Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-05-13 / 20. szám

van s meglehetősen nagy pacifista beszéd s ezt az istentiszteletet nem azon a nyelven közvetítik, amelyen különben annak az államnak minden polgára beszélni szokott? Évekig folyt ez a munka.

De természetesen van még kirívóbb eset is. A szembenálló felek keresztyén rádiószolgálatukban magukat mint a keresztyénség védőit állítják a nagy világ nyilvánossága elé. Mindegyik államnak ebben a rádiószolgálatában politikai árnyalatkülönbségekkel sok érdekes és tetszetős mondanivalója van s ha mindegyik állam valóban annyira égne a keresztyén érzület lángjától, mint amennyire azt hangsúlyozzák, vagy hirdetik, akkor ma már másként állna a háborús helyzet.

Az is gyakran megesik, hogy európai keresztyén államok rendszeres egyházi híreket közvetítenek saját állampolgáraik és megszállás alatt levő elvbarátaik részére. Amennyire a bárány mondja el ezeket a híreket, sokszor annyira a farkas ordító hangja is megérezhető ezekből a rövid adásokból.

Érdekesnek tartjuk azt a vállalkozást is, amely a rádió segítségének igénybevételével akar evangélizációs szolgálatokat végezni. A munka megindult s aki kezdeményezte és végzi, jó eredményekre hivatkozik. Bizonyosan új hang ez a világ valamennyi rádiójában, amely a bűnről, személyes vallástételről s megtérésről beszél. Éjszakai virrasztások idején, teljes egyedüllétben s esetleg lelki magáramara- dottságban az ismeretlen, de bizonyságtevő lélek hangja emberek lelke mélyéig hat s térít embereket is. De ki az a mindig alkalmas ember, aki rádión keresztül, teljesen személytelen viszonylatban, hallgatóit egyáltalán nem látva, jól meg tud ennek felelni? Ezt a személytelen szolgálatot nagyon nehéznek tartjuk, ezért tudjuk megérteni azt a lelkészt, aki mikor azt a megbízatást kapta, hogy végezzen igehirdetői ! szolgálatot a stúdióból,'úgy érezte, hogy templomától távol, oltár és i szószék nélkül erre nem vállalkozhatik s rövid gondolkodás után nem vállalta a megbízást.

Azt hisszük, hogy ennek a külföldi lelkésznek igaza volt. A rádió azután más lelkészt alkalmazott erre a szolgálatra. így is nevezik ezt a férfiút: rádió-lelkész. Munkája és megbízatása az, hogy reggelenként bibliai részeket olvas fel, rövid elmélkedéseket tart és imádságokat olvas fel hallgatóinak. Esténként pedig minden egyházhoz tartozható hallgatóinak levélben feladott kérdésekre válaszol. így is lehet valaki egy ország papja s a háború előtt Amerikában majdnem ilyenfajta kezdettel lett népszerűvé egy lelkiatya, de miután egyházi mondanivalóit kimerítette, olyan politikai akciókra és tőzsdei tanácsadásokra is vállalkozott, amelyek vállalatának jövedelmet hoztak ugyan, de az egyháznak ez a tevékenység mégis csak kárt okozott. Mindenesetre Székács József budapesti evangélikus lelkész és püspök ilyenfajta eszközök alkalmazása nélkül tudott, mások megállapítása szerint, az ország papja lenni.

Hibázna és. tévedne ezekután az a kritikus, aki azt mondaná e cikk írójáról: íme, egy ember, aki semmibe veszi az ország törvényeit, ma is hallgatja a külföldi Rádióadásokat, noha ez tiltva van s tapasztalataiból mindezeket olvasói elé tárja. E sorok írója azonban minden magyarokkal annyira tiszteli a rendelkezéseket, hogy valóban nem hallgat külföldi adásokat a tiltó rendelkezések óta. Amit itt sorokba gyűjtött, vagy régebbi tapasztalatai alapján kerültek bele az anyagba, vagy pedig egyházi újságcikkek alapján, amelyeket a magyar cenzúrahatóság átengedett s olvasását tudomásul vette.

