Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-05-13 / 20. szám
BMKBIM&ET A közellenség Időszakonként új szavakat termel ki az élet. Szavakat, amelyekben tömörítve van a korszak lelkületének jellemző vonása és sokkal jobban feltárják a törekvések célját és eszközeit, »mint a kutató értekezések. A labanc szó a magával meghason- lott magyarság szomorú emléke. A „polgártárs” a nagy francia forradalom teremtménye, mert a rendi társadalom helyett a polgárságra akarták építeni az állam épületét. De megszületett a burzsoázia és ennek a törekvésnek kudarcát jelentette be. Az angol gentleman a csak magának élő, elzárkózott ember. Ez az egész nemzet. Amióta a tenger nem zárja el feltétlenül a világtól, ez a zárkózottság mindig jobban ártalmára van. Nem lehet tudni, milyen válságok elé viszi a hagyomány, amely más nemzetek lel- kületét nem tudja megérteni. Különösen a németekkel szemben, ahol meg csodálatosan élénk érdeklődéssel tudnak a maguk számára beolvasztani minden idegen szellemi megnyilvánulást. Századunknak legérdekesebb és legjellemzőbb szava a „közellenség”, az Amerikai Egyesült Államokban keletkezett. Szól olyan ember jellemzésére, akiből teljesen hiányzik minden emberi érzés. Aki könyörtelenül gyilkolja le azt, aki nem fizeti meg az összeget, amit ki akarnak zsarolni tőle. Aki embert rabol, állami jövedelmeket csak meg. Kívülről támadja a társadalmat. Gondolkodóba ejtett annak idején, miért keletkezett ez a szó éppen az Egyesült Államokban, ebben az óriási erővel növekedő népközösségben? Ahol a rendelkezésre álló eszközök csírájában fojthatták volna el. Most aztán olvassuk, hogy egy amerikai repülő kénytelen volt gépével le- szállni Magyarországon. Elfogták. Könyörgésre fogta a dolgot, hogy bocsássák szabadon. Huszonnégy berepülést végzett már és ha a huszonötödiket is bevégzi, huszonötezer dolláros csekket kap. Ezzel mehet haza Amerikába. Huszonötezer dollár huszonöt pusztításért. Tehát a szegény emberek százait romboló, gyújtogató, asszonyokat, gyermekeket gyilkoló, templomokat, kórházakat, műemlékeket megsemmisítő, felettünk szálló repülők ezer-ezer dollárt kapnak mesterségük gyakorlásáért. De csak ha huszonötször végezték el a pusztítást. Az a lelkűiét, mely a „közellenség” fogalmát megteremtette, gazdag virágzásban tárul föl előttünk. A régi közellenségekre, A1 Caponera és társaira a . villamos szék, vagy a rendőr golyója várt. Ezekre 25 ezer dollárnyi polgári vagyon és a velejáró közbecsülés vár. Borzadva olvasunk a régi idők bérgyilkosságairól. Micsoda érzelmek és gondolatok támadnak bennünk, ha ezekre a 'közellenségekre gondolunk? És még mindig nem mozdul meg a világ becsületes lelkiismerete? A keresztyén világ? Hiszen a szemben álló nemzetek, itt nyugaton, csaknem mind keresztyének. Nem jajdul föl a nők szíve ezeknél az eseményeknél? Nem csendül föl végre a megvetés erős szava? A fegyverek válsága után milyen erkölcsi világválság következhe- tik? Nem keletkezhetnek e magában 2 Egyházvédelem és egyházépítés Kuthy Dezső dunáninneni püspök székfoglaló beszéde az egyházkerület balassagyarmati közgyűlésén. (Folytatás) Egy pillanatra sem tévesztem szem elől, hogy a dunáninneni egyházkerület nem önmagáért van, hanem csak része az egyházegyetemnek. A társegyházkerületekkel a legmelegebb viszonyt ápolva szervesen be akarom építeni az egyházkerületet az egyházegyetem testébe. Ha négy, vagy ötfelé húzunk és ugyanannyi részre hullunk, az