Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-08-05 / 32. szám

egyház embereinek az erőt arra, hogy akkor se csüggedjenek el, amikor emberi számítások alapján testvéreink és ismerőseink rossz olasz- sággal ismétlik Dante közismert lemondó szavait.

Vakmerő hit dolgában sok politikai közösség tagjai joggal veszik fel a versenyt napjainkban az egyházi emberek hitbeli bizakodásával. Tudjuk nagyon jól, hogv erre a politikai célok végrehajtása érdekében nagy szükség van. Valamikor a hit és tudás problémájában élte ki magát letűnő nemzedékünk. Annyira megszokottá vált az emberi tudatban ez a zajló küzdelem, hogy a harc minden egyes fázisát nem is kiséri a nagy nyilvánosság éber figyelemmel. De e küzdelem minden menete megérdemli a figyelmet azért, mert a keresztvénség az önzővé vált egyéni és családi élet megmentését, éppen annak akut állapotában menteni akarja és tudja.

Az új s most már Európában döntő súlyra jutott politikai eszme- áramlatok idején, rabbikkal többször kerülhettünk olyan beszélgetésbe, amelyek alkalmával ők majdnem olyan sötétlátással beszéltek népük sorsáról, mint amilyen aggódással beszélnek ma sokan a keresztvénség. vagy akár a magyarság sorsáról. Ezekben az akkor még nagyon akadémikus beszélgetésekben határozottan képviselhettük azt az álláspontot, hogy nekik hirdetni kellett volna már nem évtizedek hanem évszázadok óta a zsidóság bűneit. Ezt fejrázással nem akarták megérteni akkor sem s amint jó helyről hallom, a mostani gettókban sem hajlandók a rabbik arra, hogy híveiknek erről és így beszéljenek. Ebben a magatartásukban van adva részben a sorsuk is.

De minden elmélkedés holttérbe mozog mindaddig, amig valóság és élet nem lesz abból, aminek a hibáit látjuk s amit megakarunk javítani.

Igen örvendetes napilapjaink azon hírszolgálata, amely közli pl. az olvasókkal azt, hogy a debreceni bombázás után az ottani különböző rendek lelkészei a romeltakarításban milyen tevékenyen vettek részt s értékelni tudtuk azt is, hogy a győri támadás után milyen buzgó mentőmunkálatckat végeztek a győri rómsi katolikus lelkészek. A cselekedet éppenolyan szén, mint a hír ereje és hatása. Napilapokban olvashattunk arról, pedig bizonyosan megtörtént a valóságban, hogy baptista, vagy nazarénus, vagy evangélikus lelkészek ezekben a borzalmakban ott állottak a szétszakadt családok mellett s legfőbb, vagv esetleg tévedésesnek ítélt egyetlen munkájuk az volt: lelkileg ismét eggyé forrasztani a teljes, vagv a szétszakított családot Ezen a területen van sok baj s ezen az úton kell most elindulni az egyházi alakulatoknak.

A háború mai helyzetével és tetteivel bővült eme új munkának nekifeszíti erejét a keresztvénség. G. L.

Mit mond az evangélium

a közösség koreszméjéhez ?

(Folytatás.)

Emberré való fejlődésünkre nélkülözhetetlen a közösség. Minél mélyebb és minél igazibb közösség, annál értékesebb a hatása. Jézus feljes, a tökéletes élet e legfontosabb feltételére mutatót rá. Szf^tet- közösséget, testvériséget csak az Istennel való közösségből eredő közösség tud biztosítani. Semmiféle erkölcsi erőfeszítés erre nem képesít. Életünk akkor lesz teljes, ha hit- és szeretetközösségben élhetünk.

