Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-07-01 / 27. szám
1 amit abban kívánnak tőle. Az ember nem lesz hajlandó Isten nélkül élni (mert nem is képes arra), ílem fogja mindenestül elfelejteni a magántulajdont, nem fogja tűrni a korlátlan terrort az élete felett, s nem fogja tűrni egy kisebbségnek (a szovjetbolsevizmus esetében a zsidóságnak) a túlhatalmát tőle idegen vérű tömegeken. A szocializmus nem ezeket jelenti. De azt mindenesetre jól érzi a „polgár“, hogy nem egyszerű javítgatás! kísérletekről lesz szó, amiben — mondjuk — a munkás pár fillérrel több munkabért fog kapni, hanem hogy a társadalmak ezen új rendje valóban új rend. Magyar viszonylatban pl. a magyar javak és termelési eszközök új és igazságosabb elosztását, s a munkaadó és munkavállaló közötti erőviszonyok egyensúlyát jelenti mindennek sok társadalmi következményével együtt. Ennek az új rendnek tehát természetesen a magyarok szocializmusává kell lennie. Helyettünk senki meg nem csinálhatja úgy, hogy nekünk legyen jó rendünkké. Ügy Sem lehet megcsinálni, ahogy mások már maguknak megcsinálták. A magyar helyzet éppen olyan jellegzetesen a magyar sors helyzete, mint amilyen sajátságos a németé, vagy a belgáé, vagy a románé. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy az a bizonyos új rend végre a saját hazájában benszülötté züllesztett magvar népnek lesz az új és jó rendje. Akik szeretnek egyszerűen beszélni, olyan dolgokról, amik nagyon is komplikáltak, azok egyszerűen harsogják, hogy tehát „nemzetiszocializmust“ követelünk. A szó talán nem volna rossz, ha jól értenénk egymást. De úgy tűnik, nem jól értjük egymást. A „nemzeti“ szót ugyanis egyszerűen valami „nacionalizmus“ tartalmával hiszik megtölthetőnek magyar viszonylatok között is. Még hozzá a német értelmezés nacionalizmus tartalmával. A német nacionalista szocializmus azonban igen egyértelmű szocializmus. A németek osztozkodása a saját termelési eszközeiken és javaikon. Saját hazájukban másokra nem kell tekintettel lenniök. Ha azonban a magvarokat öntené el valami soviniszta nacionalizmus, akkor nem lesz helyzetszerű a mi szocializmusunk. A mi nemzeti elvű szocializmusunkat összhangba kell hoznunk a mi történelmi igényeinkkel és a mi geopolitikai helvzetünk- kel. Ez pelig azt jelenti, hogv egvütt kell osztozkodnunk a Kárpátok medencéiében élő többi kis népekkel, ha nem akarunk egyszersmind lemondani a mi Magyarországunkról valami „kismagvar“ koncepció kedvéért. A magyarság tragédiája eddig már kétszer volt olvan száz éven belül, hogv az úi életre való átalakulásnak tervét éppen a kömvező népek fullasztották bele sikertelenségbe mindig azért, mert félreértették a nacionalizmusunkat. 1848-ban a jobbágyfelszabadítást minden itt élő népnek mi hoztuk hírül, mi kínáltuk fel. mégis ellenünk konspirált itt minden idegen. Mert a rm nemzeteszm.énket nem értették, főképpen azért, mert akkor Ausztriának ezen ellenünk uszítása volt az érdeke. A feudális Ausztria és Oroszország tették lehetetlenné azt. hogv mi leszámoliunk a feudalizmusunkkal, s énnen az itt élő népek segítségével, akiknek pedig a mi új rendünk érdekében állott volna. Ugyanaz volt a helvzet. a világháború után is. amikor a szükséges magvar radikalizmust a zsidóság sajátította ki. ezzel párhuzamosan pedig olvan nacionalizmus bontakozott ki nálunk, ami a többi népek előtt gvűlöletessé tette az életrendünket, hiába akartunk volna reformokat, úi életet teremteni. Mindkét esetben úgv sikerült ellenségeinknek megfullasztania a magvar társadalmi átalakulást és az úi Magvarország