Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-05-20 / 21. szám

felfelé törekednie. Ki kell alakítani a munka és a teljesítmények arisztokráciáját a többi mindenféle felsőbbrendűséggel szemben.

... hogy kis röpcédulákat ragasztott az egyik párt a pesti üzletekre és falakra, amelyeken azt ígéri, hogy „Krisztus korbácsa leszünk”. A cédula megszövegezője nyilvánvalóan nincsen egészen tisztában azzal, hogy mit is jelentett Krisztus korbácsa. Nyilván arra gondol csak, hogy Krisztus korbácsával a templomban adó s vevő zsidókat űzte ki. Elfelejti viszont azt, hogy Krisztus elsősorban a szent hely megszentségte- Ienítése ellen kelt ki, — s a magyar üzleti élet, ahol ezt alkalmazni akarja, nem ilyen szent hely. Nincs is szükség itt vallásos felbuzdulásra, ezt elvégzi egy szűkszavú rendelet, vagy törvény. Másodszor elfelejti azt, hogy Krisztus a vallásos életet akarta megtisztítani, ezt pedig politikai párt nem végezheti el, legfeljebb Isten az egyházak, vagy vallásos mozgalmak útján. Harmadszor pedig azt felejti el, hogy ember a saját elhatározásából nem végezhet el Isten nevében tisztító munkát, legfeljebb a saját nevében. Itt is a legjobb, ha először a saját portáján keres és takarít. Ezt meg kell jegyeznünk, — anélkül, hogy politizálni akarnánk, vagy bárkit is védeni. Ne játsszunk egyházi fogalmakkal, ne keverjük őket a napi politikába! vkm.

BftmUSELEf

Olvastuk

A tavaszi könyv tár jegyzék most jelent meg, és nemsokára, — a közelgő könyvnap alkalmával — bizonyára találkozunk is majd az új és jó könyvekkel is. Addig elő kell vennünk a régebbieket és meg kell néznünk, hogy mik is jelentek meg eddig.

Először is beszélnünk kell árról a bizonyára sok helyen szóbakerült könyvről, amelyik Szárszó címen a magyar szociológusok és népi érdeklődésű emberek számára rendezett balatoni konferencia anyagát foglalja magába. A könyvben közöltek olvasásakor azonban meg kell jegyeznünk a következőket. 1. Ez a könyv nem foglalja magába a teljes előadássorozatot. Sok előadás szövegét kivonatosan, vagy egyáltalán nem közli a kiadó. 2. A könyv olvasásakor éppen ezért az a benyomása az olvasónak, hogy azok, akik a magyar szociológia kérdéseivel foglalkoztak, szükségképpen egyúttal szociáldemokraták is voltak. Ez a nézet azonban téves és meghamisítja mind a szociológia által eddig feltárt eredményeket, mind pedig a való helyzetet. A magyar szociális kérdéseket nem lehet elintézni azzal, hogy azok csak az osztályharc emberei által mesterségesen előidézett kérdések és egyébként nem is léteznek. A magyar szociológusok csak később, amikor az ilyen tárgyú művek kiadása a legjobb üzletté lett, lettek a baloldali ideológia látszólagos képviselői — tagadhatatlanul felvett (nem mindenki által!) kapcsolataik alapján. Ez azonban nem szabad, hogy elfeledtesse azt, hogy 3. a magyar szociológusok elsősorban magyar emberek voltak, akik magyar kérdéseket és magyarul akartak megoldani. Hibájuk legfeljebb az, hogy ebben a törekvésükben túl sok negatívumot

