Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-05-13 / 20. szám
BftNCaiKUSELET A miskolci leventék % Ma mindig többet hallunk az őrhelyeiken halált megvető bá- sággal álló leventék hősiességéről, a kötelességteljesítés mezején elhullott legifjabb magyar katonákról s arról az egész munkáról, amit a levente-ifjúság végez nehéz időkben a haza szolgálatában. Feljebbvalóik sok leventét állítottak már példaképül az egész magyar ifjúság elé. Napiparancsban boldogan hangzik el ismételten is felső helyről ez a mondat: ,,Örömmel kell megállapítani, hogy méltók vagytok a magyar levente névre“. Mégis meglepetésszerűen hatott mindenkire, aki egy jó héttel előbb arról olvasott, hogy a miskolci leventék között mozgalom indult meg a hősi halottak hozzátartozói számára történő családi házak építése és ajándékozása érdekében. A leventék nemes gondolata megmozgatta Miskolc egész környékének közönségét és a gyűjtésre igen szép összegek érkeztek. Eddigi eredmény 67.345 pengő. Ilyen nagy dolgot nem is lenne jogos várni attól a leventeifjúságtól, amelynek most szinte gondolkodási ideje sincsen, mert állandó szolgálatban kel naponként állania. De úgy helyes, hogy az ember, ha valami áldozatos munkát akar vállalni, ne is gondolkozzék azon sokat, hanem cselekedjék minél előbb. Köszönjük a szép gondolatot és az elért eredményt a miskolci leventéknek. Tudjuk, : hogy másutt is követni fogják és százával emelkednek majd szerte az országban új, egészséges magyar kislakások, kedves hajlékok s élettelen téglafalak gyors felemelkedésével együtt milyen sok félelmetesen csüggedező szív fog boldogan fellelkesülni és Istenben megnyugodni. Mert minden Isten lelke szerint való külső építéssel együtt építőmunka indul el a lelkek világában is. Felbecsülhetetlen lelki hatása, nevelőereje van annak, ha egyedül maradt gyermekek, özveggyé lett édesanyák nehéz helyzetükben azt tapasztalják, hogy szeretettel segítenek rajtuk, törődnek velük, vigasztalják őket, gyűjtenek és építenek számukra s ezt az építést a fiatalok végzik. Ezek a miskolci leventék példát adtak arra, hogy rombolások idején is kell építenünk. Sőt sokkal nagyobb buz- gósággal és igyekezettel Hagyjunk fel az emberi számítgatá- sokkal. Tegyük félre azt a munkát elodázni kívánó kényelmes vélekedést, hogy ma a rombolások és a pusztítások kora van s amikor az ellenség évszázados kultúrát, hatalmas városokat, templomokat, kórházakat bombáz széjjel egyik napról a másikra, akkor nincs értelme az építésnek. Az építés Isten parancsa. Jerémiás prófétát egy nagyon szerteszórt és elpusztított ország fölé azzal rendelte az Ür, hogy megparancsolta néki: „Gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj“. Ne- hémiás építeni kezdett, de még alig látott népével együtt a munkához, máris az volt az érzése, hogy fogytán van ereje a teherhordónak, a rom pedig sok és képtelenek megépíteni a kőfalat. Isten azonban megszégyenítette. Az Ür hadakozott érette. A felette sok és messze- terjedő feladatokat eredménynyel láthatták el. Az építéshez tehát hit kell. Olyan hit, amelyik bízik abban, hogy a sátáni erők garázdálkodása nem fog sokáig tartani, az ágyúk dörgését pedig elnémítja Isten békességet hirdető szava. Olyan hit, amelyik mindenkor az Űrra néz és Nála tudja a segítséget. Mi ezen a példán keresztül nemcsak azt látjuk, hogy ezek a felépülő családi házak a hősi halottaknak igazán méltó emléket fognak állítani és a leventeintézmény megbecsülését nagyban fogják emelni, hanem megérezzük, hogy kicsiny magyar családok megbecsüléséből és felemeléséből állandóan épül a magyar boldogabb jövendő. Épül még pusztítások, ellenséges támadások, romhalmazok tetején is . . . Isten nevében és testvérkezek munkájából. Pásztor Pál. 1
