha alkalmasabb helyen nem halhatta ezt a címül válasz­tott mondattöredéket: „Ha marad egy marék búza, ha megmarad egyetlen egy Biblia ...”, mint Isten szabad ege alatt, búzatáblák, keresztbe rakott búzakévék világában. A szeretettel megtett út a kötelesség 4 munkaóra esik ki, mert legfeljebb csak a nagyon sürgős munkájú hadigyárak tevékenykednek. Ellenben a magyar városok közönsége istentisztelet nélkül marad. A különböző egyházak fejei az elmaradt istentiszteletek pótlásáról gondoskodni igyekeznek, de a légitámadás miatt elmaradt istentisztelet megtartása természetesen csak pótló jellegű. Nem tudjuk, hogy Londonban a szárnyas bombák hullása idején van-e istentisztelet? Ügy gondoljuk, hogy ott is épenolyan komolyan veszik a bombák hullását, mint mi s arra az időre, amíg a bombázás tart, ott is szünetelnek az istentiszteletek. Egymástól függetlenül, de esetleg egyházi vonatkozásban egy kicsit egymásra is gondolva, Európa- szerte statisztikát kellene vezetni arról, hogy vasárnaponként hány istentisztelet és hány mise marad el. Valamikor Bangha páter írta a mise világerejével kapcsolatban, hogy nincs a napnak perce, amikor a világ valamelyik részén misét ne mondanának. Ma ezt a tételt revi­deálni kellene: sok olyan perc és óra van, amikor bizony nem sza­bad, vagy nem lehet istentiszteletet tartani, vagy misét olvasni és hallgatni. Egyháziatlan országokban már megszokta a nagy közön­ség azt, hogy csak titokban lehet istentiszteleteket tartani De ezeket mégis megtartják. Éppen így bátor gyülekezetek együtt kívánnak maradni a támadás ideje alatt is. Felséges dolog nyitott istentiszte­leti helyen úgy szolgálni, hogy az Ümád'ság szavai alatt hatalmas detonációk adják az elmélyedt szíveknek a még erősebb Istenhez való forduláshoz az ösztönzést. Szép dolog az is, ha hívek lelkészeik­kel együtt az óvóhelyen tudják folytatni az istntiszteleteket. Mégis rengeteg nehézség van ebben. Katonák szerint a háborúnak nincsenek hétköznapjai és ünnep­napjai. A háborúk kezdete sokszor esett vasárnapra. A repülőgépe­ket is akkor kell harcbavetnp, ha szerelőlegénység épen szombatra készül el az új felszereléssel és különböző tankolásokkal, de akik a vasárnapi akciókra támadásokat adnak, felelősekké lettek azért, hogy miattuk többezer ember nem közeledhetett az élő Istenhez. Tudjuk, hogy a nagy katonák szívükből rendszerint egészen kizárják a szentimentái izmust és a hadisikerek érdekében mindent úgy haj­tanak végre, ahogy azt a legszükségesebbnek tartják, de nagyon messziről is az a véleményünk, hogy a hadi vasárnapok miatt sok embernek lesz még álmatlan éjszakája. Nem tudunk olyan lelkészről, aki audenciára jelentkezett állam­főjénél, kérve öt arra, hogy vasárnapra ne ’tervezzenek támadást. Arra sincs sok remény, hogy ilyen kérések nemzetközi nagy problé­mává alakulhatnának és némi eredményt érhetnének el. Igaz, hogy a weekend mozgalom bizonyos mértékig hatott • az egyházi szolgála­tok időbeosztására, de a jelenlegi háború különös kényszerítő hatása alatt, megnövekedett vajósizínű/leg mindenfelé fej hétköz; reggeli és esti istentiszteletek bevezetése. Bármennyire helyes ez, a vasárnap kiiktatása mégis olyan veszteségeket jelenti amelyek miatt sokan és joggal éreznek fájdalmat. Ezek a hétközi istentiszteletek nem‘pótol­hatják a vasárnapi istentiszteleteket. Bármilyen csendes szívvel ájta- toskodik is a hívő csütörtökön este, vagy szombaton hajnalban, mégis más ez, mint a vasárnapi isténtisztelet, amelyre a test és lélek egy­aránt teljes felkészültséggel indul. Lelőtt pilótáknál nemcsak dollárokat, térképeket, idegen pén­zeket lehetett találni, hanem imakönyveket és kis bibliákat is. Nem volt annyi időnk és alkalmunk, hogy velük arról is szót lehetett volna érteni: vájjon a vasárnapi felrepülés előtt, vagy repülés közben kezükbe vették-e ezt a két kis könyvet, de az egyik bevallotta azt. hogy látta, amint a domboldalon felfelé igyekező hívek nagy alázat­tal mentek be templomukba. Arról nem akart nyilatkozni, hogy az ő kereszténysége találkozott-e a templomba lépő magyar ember ke­reszténységével? Elfogott pilótákat kihallgató magyar tisztek érdekes nyilatkozatokat tesznek arról, hogy a kihallgatás alatt milyen maga­tartást tanúsítanak ezek az emberek. Egyik testvérem megígérte, hogy a legközelebbi eléjekerülő pilótának átadja azt a vádbeszédet, amire e sorok írása közben gondolunk: vádoljuk az angolszász keresztény­séget, hogy a többi között a magyar kereszténység hitére törnek azzal, hogy vasárnapjait és istentiszteleti alkalmait sokszor, bűnösen és gonoszul megakadályozták. Aki másokat a templombamenéstől eltérít, lebeszél, vagy meg-

Next

/
Thumbnails
Contents