6

mert mikor Szigethy Lajos jótékony munkáját áldjuk, jó szelleméről, az erőslelkü támogatóról sem szabad megfeledkeznünk. Nekik gyermeket nem adott az Űr, azért mások gyermekeit támogatták, mások terhét hordozták. 1897-ben került Budapestre az evangélikus gimnáziumba s itt csak egyik szaktárgyát, a történelmet tanította, latint nem; néha tanított magyart is. A történelem tanításában nagyhatású munkát fejtett ki; nemcsak iskolai munkája volt úttörő, hanem tankönyvei is, melyek élvezetes olvasmányok voltak költői nyelvük miatt, s evangélikus iskoláink szeretettel használták. 1920-ig működött itt, ekkor Raffay Sándor bányakerületi püspök, mint a Deák-téri magyar egyház vezető-lelkésze, ráruházta a Veres Pálnéról elnevezett új leány- nevelőintézet megszervezését. Ö igyekezett is e bizalomnak megfelelni, de egy év múlva úgy érezte, hogy az adminisztráció, a szervezés nem az ő kenyere: ezért erről a megbízásról lemondott s megmaradt ugyanabban az intézetben a leányok történelemtanára és a fiatal igazgató, e sorok írója, segítő, tanácsadó társa. Mikor öregségére hivatkozva 1930-ban itt is abbahagyta tanári munkáját, azt az arcképet adta az iskolának, melynek nyomán most felavatott festménye is készült, s rá ezeket a búcsúsorokat írta: „Boldog tanárságom utolsó tíz éve rózsás alkonyattal olvadt a nagy éjbe. Ezért az áldott kollégiumra, igazgatójára, tanáraira és tanulóira gondolok szeretettel. Legtisztább öröm a hálás emlékezet“. Ezt az örömet kell, hogy mi is érezzük most mindnyájan.

Ezután már csak mint vendég járt be. Élete utolsó tíz évében lassanként minden hivatalos munkájától visszavonult. Előbb egyházunk, főleg az egyházegyetem körében sok értékes megbízást töltött be: itt az egyetemes tanügyi bizottságnak volt sógora, dr. Mágócsy- Dietz Sándor elnöklete alatt hosszú időn át lelkes és igazán szakértő előadója. Az evangélikus tanárság egyik vezére volt: mikor Trianon az országos evangélikus tanáregyesület elnökét, Gömöry Jánost Eperjesen elszakította az egyesülettől, feléje fordult a tanárság bizalma és o vitte az egyesület ügyeit mint ügyvivő alelnök, majd mint elnök; segítőtársa volt e munkájában dr. Szelényi Ödön, szintén Trianon áldozata, mint titkár. Egyetemes tanügyi előadói tisztében szerkesztette azt a vezérfonalat, mely az iskolai tárgyakban feltárható evangélikus vonatkozásokra adott értékes útmutatásokat. De mint Luther leikétől áthatott író, megírta háromkötetes „Luther lelke“ című hitmélyítő könyvét. A maga idejében és nemében egyedülálló mű nagy sikert ért el: sajnos, most már nagyrészt nincs könyvárusi forgalomban (új kiadását egy kötetben az Evangélikus Tanáregyesület most hozza ki). A Tanáregyesület adta ki, de Szigethy maga „adminisztrálta“, úgy, hogy szép bevételhez vezetett könyvének kiadása. Talán anyagias volt Lajos bácsi, az ideálista? — hihetné valaki, aki nem tudja, hogy mindig valami eszményi cél érdekében végzett anyagi ügyekben levelezést: ennek a kötetsorozatnak jövedelméből pl. a fasori gimnáziumban a hősök emléktábláját állította fel; költeménykötetei jövedelméből Bőhm Károlynak, a gimnázium igazgatójának, az első nagy magyar filozófusnak emelt emléktáblát ugvanott. S ezzel már megkezdődött jótékony munkája. Mindig tervezgetett, mindig azon törte fejét, mint takaríthatna meg pénzt jótékony célra. Mert Szigethy nem volt gazdag ember, önmagától vonta meg azt, amivel jót tett. S mennyi jót tett még! Hatvan éves korában lépett a nyilvánosság elé mint költő: egyéni versei közt is sok kedves található; de tanult Goethe, Schiller, Konrad Ferdinand Meyer műveiből. Ezeket magyar nyelvre ültette át s milyen boldog volt, mikor a nagy költő és műfordító, Kozma Andor, megdicsérte egy-egy fordításáért és kijelentette, hogy maga sem tudta volna jobban visszaadni az eredeti szépségét.

Mint tanáregyesületi elnök, két fontos intézmény létesítésén fáradozott: egyik a tanárok neveltetési alapja, másik a Protestáns Tanügyi Szemle, kivívta — ugyan nem kellett olyan nagy hadakozás egyházunk megértő vezetőségével —, hogy minden evangélikus közép- és középfokú iskolai tanuló évi 1.60 pengőt fizessen tanári neveltetési alapra. Ebből évenként körülbelül 5000 pengőt osztanak szét evangélikus tanárok főiskolai és egyetemi hallgató gyermekei részére: előnyben részesülnek Szigethy szellemében a Luther-Otthon és Teológus-Otthon tagjai, továbbá a tanári pályára készülők. További 40 fillért í fizetnek a tanulók az egyesület irodalmi céljaira. Ebből indult meg