Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-07-01 / 27. szám

BftfflMELET

Láttuk

Ártatlanok a címe az első antiszemita darabnak. Kétségtelenül ügyesen megírt, nem szólamokkal dolgozó munka. Azzal, hogy két felvonása a szereplő zsidók lakásán játszódik le, eléri, hogy nem zsidóz, tehát nem „látszik ki any- nyira a lóláb”, inkább mérsékeltnek mondható. A színlapon „színmű”-nek határozták meg, valójában inkább életkép. Elbeszéli, bémutatja egy történet kapcsán zsúfoltan mindazt, amit a zsidókra vádként mond a közvélemény. Jól állítja be, remek szereplőkkel. Va- lamenyien egészen kiválóan megválasztott, eleven, és vérbő alakítást nyújtanak, már maga a megjelenés és az arcok típusa is jellemző. A polgári iskolát járt, Színházi Élettől megkótyago- sodott és Pestre vágyó gazdalány, az öntudatos pályamunkás, a részeges fiatal gazda és nem utolsó sorban a jegyző alakja, mind kiváló kabinetalakítás. Nem is szólunk azután a főszereplőkről, a különféle zsidófajtának maszkírozott színészekről, egyenként is kiválóak. A darabnak csak egyetlen hibája van, az, hogy életkép, színmű, nem pedig dráma, így t. i. mindenki nagyon élvezi, nagyszerűen szórakozik általa, de nem nyújt szellemi felemelkedést, amit pedig nyújthatna, hiszen tele van drámai eshetőségekkel. Szinte valamennyi arc, felbukkanó élet magában rejti a csirát, amelyből nagyszerű drámát lehetett volna írni. így se rossz, de így inkább propaganda ízű (nem árt!), mint az, aminek kellene lennie.

Isten veled, Kyra az antibolsevista „Örök küzdelem” című film második része. Itt már összeütköznek sokkal jobban az első részben csak alakuló ellentétek, és összecsapnak az eddig rejtve lappangó erők. Ebben a harcban el kell buknia az egyénnek, a nemesnek, a nagynak, a szívnek, és az aljasságnak, a tömegnek, a kisszerűnek kell győznie, az örök törvények alapján. A film itt alakul drámává, itt kapja meg a lüktetést, amely ugyan néha lanyha, de mentségül szolgál, hogy túl sok sorsot bonyolít egyszerre. A darab itt-ott lassú ezért, és mégis szép, mert szereplői és meséje igazságot sugároz.

A kölni trió mutatkozott be nemrégiben Budapesten. Három kiváló zenész régi, nálunk csak ritkán hallható hangszerekkel szólaltatta meg a hangszerekkel egykorú muzsikát Klaviro- cembalo, viola da gamba és fuvola szólaltak meg és mutatták be a ritkán hallott kisebb műveket. A műsor jól volt összeválogatva, mert nem csak ismert és nagynevű szerzők (Telemann, Bach, Mozart), hanem ismeretlenebbek (Nagy Frigyes) is szerepeltek és a németek mellett franciák is. Ritkán hallott, tökéletes előadás volt. kp.

A Kárpátaljai Missziói Egyházközség

június 29-én, Péter-Pál napi emlékünnepén — amelyen a gyülekezet az első munkácsi evangélikus istentiszteletre emlékezik évről-évre — d. e. 10 órakor kezdődő istentisztelet keretében, az evangélikus templomban iktatja be újonnan megválasztott lelkipásztorát, Józsa Mártont. A beiktatást a tisza- vidéki egyházmegye esperese megbízásából Koren Emil ungvári lelkész végzi.

6

A dunáninneni egyházkerület

F. évi március 30-án, a dunáninneni egyházkerület világi felügyelői tiszte megüresedett Laszkáry Gyula halálával, aki csak rövid ideig vezethette az egyházkerületet és már az új püspök: Kuthy Dezső beiktatásának ünnepét sem érhette meg.