ostrom, amely alatt mindig állunk, vesztünket jelentheti, ha azonban szoros egységbe forrunk, kicsinységünkben is hatalmas erőt képviselünk. Ezért nem kötelességből csupán, de szent meggyőződésből iá, szívvel-lélekkel felesküszöm püspöki minőségemben is az egyházegyetem egyetemes felügyelőnk kezében magasra tartott lobogója alá. És boldog elkötelezéssel csatlakozom ahoz a kipróbált és Ígéretes bel- missziói irányhoz, amelynek életrehívója és képviselője egyházunk lelki munkáját irányító püspökünk, akinek püspökké szentelésemért az egyházkerület színe előtt hálás köszönetét mondok. Az erők összefogása is egyházvédelem és egyházépítés. Tudatában vagyok annak, hogy hazai egyházunk integráns része a lutheránus világegyháznak. A háború után új életre támad a Lutheránus Világgyűlés. Én is ismét ott leszek annak munkásai között. A világprotestantizmus átfogó szervezetei is azoknak a soraiban találnak, akik kezet nyújtanak azok felé a protestáns testvéreink felé, akikkel most a háború alatt csak a szívünk dobbanhat össze az újbóli testvéri összeölelkezés boldog reményében. A világprotestantizmus nagy családjában legközelebbi testvérünk a hazai református egyház. Az azzal fennálló négy százados benső kapcsolatot minden erőmmel ápolni és elmélyíteni igyekszem abban az áldásosnak bizonyult szellemben, amelyben egyetemes egyházi szolgálatom ideje alatt a református egyetemes kon vent fennkölt gondolkodású és az igazi testvériség leikétől áthatott főtanácsosával közel egy negyedszázadon át együttműködtem. Mint az egyetemes keresztyén anyaszentegyház tagja, testvérének tartja és vallja egyházunk ebben a Krisztus alapította, nagy, átfogó, szent közösségben a hazai római katolikus egyházat is. Én is meggyőződéssel annak vallom. Működésem irányát a vele való viszonylatban ez a meggyőződésem szabja meg. A hit nem lévén egyezmény és engedmény tárgya, nem hiszek abban, hogy a hit- és tanbeli, vagy akárcsak szervezeti egység is valaha megvalósuljon. De igenis hiszek az egyházak közötti, testvérekhez méltó viszony kialakulásában. Hiszen az utóbbi időben sokat hangoztatott únió a valóságban megvan. Mint perszonális únió, mert közös a királyunk: Krisztus. Az ellene törő közös ellenség támadása elöbb-utóbb megteremti a közös hadügyet, a közös védekezést és támadást, az egységes frontot a hitetlenség és istentelenség világával szemben. S ha ez létrejött, szinte magától adódnék az együttműködés más olyan területeken is, amelyeken a közös veszély és komoly eredményt csak a közös akció ígér. Ez az egyházvédelem micsoda Isten szíve szerint való egyházépítés lenne! Érdemes imádkoznunk érte! * Sőt milyen nemzetvédelem és nemzetépítés is lenne az, mint emelné annak a nemzetszolgálatnak egyébként is felmérhetetlen értékét, amelyet az egyházak végeznek. Egyházunk százados hagyományaihoz híven a nemzetépítés az én püspöki programmomnak egyik legsarkalatosabb pontja. Ennek részbeni végrehajtása a lélekvédelem és léleképítés, valamint az egyházvédelem és egyházépítés is. Mert az egyesek azok az élő kövek, amelyekből a nemzet felépül és az egyházak a legfontosabb tényezői a nemzeti közösségnek. A magyar nemzeti közvélemény tudatában van ennek, megérti és méltányolja ezt. Innen van az, hogy a magyar nemzet hatalmi szervezete, a magyar állam, olyan megbecsülést és támogatást nyújt az egyháznak, amely ma már szinte egyedülálló a világon. De nincs is talán még egy állama a világnak, amelyben ' J
