Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-07-29 / 31. szám
Minden társadalom az erkölcs, a tekintély és az önkéntes engedelmesség alapján áll. Az erkölcsöt fenntartó társadalmi szokások nélkül bizonytalanná válik minden a közéletben. Kölcsönös bizalom, egymásban való hit nélkül sem állhat meg semmiféle társadalom. Minden erkölcs, bizalom és tekintély a vallásban találja meg végső támaszát. Igaz ugyan, hogy a filozófusok az erkölcs törvényeit az ész segítségével állapítják meg, mégis marad minden erkölcsnek egy irrationalis magja: az értékek, az eszmények egyetemes kötelező volta. Nélkülözhetetlen bizonyosságukat végeredményben csak a hit adhatja meg. Az együttélés végső gyökere Isten! Tény azonban az is, hogy a társas élet különböző mezői lassanként elvilágiasodtak és a hittől elváltak. Az állam észszerű jogi szabályozása mind nagyobb életterületet vesz ki a vallás köréből. De hangsúlyozni kell, hogy a közösségi viszonyokat pusztán ésszel senki sem szabályozhatja. Ki tudná az anyai szeretetet, az atyának odaadását, a nemzet tagjának a hazáért való önfeláldozását szabályokba foglalni? Az egyéni és a közösségi szeretet áldozatkésziségét, észfölötti önzetlenségét, az önmagát nem kímélő hősies helytállását a nemzet igazságáért, a magyar eszmékért csak a hit alapozza meg. Mindörökké megmarad a vallásnak sajátos területe: a bensőséges közösségi élet. Ennek az okosságnak fittyet hányó feltétlen szeretet parancs, a számító ésszel nem törődő önzetlenség és a rosszért is jóval fizető nagylelkűség. E közösség a Szentlélek közreműködésére jön letre, mert a Teremtőhatalom gyümölcsei: a szeretet, az öröm, a békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (Gál. 5, 22.) és éppen mindezek teszik lehetővé a szeretetközösséget. 3. A családi szeretetközösség. Az Istennel való közösség a szeretet parancsolatai alapján követeli az emberrel való igazi közösség megteremtését. Igazi közösség csak ott van, hol a krisztusi szeretet uralkodik és egymás terhét hordozzák, egymást szeretettel szolgálják. A szeretet egyben közösséget teremtő erő. A szeretetközösségekben a gyakorlati élet vallásossága valósul meg. Az emberi élet, mint tudjuk, nem egyedüli, magányos és magának való élet, hanem társára vonatkoztatott és ő érte felelősséget viselő lét. Az egymásrautaltság és az egymásért érzett felelősség- érzet összekapcsolja az embereket közösségekké. Tudja, hogy társáért Istennek tartozik felelősséggel és ez az élőhite a szeretet cselekedeteire készteti. (Folytatjuk.) Léky Gyula. Hit és szenvedés A szenvedés kérdésének tisztázásában az összes tényezők elismerése szerint a keresztyénséget illeti meg a legnagyobb rész. A keresz- tyénség a szenvedés értelmezését kiszélesítette és elmélyítette. A történelem mérlege szerint pedig, nem számítva a legnagyobbat, Krisztus halál-áldozatát, a legtöbb vértanút adta, akik minden kényszer nélkül és minden tsábító megmenekülés ellenére életüket és vérüket adták hitükért és meggyőződésükért. Éppen ezért a keresztyénség a történelem inga-lengésének bírálatához nem formálja a jogot, hanem születése óta birtokolja, mégpedig azáltal, hogy a teremtő és alkotó Isten ruházta fel ezzel. Felesleges szószaporítás lenne, hogy a jogforrás Istennek Fia, maga Jézus Krisztus és ebből a forrásból merre és hova áramlik szét a jogból táplálkozó erő és a megrettenés nélküli hűség. Történelmi bizonyítéka ennek az a tertulliáni mondás: ,,A vértanúk vére a keresztyének magva*. Ezt a keresztyénséget nem lehet megrettenteni, sem bárminő tömeghisztériás hangulatkeltésnek kitenni. Legfeljebb egyes keresztyén személyeket lehet megijeszteni, akik