Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-07-29 / 31. szám

hel és antikeresztyén hadviseléssel reátörni azokra a nem elsősorban harcoló európai keresztyén emberekre és értékekre, kiknek és melyeknek elveszése fájdalmas is és pótolhatatlan is.

Nincs olyan gazda, aki a diófája ültetésekor, vagy a fenyöcsemete első megkapálásakor arra gondolna komolyan: milyen jó lesz ez alatt nekem megpihennem. Tudja nagyon jól, hogy gyermekei és unokái élvezik majd azt. S ha a szél ledönti is kis csemetéit, a jövő tavasszal újra ülteli. Ki vonhatja el azt a jogot a keresztyénségtől, hogy a legnagyobb pusztítások ideje alatt, amikor minden károsult és szenvedő lélek veszíteni kezdi reménykedéseit, mint mindig bízó közösség: mindent ismét újra kezdjen. Űj életet akar teremteni a karszton is, a játékklubbokban is, a sajtókamara tagjai között is és ha kell, a. felsőházban is. Mi bizakodva reménykedünk olyan idő eljöttében, amikor a magyar protestantizmus püspökei is és kerületi felügyelői is a felsőházban kinyitott bibliával tesznek majd bizonyságot a nemzeti bűnökről és mutatnak utat a megújuláshoz és a megtérésre. Ez majdnem ilyen formában megtörtént Finnországban is, miért ne történhetnék meg hazánkban is?

Milyen sajátságos, hogy az egyházzal és annak tanításaival sokkal merészebben vitázik a magyar ember, mint az orvostudománnyal. Pl. valamennyien tudunk valamit az átöröklés tényeiről. Ismerünk Ribot óta egy sereg európai nagy szellemet, akik igen érdekes, de sokszor ijedelmes tanítással lépnek fel. Viszont orvosaink jobbára azt prédikálják, hogy a nagy betegségek: tüdőbaj, rák, vesebaj

nem örökölhető, hanem csak a hajlam. Azok a férfiak és nők, akik nemcsak az eredendő bűn következményeiképen, hanem egyéni gyarlóságaik miatt egyik, vagy másik betegséget megszerezték, a kötelező orvosi vizsgálat ideje után is és előtt is, úgy szívták ezt a tanítást magukba, mint a zsoltárból tanult forrásvíz után vágyó szarvas az üdítő italt. Ilyen egyéni viszonylatban remélik a bűnök következmé- nveinek a leállását, miért nem hiszik egyúttal azt is el, hogyha én ma megkeresztelek egy zsidóházaspárt, s idők múltával megkeresztelem és nevelem gyermekeiket komoly keresztyén szellemben: keresztyénné és magyarrá tudom azt nevelni éppen úgy, mint a többi magyar és keresztyén gyermeket.

Az első világháború idején egy kiütéses tífusz kórházban több evangélikus teológus működött. A járvány legdühöngőbb heteiben orvosok sem jöhettek be ebbe a világtól elzárt kórházba. Amikor ezeknek az önkéntes vállalkozásban lévő fiatalembereknek kitartása folytán sikerült többszáz magyar katonát megmenteni s a nagy tisztálkodás után ismét a szabad emberek közé visszamehettünk, sokan fogadtak úgy: ti még éltek? Számolt ismerőseink köre azzal, hogy ottmaradhatunk s meg is dicsértek volna bizonyosan önfeláldozó magatartásunkért. Az egyháznak sok viszonvlatban ma nehéz és veszedelmes önfeláldozást mutató cselekedetet kell vállalnia. E miatt nem ültethető a vádlottak padjára.

Ez a mostani kikeresztelkedési láz is elmúlik majd sok rmndem egyéb más lázzal egvütt, habár most sok gondot okoz a keresztvén egyháznak. De ami benne jó, azt Isten kegyelme megfogja tartani, ami pedig benne rossz és ártalmas, el fog hullani. G. L.

Mit mond az evangélium

a közösség koreszméjéhez?

(A közösséget megteremtő hit.)

