Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-07-29 / 31. szám

BftNGfllKUSElET

szórók. A gyakorlati tanszékek már a második évfolyamban működnek. Az Akadémián folyó életet azonban világítsuk meg néhány statisztikai adattal! A hallgatók száma 52 volt (Évfolyamonként: 13, 17, 10, 12.) Vasárnapi iskolai munkában resztvettek 23-an. Templomi igehirdetést végeztek 402 alkalommal 18-an. (Némelyik teológus 10, 15, sőt egy 35 alkalommal prédikált.) Le- gációban voltak 49 helyen. Kisegítő segédlelkészi szolgálatot (részben egész év folyamán) 9 végzett. Óraadó vallásoktató volt 7. (Megfelelő tiszteletdíjért) Korrepetitori munkát tízen végeztek. Résztvettek az egyházkerületi szórványmunkában. Ennek lényege az, hogy pusztákon, tanyákon, új településeken, általában az anyaegyháztól messzeeső olyan helyeken, ahová az illetékes lelkipásztor vasárnap eljutni nem tud, odautazik vasárnap reggelre egy teológus és ott tölti az egész vasárnapot. Foglalkozik a gyermekekkel, tanítja őket énekelni, hittanra, délelőtt istentiszteletet, délután vallásos estet tart a felnőtteknek. Egy-egy teológusnak exmittálását. azaz hosszabb-rövi- debb ideig teljes segédlelkészi munkakörbe állítását csak kényszerítő körülményeknek engedve tűrte el az egyház- kerület. A mostani nehéz viszonyok mellett azonban 12-en végeztek ilyen szolgálatot. Az ifjúsági bibliakörök egész éven át folytak. Több ó- és új- testámentomi könyvet feldolgoztak. (így Jerémiás könyvét, János evangéliumát, az I. Korinthusi levelet.) A Kántus működése nagyrészt a temetéseken való szereplésre szorítkozott, de így is mintegy 10 ezer pengő bevételt eredményezett s a tagok áltagos havi jövedelmét 70 pengővel emelte. Érdekes jótékony munkát fejt ki a palást-alap, melynek célja az, hogy minden végzett hallgatót palásttal lásson el. Az alap jelenlegi vagyona 2 ezer pengő.

Közli: P. P.

HÍREK

Űj esperes a békési egyházmegye élén. Már régebben közöltük hogy Kellő Gusztáv7 szarvasi igazgató-lelkész, a békési egyházmegye eddigi esperese egészségi okokból erről a tisztéről lemondott. Az esperesválasztás során a gyülekezetek többsége Botyánszky János mezőtúri lelkészt, lapunk belső munkatársát állította a hatalmas egyházmegye élére. Ünnepélyes beiktatása július 7-én történt Orosházán, az egyházmegye évi rendes közgyűlése keretében. A kiváló férfiú munkálkodása elé közegyházunk nagy reménységgel tekint. E közgyűlésen ment végbe az egyházmegye részleges tisztújítása is, melynek során az új szabályrendelet utasítása szerint szervezett belmissziói- alesperesi tisztségre Fürst Ervin orosházi lelkészt, az egyházmegye főjegyzőjévé Kiss György szarvasi lelkészt választották meg. Számvevőszéki elnök Pribelszky Mihály kondorosi lelkész lett. Kellő Gusztávot a közgyűlés az egyházmegye örökös tb. esperesévé választotta.

Hétköznapi istentiszteletek. Ismételten felhívjuk budapesti olvasóink figyelmét arra, hogy a Deák-téri temp6

telésében is a közösségi gondolat ereje a hajtóerő. Érdemes tehát megvizsgálni, mit mond evangéliumi hitünk a közösségről.

A pedogógiában nagyjelentőségű felfedezést jelentett a szociál- pedagógiai gondolat. Régen, öntudatlanul is követett elvek váltak általa tudatosakká és ezzel hathatósabbakká.