a keresztyéni jogukat nem az eredeti jogforrásból kívánják, avagy tudják meríteni, hanem a történelmi inga-állásnak megfelelő világnézet és politikai helyzetekből, de ebből azután minél többet, és minél jobban. Mondanunk sem kell, hogy éppen ezek azok, akiknek a szenvedéshez édes-kevés közük van. Figyelembe kell vennünk, hogy nemcsak testi, hanem szellemi szenvedés is van. A kettő mértékéről és értékéről csak annyit, hogy a szellemi-lelki szenvedés sokkal súlyosabb, mint a testi. lomban minden csütörtökön, a fasori templomban minden szerdán és szombaton d. u. fél 7 órakor hétköznapi istentiszteletek vannak írásmagyarázattal. Ma, amikor a vasárnap délelőtti istentiszteletek megtartása olyan bi- zonytalanná vált s egyik vasárnaptól a másikig sok nehéz eseményt él át az ember, szakítsunk egy csendes félórát és hallgassuk meg a nap alkonyán Isten biztató és megtartó evangéliumát. Egyházmegyei közgyűlések. A pozsonyi egyházmegye — mint jeleztük — június 29-én iktatta be hivatalába Mátis István esperest. Vitéz Jány Gusztáv ny. vezérezredes egyházmegyei' felügyelővé való beiktatása azonban közbejött akadályok miatt elmaradt. Az új esperes székfoglaló beszédében bőven foglalkozott a mai idők problémáival és hangoztatta, hogy a falu lelkészének az örök foglalkozású parasztságot kell öntudatos keresztyénné és magyarrá nevelni. A nemzet e kenyéradó örökfoglalkozás népére kell a magyar jövendőt felépíteni. Ez az alap pedig csak akkor lesz biztonságos, ha nemcsak a símanyelű szerszámot adjuk a kezébe, hanem az evangéliumot is. A közgyűlés kimondotta, hogy a Mátyusföld szórványaiból új anyaegyház alakítandó. Az új missziói egyház 1200 lélekből áll és két leány-, három fiókegyházközség és több szórvány tartozik hozzá. Egyhangú lelkesedéssel tiszteletbeli esperessé választották Szalontay Oszkár alsószelii lelkészt, aki sokáig adminisztrálta a kis egyházmegyét. — A csanád- csongrádi egyházmegye július 13-i közgyűlése, mely Pitvaroson folyt le, jóváhagyta a tiszaföldvári egyházközség gyülekezeti vallástanító-lelkészi állása megszervezésének határozatát, valamint sürgősen kérte a felsőbb hatóságoktól Hódmezővásárhelyre a második munkaerő beállítását, illetve az ottani áll. vallástanító-lelkészi állás megszervezését. Érdekes jelentés hangzott el a a tiszaföldvári szórványinternátusról. 'Előző este gyámintézeti istentisztelet volt, melyen az igehirdetést Fecske Pál battonyai lelkész végezte. — A vasi- középegyházmegve július 12-én tartotta Nemescsóban, e régi artikuláris gyülekezet templomában évi rendes közgyűlését Rónay B. Gyula esperes - és dr. Bertha Jenő egyházmegyei felügyelő elnöklete alatt. A közgyűlés alkalmával a lelkész- és tanítóegyesület tagjai együttesen járultak az Ür asztalához. — A veszprémi egyházmegye júl. 6-án Mezőlakon tartotta évi közgyűlését, melyen behatóan foglalkoztak a mai idők követelményeivel kapcsolatos sürgős egyházi teendőkkel, örömmel állapították meg, hogy a veszprémi gyülekezet missziói területén, Fűzfőgyártelepen imaház épült és Balatonalmádiban is folyamatban van a templomépítés előkészítése. A gyámintézeti istentiszteleten Szepesi István sikátori lelkész hirdette az Igét. Gyámintézeti hírek. A németországi Gusztáv Adolf Egylet lipcsei hatalmas székházát ellenséges bombatámadás rombadöntötte. A magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet multévi Beszámolójában erről a szomorú tényről megemlékezett s közölte az elpusztult székház képét is. A Beszámolót meleghangú részvétlevélben küldötte el Ziermann Lajos elnök a németországi vezetőséghez, mely most a következő levélben válaszolt a Gyámintézetnek: „Mélyen 7