Mi magyar keresztyén egyház abszolút mértékkel mérünk s ezért nem azonosíthatjuk magunkat sok esetben sem a német, sem a francia, sem az amerikai, sem az angol egyháziassággal. A vatikáni rádió adásait is ismertük s arról sem akarunk más kritikát mondani, mint a többi egyházi adásokról. Az ötödik háborús év vége felé, amikor a szembenálló felek legerősebb eröbedobással küzdenek egymás ellen, mintha a rádió egyházi felajánlkozása is egy kicsit megkésett volna.

Az az érzésünk, hogy most az egyháznak még sok kérdésben hallgatni kell s ma még sok mindent nem mondhat meg. Nem politikai i vonatkozásban, hanem lelki vonatkozásban. Valami ilyen okok miatt panaszkodik a svájci egyházi sajtó is. Azt hangsúlvozza nehány hónap óta, hogy igen erős cenzúra alatt kell szenvedni. így van általában az egyház is, mert ha nem hallathatja úgy a hangját, ahogy Ura rendeli. hangja nem tiszta csengésű és némelyeket megtéveszthet.

BftmuSÉtET

magyar szellemű nevelésen keresztül kijárják a magyarság iskoláját és ha kell, hát életükkel pecsételik meg hazájuk és honfitársaik iránt érzett sze- retetüket. És mindezt magától értődőén, természetesen, nagy szavak és nagy pózok nélkül. Belőlük él a jövőbe vetett reménységünk. vkm.

Olvastuk

Veres Péter: Szűk esztendő cimü

könyve két kisebb írást tartalmaz. Mind a kettő önvallomásszerü mondanivalókkal jelentkezik. Ezek az önvallomások azonban magasfeszültséggel vannak teli, mert azt mutatják meg, hogyan él valójában a magyar szegényparaszt. Ügy is mondhatnák, hogy a szegényember könyve ez az írás, mert mindaz, amit „egy földmunkás naplója” és a „szűk esztendő” című vallomásában elmond, erre vet fényt. Veres Péter igen jól meg tudja írni azt, amit akar. Ezért tud most is szívből írni és úgy megmutatni a dolgokat, ahogyan eddig csak igen ritkán hallhattuk. Mert bizony nagyon nagy különbség van a között, ahogyan egy író írja le a dolgokat, aki csak elképzeli, vagy hallomásból, vagy akár megfigyelésből tudja, mi hogyan van, és a között, ahogyan az írja le, aki maga is átéli. Veres Péter pedig az az iró, aki nem akart sohasem „polgárosulni” és nem akart kiemelkedni a parasztságból, hanem csak magával együtt akarta az egész parasztságot felemelni. Mégsem lehet azt mondani róla, hogy ezt különösképpen hangsúlyozná és ezzel akarna mint valami „őstehetség” visszaélni és nevet szerezni. Veres Péter életformát lát saját úletében, a magyar paraszt életformáját és ezt akarja javítani, gazdagítani, — és nem akarja elárulni. Éppen ezért hiteles minden szava, mert nem egy polgárvilág számára készült beszámoló, melyben tendenciák lennének, és amellyel valami politikai sikereket lehetne elérni. Inkább hiteles tudósítás egy ismeretlen világról, amely magyar világ és amelyet a maga egyszerűségében és valóságában kell megismernünk. Az pedig bizonyos, hogy ezt a megismerést nem lehet másképp elképzelni, mint így, ahogy itt leírta a szerző. Nem regényesen, inkább elbeszélve, mesélve, mint amikor messzi világból érkezik valaki és elmondja sorba mindazt, amit látott. Ezért is ajánlhatjuk ezt a könyvet mindenkinek Nem kell félni tőle, nem elkeserítő, inkább felvilágosító és csendesen elgondolkozik az ember, mialatt olvassa, és még csendesebben teszi le, amikor készen lett vele. (Magyar Élet kiadás.)

Nagy Imre összegyűjtött verseit Veres Péter előszavával és méltatásával adta közre a Magyar Élet kiadóvállalat. Nagy Imréről bizony eddig alig tudtunk valamit. Veres Pétertől tudjuk meg, hogy szegény napszámos volt, aki abban halt meg, hogy „elnyűtt’ volt. De egészen csodálatos ahogyan egyszerűen. sokszor darabosan ír arról, amit átél, a természetről, munkájáról, a falu eseményeiről. Nem is az ragadja meg benne az embert, hogy új formákat hoz, hanem az, hogy másképp látja a dolgokat, mint mi. Költőien és mégis parasztosan. kp.

5