megépítését, hogv társadalmi és gazdasági rendünket diszkreditálni tudták nemzeteszménk (nacionalizmusunk) félremagva- rázása vagy megnemértése segítségével. Erre pedig az adott módot, hogv sohasem fordítottunk elég gondot arra, hogy koncepciónkat lehető tisztasággal kidolgozzuk és szomszédnépeinkkel valójában megérhessük. A mi legújabb szocializmusunk is belefulladhat egy rosszul megfogalmazott nemzeteszme, vagy „nacionalizmus“ hínárjába. Kárpátmedence kisnépei felé egyetlen vonzóerőnk lenne csak. Igazi szociális Magyarország. Hogy azonban ez a szocializmusunk hogyan lehet nemzeti, az a mi legfőbb elvi problémánk ma. Erre a kérdésre még visszatérünk. Dezséry László. BMKMlffl Pf Olvastuk A könyvnap alkalmával a Magyar' Elet kiadóvállalat több értékes könyvvel lépett az olvasók elé. Ma kettőt ismertetünk közülük. Az egyik „Munkások” címen jelent meg és munkásírók kisebb műveit (elbeszélés, novella, kisregény) adja kezünkbe. Nem egynek nevét már ismerjük különböző helyekről, így, összefogva, osztályirodalomszerűen azonban még nem találkoztunk velük. Azonban kétségen kívül nagyon érdekes ez az összeállítás. Érdekes azért, mert ezek a munkásírók nem általános, mondjuk talán „nagyvilági” avagy .szalon” témákat írnak meg, hanem a munkáséletet mutatják be, úgy, ahogy azt csak az tudja megmutatni, aki belőle van, aki benne él. Valamennyi írás éppen ezért még akkor is, ha meséje és alakjai költöttek, egy bizonyos hitelességet hordoz magán, és ebben van újszerűsége, ereje. Veres Péter bevezetőjében meg is mondja, hogy „a munkásélmény, munkás világkép ábrázolása történelmi szükségszerűség”, ebben az ábrázolásban alakul ki ugyanis egyrészt magá- j ban a munkásban és tudatosul élete, világa, másrészt ebben közeledik a többi társadalmi osztályokhoz, lesz érthetővé számukra, és ér el olyan eredményeket, amelyeket mozgalmi alapon, követelések útján, osztályharc révén talán sohasem érne el. Mi magunk is tudjuk, hogy a művelt középosztály sokkal hamarabb és könnyebben nyílik meg, ha önmaga lát bele, megfelelő vezetéssel a többi osztály életébe, azok kérdései előtt, mintha követelések kényszere hajtja. A középosztály általában mindig megértő volt, és mindent el lehetett érni vele, ha előbb értelmileg felfogta és megértette annak szükségességét. E felé nagyszerű szolgálatot teljesít ez a könyv. Igaz, hogy a fenti szempontok nélkül is, irodalmilag kétségen kívül jól megállja a helyét. Érdekes, sokszor egészen magasan művészi. Kádár Lajos: Tyúkász Péter című regénye a második könyv. Ezt a könyvet nem most hozták ki először, régebben is megjelent már egyszer. Mostani új, könyvnapi alakjában azonban újra felfrissíti és megeleveníti mindazt a kedves órát, amit első olvasása alkalmával nyújtott. Ez a könyv is tudósítás. A pusztai életről, a juhászok és napszámosok sorsáról szóló tudósítás, amelyik azonban a visszatekintő szem sok mindent megbocsátó, megszépítő, kissé fölényesen gúnyos hangján mondja el a régi élményeket. Érezzük, hogy az író maga is mosolyog sokszor a sorok mögött. Érdeme: finom mértékletessége, amelyik szemérmesen nem használja ki az adott lehetőségeket, inkább tudósít rpluk, elmondja, hogy ezek is voltak. Sok kedves órát és sok elgondolkoztató dolgot ad az olvasónak. kp. Az Evangélikus KIÉ július 24—30. között Fonyód-Bélatelepen lévő táborában ifjúsági egyesületi vezetőképző- csendes-hetet rendez, melyre minden fiatal lelkészt, segédlelkészt és tanítót, valamint az ifjúsági munkában szolgálatot vállaló ifjút szeretettel hívnak és várnak. Közelebbi tudnivalók: VIII., Vas-u. 2/c. alatt. 5