1. Hitben és szeretetben való. közösséq. Ma mindenütt beszélnek közösségekről. Időszerű téma lett a közösségi gondolat. A politika is a népi közösség szolgálatában akar állani. Koreszme lett a. népi közösség eszméje. Kérdés, tudnak-e a mai nacionalista szocialista gondolatkörök többet és mélyebbet mondani a közösségről, mint az evangélium. Tűznek-e ki a mai történet mozgató erők magasabb rendű célt. mint amilyent a keresztyén közösség? Tanulhat-e valamit a mai problémák megoldásakor az evangélium embere a politikai közösségi törekvésekből? Mindezekre a kérdésekre feleletet várnak a népek. Ráutalhatunk még arra is, hogy a különböző fajta szocializmus kövemmimei ft

pl. nyilvános botrányai vannak, vagy akiről ez is, az is tud valamit, hallott egyet s mást, s csak rangjára való tekintettel suttogja csendesen, különben hangosan hirdetné. Mindnyájan emberek vagyunk, lehetnek hibáink, de a vezetőtől mégis a tisztaságot követeljük. Kell lennie olyan valakinek, akire fel tud nézni az ember. A tisztaság azután közéleti vonalon is meg kell, mutatkozzék. A vezető legyen megközelíthetetlen. Semmiféle egyéni érdek, vagy egyéni hajlandóság, vonzalom ne vezesse. Bármit is mondanak az emberek, bármennyire is ,,megértik’, ha ennek vagy annak kedvez, nem szabad, hogy e téren is bármilyen hibája legyen. A nemes azért nemes, mert nincsen benne semmi, sem kicsiny, sem nagy nemtelenség. — De ne feledkezz nk meg a szellemiekről sem. Kétségenkívül nagy sz ikség v m a szellemiekre. Ma már nem lehet ranggal és móddal irányítani, ma már szellemiekben kell különbbeknek lenniük a vezetőknek. Jobbaknak, többeknek, nagyobbaknak, erősebbeknek. Mert addig, amíg a vezető e téren nem tud vezetni, addig bizony kiszolgáltatott, és azok vezelik kívánságaikkal, akik számára irányt kellene szabnia. De hogyan szabjon, ha maga sem tudja az irányt? A nemesség vezetésre jogosít, de ma már csak azokat mondjuk nemeseknek, akik erkölcsi és szellemi téren azok. Az övék, a tiszfáké. az eszmékért élőké a jövendő, és tőlük függ a nemzet sorsa. Attól, hogy áladják-e nekik a vezetést, vagy inkább mások, ügyesek, kíméletlenek és gátlástalanok tartják meg maguknak. vkm.

Évkönyvek

A Dunameüéki Református Egyházkerület Budapesti Teológiai Akadémiájának Évkönyve az 1943—44. iskolai évről. (LXXXIX. év.) Szerkeszfette: dr. Budai Gergely, a Teológiai Akadémia igazgatója.

Hű képe annak a sokoldalú és mindenben nemcsak tudományos hanem gyakorlati munkásságnak is, mely a Ráday-utcai teológián folyik. Mindjárt az elején meglep, hogy a professzorok maguk milyen nagy gyakorlati tevékenységet fejtenek ki. A Teológiai Akadémiának szépen működő Baráti Szövetsége van, mely ebben az évben ne n- csak a budapesti teológusokat támogatta, hanem módot talált a Nagy- enyedröl Kolozsvárra menekült 19 ifjú lelkésznövendék felkarolására is. A Teológia internátusa a Rádav-Kollé- gium. 34 lakószoba van benne 97 helyivel. Egész iskolai év folyamán állandóan tele volt a Kollégium. 26 teológus és 71 egyetemi hallgató lakott benne. Mint az előző években, most is tartottak a tanulmányi idő alatt reggeli istentiszteleteket. A hétköznapiakat a bentlakó teológusok, a vasárnapiakat az idősebb teológusok végezték a felügyelő tanár vezetésével. Hétköznap a reggeli áhítatot többször végezték teológusokon kivül más egyetemi és főiskolai hallgatók is. A jelentkezőket felvétel előtt orvosi és zenei hallás szempontjából tüzetesen megvizsgálják. Minden csütörtökön délelőtt akadémiai istentiszteletet tartanak a profesz5