Ugyanígy vagyunk vallási téren is. E téren is a közösségi eszme látszólag új, de tulajdonképpen ősrégi igazságra figyelmeztet. Jézus nem azért hirdette az evangéliumot, hogy csak elkülönült egyének üdvösségüket elérhessék, hanem elsősorban azért, hogy a hívek sze- retetben • összeforrjanak, hívő szeretetközösséget alkossanak. Az üdvösségre való jogosult törekvés is ekkor marad helyes irányú. Fő tehát a szeretet-közösség. Tudjuk, hogy az egyház a hívők közössége. Nagyszerű elméletek szólnak az egyházban élők közösségéről, kik Jézus Krisztus titokzatos testét alkotják. De, az egymásért felelős, egymás terhét hordozó közösségi életről a gyakorlati élet keveset árul el. Az evangélium megítéli még a történelmi egyházakat is. A templomok körül csoportosuló istentiszteleti gyülekezet nem teljes élet- és szeretetközösség. Ez a rideg valóság. A mai világ kevés ily igazi közösségeket tud felmutatni.

2. Az életközösségek vallásos alapja. Hitünk testvéri közösséget követel! Az őskeresztények komolyan vették Jéus Krisztus tanítását. Igazi életközösséget alkottak. Egymást mindenben segítették és támogatták.

A teljes szeretetben élő közösség megteremtése azonban nehéz, a mi pusztán emberi hatáskörünkben megoldhatatlan feladat. Nem lehet csodálni, hogy az őskeresztények körében rövid ideig tartó kísérlet után a teljes életközösség — „amikor mindenünk közös volt” — (Após. csel. 4, 32) megszűnt. A hívők az első században a vallásos összejöveteleken vettek részt. (Lásd Kor. 11. és 14.) Ezek közös étkezéssel kapcsolatos összejövetelek voltak és felszólalhattak mindazok, akiket a Szentlélek indított arra. Meghatározott szervezet nélkül, kiképzett elöljárók nélkül gyűltek össze. Ebből természetesen sok baj származott, azért már Pál szükségesnek látta útmutatást adni, hogy minden illendően és rendben történjék. (I. Kor. 14.)

A II. és III. század forrongó korszakában az evangéliumi szabadsággal való visszaélés sok tévelygést és fegyelmezetlenséget eredmé- 'nyezett. A teljes pusztulástól megmentette a kereszténységet az isteni sugallat alapján keletkezett erős egyházi szervezet és megőrizte az evangélium tanát mind máig. Nagy érdemét a hitetlenek sem tagadják, mindenkinek el kell ismernie és nélkülözhetetlensége is vitán felül áll. Sajnálatos azonban az a körülmény, hogy a történelmi fejlődés nem engedte meg az egymásért teljes felelősséget elvállaló közösség kialakulását. A jelenlegi egyházak lelkeket megmentő feladatukat akarják megoldani a szűkre szabott keretek között,, azonban szélesebb körű, egymás terhét hordozó, egymásért felelős életközösséget nem igen teremtenek. A hívek világi életterületeken élnek együtt. Ezek pedig ritka kivételtől eltekintve, sajnos nem gondolnak arra, hogy hit- és szeretetközösséggé alakuljanak át.

A vallás tapasztalati alapját nemcsak az emberek Istennel való közössége adja meg, hanem az emberekkel való közössége is. Nagy hiba, hogy ezt nem veszik eléggé figyelembe és megfosztják a vallást az egyik lényeges érvényesülési területtől. A hit Isten imádságával együtt mindig a közösségi életnek élménye is volt.

A vallás régen fel is ölelte az összes társas viszonyokat, a nép vezetését és kormányzását is.

A népközösségek alapítása az ókori történelem tanúsága szerint vallásos tett volt. A mítoszok beszélnek egv-eev nép keletkezéséről. 'Isten emberei, Mózesek, Sámuelek vagy mágusok voltak a közösség életének alapítói, majd később vezérei. Ök szabálvozták a jogot, ők adták a törvénveket. Isten vezetése alatt bíráskodott méff Mózes is. Lassanként elváltak a vallástól a különböző életterületek, bár a politika még sokáig igénybe veszi a vallás szentesítését pl. a császárság, királvság jogi intézményében; Isten kegyelméből való uralkodóban Ha az ész a társas élet területeit egymásután meg is hódította és a jog a társas jelenségeket az észszerű szervezés és szabályozás körébe vonta, mégsem lehet azt mondani, hogy az ókori népek ősi hite csak l babona, csak elavult nézet.