Életünk először a családban alakul. Ha a családban az Isten az Ür, akkor a lélek a legkedvezőbb szellemi légkörben kibontakozhatia készségeit. A családban alakul ki legkönnvebben a szeretetközösség. Azért is lett a család ősmintája minden közösségnek, még Isten országának is. Itt a családban tapasztalja meg a férj, a feleség vagv a gyermek, hogy az igazi közösségi élet csak Jézus Krisztus tanítása szerint lehetséges. A mindent megbocsátó szeretet nélkülözhetetlen feltétele a tartós családi együttlétnek. Nem torolhatjuk meg a velünk elkövetett rosszat, mert ezzel feldúljuk a családi békét. Ha bántanak, nem üthetünk viss'za, mert csak elmérgesítjük a helyzetet. Képletesen, de

mmitfl cr

tötte, ezzel is a mű lehetőségét szolgálta.

Szépsége még ennek a munkának az a megállapodás, hogy az eladott példányokért a kiadótól nyert szerződéses juttatás az Országos Luther-Szövetség a székelyföldi missiói egyház Kézdi- vásárhelyen épülő templomának engedi át. A kiadó: Vass János, egyébként vagyonát fektette beie a munkába, hogy annak sikerét biztosítsa.

Végezetül ne feledjük, hogy ez a munka úttörő munka! Ahogyan az előszó is megmondotta: „meg kellett küzdenie a kezdet nehézségeivel s ezért teljes nem lehet”. De hozzáteszi ehhez még azt is az előszó: „alapja lehet egy későbbi, teljesebb kiadásnak A toVábbkutatók és érdeklődők számára az adatgyűjtő ívekben máris nagyon értékes adathalmaz áll rendelkezésre”.

Örüljünk tehát annak, hogy ez a munka megjelenhetett és elismeréssel buzdítjuk továbbra is azokat, akik létrejöttében tevékenykedtek és akik szerény közvetlenséggel maguk is hangoztatták müvük záró soraiban: „a

megkezdett munkát a továbbkutatók hivatottak folytatni”.

Mesterházy Jenő.

Szóvátesszük

... mert sokakat megzavart a nem állandóan bibliaolvasó keresztyének közül az a cikksorozat, melyet egyik délelőtti lapunk írt a „meghamisított bibliáról”. A szerző érdekes módon valószínűleg egy meg nem rágott, hanem csak hirtelenében felmerült ötletből és megfigyelésből indult, ki, nevezetesen abból, hogy a magyarországi bibliafordítások egyikét, azt, amelyet a protestánsok használnak, a Brit és Külföldi Bibliatársulat adta ki. Ehhez elég volt tudnia, hogy több, mint félmillió példányban kelt el az utolsó évtizedek alatt, valamint azt is, hogy az ilyen kiadásban megjelent tulajdonképpen Károlyi-féle biblia szövege különbözik a szerző által valószínűleg ismert egyik r. k. fordítástól, és máris készen volt a cikk: a zsidó szabadkőművesek meghamisították a bibliát. A fent említett három kis tény elég volt egy politikumokkal teli cikksorozathoz, amelynek politikai felfogása ugyan jó volt, de amely mégis veszedelmesen ártott a bibliának. Éppen ezért kell szóváten- nünk a fenti cikksorozatot és azt a figyelmeztetést intézni a szerkesztőhöz, hogy ma, amikor sokan akarnak hirtelen politikai érdemeket szerezni maguknak, ne üljenek fel azoknak, akik az egyház dolgaiba avatkoznak. Először kérjenek meg egy-egy lelkészi jellegű embert, nézze meg a cikket, nincsen-é szakszempontból valami tévedés, és ne hozzanak szégyent a saját lapjukra és saját fejükre ilyen nyilvánvaló tájékozatlanság leközlésével. (Mellesleg: nagyon érdekes, hogy r k. részről eddig hasonló módon sohasem támadták a Károlyi-féle fordítást, sőt nagyon sok r. k. teológusról tudunk, aki tudományos munkájában jó eredménnyel használta, akár összehasonlítás, akár fordítás szempontjából.)

... hogy az egyik déli lap szerkesztője hosszú cikket írt egy rádióprédikációval kapcsolatban. Sok érdekes meg3