Az egyházkerületi felügyelői tisztre kiírott választás most folyt le és a szavazó egyházközségek majdnem egyhangú bizalmából vitéz jószási Purgly Lajos keszegi földbirtokos, a Nógrád-Hont-Barsi egyházmegye felügyelője, Johannita-rendi lovag választatott az egyházkerület felügyelőjévé.

A június 16-án Budapesten tartott szavazatbontó bizottsági ülés megtartotta, hogy 94 érvényes szavazatból 90 szavazat esett vitéz Purgly Lajosra.

Az új egyházkerületi felügyelő fia vitéz jószási Purgly Emil ny. föidmívelésügyi miniszternek és Széli Máriának. Leszármazottja a Purgly-család aradmegyei ágának s közel húsz éve lakik Keszegen, ahol birtokán, mint Nógrád megye egyik legjobb gazdája, foglalkozik a magyar mezőgazdaságnak nemcsak gyakorlati, hanem elméleti kérdéseivel is. Családjában ősi tradíció, hogy nemcsak a közélet terén, hanem az egyházi életben is tevékenyen munkálkodjanak. A család több tagja ma is különböző egyházi tisztségeket visel. A megválasztott egyházkerületi felügyelő nagybátyja a román területi evangélikus egyházkerület felügyelője. Az új felügyelő boldog házaséletét Isten két fiú- és egy leánygyermekkel áldotta meg.

Megválasztásával az egyházkerület olyan férfiút állított vezetőhelyre, aki .az egyházkerület minden dolgában és munkájában már eddig is igen lelkesen vett részt, főképpen pedig az egyházkerület pénzügyi előadói és ellenőri tisztében. A felsőbb egyházi fórumok már több munkakörbe eddig is bevonták s most fokozott alkalma lesz úgy saját egyházkerülete, mint az országos egyház ügyeiben való fáradozásokra. Bizakodással tekintünk munkálkodása elé, mert nemzeti és egyházi életünk e rendkívüli időben kivételes hűségű, fáradhatatlan munkásságé és mindenekben erős hitű vezetőket kíván, akik megőrzik és megmentik a jövendőre az ahhoz szükséges lelki és anyagi javakat. Isten megsegítő kegyelmébe ajánljuk a dunáninneni egyházkerület egész életét új vezérei kezében. A beiktatás időpontját még nem tűzték ki. L. Z.

A templom és az élet

(Mutatvány az „Evangélikus Templomok” c. díszes és értékes műből, melynek megjelenéséről nemrég számoltunk be.)

Ha egyetlen embert kiválasztanánk és arra kérnénk, hogy feleljen minden kérdésre nagyon őszintén és nagyon részletesen, napokon keresztül kérdezgethetnénk, míg feleleteiből lassanként összeszedhetnénk mindazt, amit egy ember érez és mondhat a templomról. Természetesen ez csak egy embernek a vallomása volna. Ahhoz, hogy valamennyire általános és helytálló választ kapjunk, sokféle embert kellene ígv kivallatni és különféle emberi életek képét kellene egymás mellé állítani.

Az egyik ember így beszél:

— Az íróasztalom fölött, sokféle kép között a főhelyen van annak a falusi templomnak a képe, amelyiknek a tövében elfolyt a gyermekkorom. A képen még rajta van a két hatalmas jegenyefa is, amelyiket annakidején még versenyezni láttam abban, hogy nem érhetné-e utói és nem hagyhatná-e el a templom tornyát? Az egyiket később vihar törte ki, a másikat kivágták attól félve, hogy újabb vihar rá találja dönteni a templomra. De a képen még élnek, leveleik susognak, a tömérdek verébfészek lakója, mintha ma is lármázna és ha napi munkám között fel-feltekintek erre a képre, sokszor újra átérzem azt a csodálkozást, amivel a fészekrakó verebet néztem, találgatva, hogy fel fog-e tudni repülni olyan magasra, egészen a toronyablakkal egy vonalba, ahová a fészkét rakja. Éppen így emlékezem gyakorta